Hawaii Air Lines

Untitled Part 14

Gondolatoktól teli fejjel léptem ki a hatalmas, sötétbarna ajtón, és csak mikor kiléptem, realizáltam, hogy mégiscsak elkezdett sötétedni. Elköszöntem Adamtől, és lesétáltam (Szaladtam. Hideg volt, na!) az autóhoz.

-Szia Kölyök! Hogy ment?- köszönt Lucas, miközben jobb kezével az anyósülés hátulján támaszkodott.

-Hát... Még átgondolom!- húztam el a szám nevetve. A kedvenc sofőröm elnevette magát, és visszafordult az út felé.

-Na, mi van repülős csaj? Fasírt?- nézett fel rám Jason a könyvéből, de a szája sarkában szokás szerint ott bujkált a vigyor.

-Ha-ha. Nagyon vicces vagy.- forgattam meg a szemem- Az milyen könyv?- kérdeztem tőle, és a válla mögött belenéztem az éppen olvasott oldalba.

Hirtelen nagyon kicsi lett a távolság kettőnk között. Annyira, hogy éreztem az illatát. és szinte hallottam a levegővételét. A haja csiklandozta az arcom, ahogy egyensúlyoztam felette és szinte hallottam a levegővételét.

-Az éhezők viadala. Második rész-suttogta Jason, de nem húzódott el.

-A sorozatot láttad?- kérdeztem, még mindig suttogva.

-Igen. Végignéztem, és utána megvettem a könyvet is.

Pár másodperc múlva lepörgött előttem, hogy hogyan nézhetünk ki, pláne, hogy most jöttem ki a „nagy szerelmem" házából. Hirtelen zavartan elhúzódtam és a fülem mögé tűrtem egy elszabadult tincset.

Felpillantottam a visszapillantó tükörre, és pont elkaptam Lucas tekintetét, ebből arra következetve, hogy az egészet látta.

-Bocsánat, indulhatunk...- motyogtam, és bekapcsoltam a biztonsági övemet.

Az út hazafelé nem volt valami izgalmas, Jason olvasott, én meg tiktokztam.  Hosszúnak tűnő idő után lelassított az autó és lassan felhajtott a beállónkra. Mikor lefékezett az autó kikapcsoltam a biztonsági övemet és kiugrottam a kocsiból.

-Kösz, Lucas! Mostmár lepihenhetsz!- szóltam oda a sofőrnek, de utána beszaladtam a kapun. Jasont meg sem várva kinyitottam az ajtót és kettesével szedve a lépcsőfokokat, feltrappoltam a szobámba. Kis idő múlva az ágyamon hanyatt fekve hallottam, hogy Jason jön a lépcsőn. 

-Ennyire rossz volt?- dugta be a fejét az ajtómon pár másodperc múlva.

-Alexát egy bútorboltból szedte. Egy bútorboltból, érted?- emeltem fel a karom tehetetlenül. Valahogy ez nem hagyott nyugodni. Egy áruházból szedte a csaját. Mi ez, ha nem gáz? Jason nem bírta tovább, hitetlenül felnevetett és beletúrt sötét, göndör hajába. 

-Figyelj, értem, hogy szereted meg minden, de ez a gyerek nagyon gáz- na mit mondtam...?- Hogy lehet valaki ekkora gyökér?- mormolta a legjobb barátom magában. Lehuppant mellém az ágyra. 

-Fogalmam sincs- sóhajtottam, és megfordulva a takaróba fúrtam az arcom.

-És mit akarsz csinálni?- kérdezte.

-Enni.

-Miért nem lepődök meg...- nevetett fel Jason, és felállt mellőlem. Követve a példáját megelőztem és kiléptem az ajtón. Lekocogva a lépcsőn azonnal a hűtőhöz mentem, és kinyitottam annak az érdekében, hogy valami ehető dolgot varázsoljak magamnak. 

Végül találtam csirkemellet meg krumplit. Szóval grillcsirke meg sült krumpli lesz. Ez igen, nobelt nekem!

-Ezt tudod használni?- kérdeztem Jasont miközben a főzőlapot bűvöltem.

-Hát gondolom...

-Csak mert én nem- nevettem fel halkan. Odajött mellém, és csodával határos módon bekapcsolta- Wow. Akkor én itt is hagylak- cukkoltam. 

Hagytam, hogy Jason ellegyen a hússal én meg nekikezdtem felvágni a krumplit, mert magamat ismerve tudtam, hogy ez egy hosszú folyamat lesz. Néhány perc múlva hallottam, ahogy a csirke sistereg a serpenyőben, mire elmosolyodtam. 

-Jesszus- morogtam az orom alatt, mikor huszadjára is lecsúszott a kés a hülye krumpliról. 

-Mi a baj?- kérdezte Jason, és kihallottam a hangjából az aggodalmat amitől elmosolyodtam, de utána megint haragudtam a burgonyára.

-Nem bírok normális krumpli alakot vágni- mondtam, de a hangom akár egy kisgyereké, akinek nem sikerül megépítenie a legóvárát. 

-Jaj, gyere, segítek. A csirke úgyis mindjárt kész- sóhajtott fel Jason, és odalépett mögém. 

A két kezébe vette a kezeimet és a vállam felett áthajolva elkezdte felvágni a krumplit. Magam sem tudom miért, de ahogy megint éreztem az illatát meg figyeltem, ahogyan a természetellenesen zöld szempárt némileg eltakarja a sötét, göndör haja és hogy tényleg el tudta vágni a krumplit, felébresztette a hasamban a pillangókat. 

-Látod? Így!- suttogta a fülembe. A lehelete csiklandozta a bőrömet. 

-Aha. A szerénységed sem utolsó- mondtam, és halkan felkacagtam.

Pár percig élveztem a helyzetet. Figyeltem Jason kezét ahogy  bűvöli az ételt, ahogy átölel. Annyira aranyos volt, ahogyan koncentrált. De ugyanakkor valahol, mélyen tisztában voltam vele, hogy nem helyes amit csinálunk. Végülis, nekem még mindig ott van Adam. Viszont annyira csábító volt, hogy hosszú idő után végre jól éreztem magam egy fiú társaságában. 

-Hát ti meg mi a jóéletet csináltok?- lépett be a bátyám póló nélkül, vizes hajjal a konyhába. 

Hey guys! Sziasztok, ma, mint láthatjátok, egy újabb résszel jöttem nektek! Ez az első olyan fejezet, amit talán némi izgalommal fejezek be. Remélem, elnyerte a tetszéseteket! Ha igen, kérlek hagyjatok egy vote-ot és kommenteljetek! Stay safe guys, bye! ☘