Sziasztok! Ez a könyv lenne az első "alkotásom" a wattpadon, szóval, ha valamit elrontok, akkor komiban írjátok meg, és igyekszem kijavítani!
A főszereplőnek, Ellie- nek egy idegen országba kell költöznie, távol a régi sulijától, és az apukájától...
Lassan földet érünk. Hawaiin vagyok! Úr isten! Most kezdett úrrá lenni rajtam az izgalom. Viszont amikor tényleg nagyon elkezdtem izgulni, furcsa éles fájdalom nyilallt a fejembe, de ezt betudtam annak, hogy nem bírom a repülést. Szerencsére a repülés öt percen belül véget ért, és elérkeztünk a kedvenc részemhez. Imádom, amikor a gép földet ér! Sikeresen leszálltunk, és az utasok megtapsolták a pilótát. A fülemben eközben a Lose You To Love Me szólt, ami az egyik kedvenc számom, viszont most valamiért egy kicsit vészjóslónak hatott. Amikor kikászálódtunk a repülőből, bevártam anyum és Michaelt. Végül betoloncoltak minket egy kis buszba, és eldobtak a repülőtér bejáratáig. Onnan az utasok bementek, és vártuk a bőröndjeinket. Az enyéim, szerencsémhez híven csak nagyjából 15 perc múlva jöttek ki, de annyi pozitív volt a dologban, hogy Béla,(mivel kevés állatot vittek) legelsőnek került a kezeim közé. Azt amúgy még megjegyezném, hogy anyu és Mike cucca az elsők között volt. A bőröndök amúgy halványkékek.
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
Ekkor már annyira izgatott voltam Adam miatt, hogy nem bírtam ki, írtam egy SMS-t neki. Me: Heyy Adam! Most szállt le a repülő! Még a csomagomat várom... Erre egy ideig nem érkezett válasz, de 2 perc után már rezgett a készülék a kezemben. Adam: Szia! Anyudékat várd meg, de már hívtuk a sofőrt. Mondjuk valami „jól utaztál"- igazán írhatott volna, de biztos csak nem akarta elvonni a figyelmemet a csomagokról, ami hamarosan megérkezett. Természetesen az utolsók között. Mindegy. Miután lecibáltam a bőröndömet, rohantam az előtérbe, ahol Adam várt már rám, de mivel eléggé ismerem Bélát, kivettem a kalitkából, és ráraktam a vállamra. Kinyílt előttem a fotocellás ajtó, és végig futtattam a tekintetem a váróteremben ahol megláttam Őt. Hatalmas mosoly terült szét az arcomon. Intettem neki és gyorsabb léptekkel megindultam felé. Tíz másodperc múlva ott termettem előtte, és hatalmas öleléssel köszöntöttem. A tesóm nyilván nem tudott magamra hagyni húsz percre, mert ameddig anya egy utassal beszélgetett (famous life, sokan megszólítják), addig a kedvenc, és egyben egyetlen bátyán ott állt mögöttem, mert furcsa módon a védelmező báty szerepét töltötte be. Visszatérve Adam-hez, gyerekkori legjobb barátom tétovázott egy kicsit, de utána visszaölelt. -Szia Ellie! Mike!-biccentett a hátam mögött álló tesómnak.-Mizu? Milyen volt az út?- kérdezte. Viszont kis idő múlva egy hangos köhintés köhintés szakította félbe az ölelkezésünket. Furcsa módon Adam azonnal elhúzódott tőlem, és azonnal magyarázkodni kezdett. Mondjuk, ahogy csípőre tett kézzel, gyanakvó tekintettel méregettem, ezen nem csodálkozom... -Ő... Szóval ő Alexa, Lexi. A barátnőm...-kezdett bele a mondandójába, mondjuk utólag azt mondom, bárcsak ne tette volna. -Szia! Lexi vagyok, Maui- ról.- nyújtotta a kezét felém, és vetett rám egy gyilkos pillantást úgy, hogy természetesen Adam, a barátja(!!) ne lássa. Vonakodva ugyan, de kezet ráztam vele. Valószínűleg ösztönből, de gyorsan végig mértem Alexát. Hát, be kell valljam, nem volt panaszkodásra oka. Nem volt valami magas, de vékony volt, amit kihangsúlyozott a fekete haspóló, amihez egy fekete farmersortot és egy Vans cipőt párosított. Meglepő módon az is fekete volt. Én itt akadtam ki legjobban, mert nem hittem el, hogy még a stílusom is „ellopta". -Helló, én Eleanor vagyok, Ellie.- köszöntem mosolyogva, de belül éreztem, hogy darabokra hullok. -Szóval mizu?- kérdezte Adam, és próbálta enyhíteni a szinte fagyos levegőt. -Semmi különös.-feleltem úgy, hogy közben le sem vettem a tekintetem Alexáról. -Öhm... szerintem induljunk is. A kocsi előbb-utóbb itt fog hagyni.- mondta Adam, de még mindig elég feszültek voltunk ahoz, hogy poénnak vegyük. -Ó Ad neked milyen jó poénjaid vannak!- közölte cinikusan Alexa. Végül végre elindultunk. Az egyik kocsiba Adam szállt be először. Ő hátra, az anyósülés mögé, bal oldalra ült, én pedig már ültem volna mellé, mert régen, mikor meglátogattam, mindig így volt. Hát, ja. Régen... Most a „kedves" barátnője fogta magát, és még előttem beült Adam mellé. -Ó, bocsi, de ez az én helyem- közölte velem, gúnyos mosollyal a fején. Nem tehettem mást, felszegett állal átmentem a másik autóhoz, amibe idő közben beült anya is. Ja, és Mike pedig Adamékhez voksolt. -A ház nagyjából 20 percre van- tájékoztatott a sofőr. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben. itsmeAdam felvette önt a Hawaii team- csoportba
Lexiii: valaki tudja, hogy meddig van nyitva a Louis?
Ahh... Jellemző. Bár asszem az Lulun(Honolulu) nincs is, úgyhogy várhatja a választ... itsmeAdam: Szerintem 6-kor zárnak. Hát, oké, ez váratlanul ért, de biztos csak gyors a mobilnete. Ezután már nem érdekelt a beszélgetésük folytatása, szóval némítottam a csoportot, és zenét hallgattam. Megint. Kis idő múlva éreztem, hogy baromi melegem kezd lenni. -Lucas! Komolyan nincs klíma a kocsiban?- kérdeztem meg előre hajolva a sofőrt, aki idő közben bemutatkozott. -Sajnos elromolott, Ellie kisasszony.- mondta a visszapillantón keresztül a szemembe nézve. -Ahhh... És miért nem csináltatták még meg? -Ez látja, egy nagyon jó kérdés!- nevetett fel. Ez után a kis beszélgetés után nem akartam nyaggatni a különböző szerelőkkel, árakkal és társaikkal, szóval hátradőltem az ülésben, és bedugtam a fülesem. Pár perc múlva megint üzenetem jött, és a kijelzőn Jason neve villogott.
Jason: Szia Road Trip-lány! Van egy papagályod?? Amúgy mizu?
Ez az üzenet annyira aranyos volt, hogy muszáj volt válaszolnom.
Me: Helló repülős fiú! Igen, van, Béla. Zenét hallgatok
Jason: Tényleg? Pedig ez rád nem jellemző...
Me: Ja. Nem is értem, hogy ez hogy történhetett. Természetesen azonnal benne voltam a játékban.
Jason: Most komolyan! Repülős fiú? Jobb nem jutott eszedbe?
Me: Bocs, de gyorsan kellett reagálnom.
Jason: Mit csinálsz?
Me: Kocsiban ülök a villa felé, és elfoglalta a helyemet a legjobb barátom barátnője...
Jason: Szívás. Én hívtam egy taxit, és néma csöndben megyek a lakásomhoz. A tied nyert. Mármint a szívás kategóriában.
Ellie: Köszönöm, most tényleg jobb kedvem lett... Jason: Bocsi, mennem kell. Anyum hív.
Sajnos el kellett köszönnöm, mert anyu szólt, hogy megérkeztünk az új házhoz!
Sziasztok! Ez lenne a harmadik rész, és remélem tetszett! Kommentben írjátok meg a véleményeteket, mert kiváncsi vagyok rá! Feltétlen nézzetek be Pink_girl48 és TamaraSz1 oldalára, mert mindkettőjüknek van fent egy-egy nagyon jó story! Stay safe guys, bye! ☘
