Hawaii Air Lines

Kényszer vásár

Másnap furcsa módon egyész vidáman keltem fel és nyomtam ki az ébresztőmet. Lementem a konyhába, ahol Mike valami tojás jellegű dolgot csinált.
-Jó reggelt- köszöntött.
-Szia. Ez mi?- kérdeztem undorodva.
-Rántotta-közölte, mire röhögésben törtem ki- Most mi van?
-Ah, mindegy!- feleltem nevetve.
-Pár perc, és kész- mondta büszkén a tesóm.
-Jó, mindjárt jövök- közöltem, és otthagytam a „rántottájával" együtt.
Felmentem az emeletre, és megetettem Bélát. Gyorsan átöltöztem, és lementem, hogy istant gyomorrontást csináljak magamnak.

Amit magamra kaptam, az egy szürke Adidas haspóló, egy Adidas cipő és egy farmer short volt.

Fent még gyorsan fogat mostam és a hajamat csak kifésülve kiengedtem.
-Itt vagyok- kiáltottam le a tesómnak, aki éppen terített.
-Fordítva!- súgtam oda neki szívatás képpen, miközben az én helyemen terített. Bal kezes vagyok, és mindig elfelejti.
-Ahh... Te is megteríthetnél- mondta bosszúsa, de azért kijavította.
-Ma lesz az első fociedzésem ezzel a csapattal- mondta, de láttam rajta, hogy ideges.
-Hé, nyugi. Tök jó vagy!-próbáltam nyugtatni.
-Tessék!- rakta le elém a rántottának nevezett kaját.
-Ö... Kösz. Vagy mi- mondtam, mert valljuk be, senki nem lett volna túl boldog a helyemben.
Hála istennek, a csengő megmentett.
-Nyitom!- kiáltottam, és kiszaladtam az ajtóhoz.
-Életmentő!- mondtam Jasonnek, és megragadtam a flanel inge ujját.
-Öööö... Szia.- mondta, de szegényre egyáltalán nem figyeltem, mert csak az járt a fejemben , hogy megússzam a „reggelit".
-Mike! Ő itt Jason. A legjobb barátom- mutattam be a mellettem szerencsétlenül álldogáló fiút.
-Szasz'!- köszöntötte a tesóm, és egy fiús pacsi/ölelést adott neki. Ezt sosem értetem. Mindegy.
-Na, igen, és sürgősen el kell mennünk a...- improvizálnom kellett volna, de abban köztudottan szörnyű vagyok- a plázába!- nyögtem ki az első értelmes dolgot, ami eszembe jutott.
-A plázába?- kérdezték egyszerre.
-Igen, oda- próbáltam a pillantásommal jelezni Jasonnek.
-Ó, a plázába!- vette az adást- Igen, venni kell Ellienek ruhát, mert... Mert találkozik Adammel!- bökte ki. Jajj, a fenébe! Ne!
-És ehhez minek kellesz te?- tudakolta a bátyám gyanakvóan.
-Mert... Jó lenne, ha valaki fiú szemmel is nézné a ruhákat- jutott hirtelen eszembe.
-Én erre nem lennék jó?- kötekedett. Ah, nem hiszem el!
-De ő... Ő fiatalabb nálad!- próbálkoztam
-Oké, de elviszünk titeket- mondta ki a végítéletet. Ennek sosem lesz vége...
-Jó, legyen- mentem bele.
-LUCAS, HOZD A KOCSIT!- üvöltött a tesóm.
-Biztos, hogy hallotta?- kérdeztem röhögve.
Lucas végül leparkolt a ház előtt, és beszálltunk. Mivel nem mondhattam semmit, üzenetben oldottam meg a dolgot.

Ellie üzente: Halkítsd le a telefonod!
Jason üzente: Oké, megvan
Ellie üzente: Figyi, bocs, hogy nem mondtam meg az igazat, de nem akartam, hogy ott helyben kiüssön ☺
Jason üzente: Semmi baj, de most komolyan vásárolni fogunk?
Ellie üzente: Muszály lesz, srry.
Jason üzente: ☹
Ellie üzente: De miattad meg Adammel kell találkoznom!
Jason üzente: Jobb nem jutott eszembe.

Odaértünk, és elköszöntem a bátyámtól.
-Ja, és Lucas! Este megcsinálom a klímát!- kiáltottam a sofőrnek, mert azt hittem, meghalok a melegben.
-Oké!- intett.

-Mi lett volna, ha ott kiüt ott helyben?- kérdezte Jason, aki kábé 10 perc után megunta a nézelődést.
-Ennyit bírtál?- néztem rá mosolyogva- Tíz percet?- néztem rá a telefonomra- Akkor gyorsan nézek pár ruhát, és aztán pedig eszünk valamit. Ja, és visszatérve az eredeti kérdésre, a bátyám amerikai focizik, és ha neked megy, valószínűleg ott helyben kinyúlsz- kacsintottam rá.
Bementem pár boltba, és Jasont meg húztam magam után. Mert amit ő csinált, azt mondjuk, nem lehet másnak nevezni.
-Figyelj!- szóltam ki az egyik próbafülkéből egy kis idő múlva- szerintem ezek jók lesznek!- mondtam, és elhúztam a függönyt.
Amit választottam, az nem nagyon volt kreatív vagy színes, de ez van. Egy fekete póló, farmer és övtáska, egy farmerdzseki és egy Martens baki.

Az más kérdés, hpgy Hawaiion vagyunk, és bele fogok sülni, de most ehez volt kedvem.

-Jó lesz, de minek kell a véleményem?- nézett rám értetlenül.
-Mert az nem volt hazugság, hogy ebben az esetben adnék a véleményedre- gondolkodtam el.
-Aha, de ha kész vagy, akkor együnk valamit, mert éhen halok- nyöszörgött.
-Oké, kifizetem és mehetünk- mondtam, és láttam az arcán a megkönnyebbülést.
Odaszaladtam a pénztárhoz és kifizettem a ruhákat, és belegyűrtem a szatyorba.
-Hol akarsz enni?- kérdeztem, mert én is kezdtem éhes lenni.
-Ú! Fánk?- csillant fel a szeme.
-Jó, nem bánom, legyen.- mentem bele- De csak azért, mert megvártál!
Elindultunk a hatalmas plázából a fánkozóhoz, de akkora volt az üzlet, hogy ez negyed órába telt.
Mikor odaértünk, Jason boldogan feltépte az ajtót.
-Fred!- köszöntötte a tulajt- Rég láttalak, mizu?
-Az tegnap volt- felelte mosolyogva Fred.
-Az órák napoknak tűntek!- dramatizálta túl a helyzetet.
-Örülök. Mit kértek?- kérdezte rám nézve.
-A sajátját majd eldönti,- böktem a fejemmel Jason felé, akin láttam, hogy nehéz döntés előtt áll.- de én egy citromosat szeretnék- Gondoltam át.
-Máris adom!- vette ki az említett édességet a pultból- Jason, te?
-Hmm. Én is citromosat kérek.- adta fel a válsztást.
-Rendben. Mást?- mondta a szokásos boltos szöveget.
-Nekem egy jegesteát, Jasonek pedig egy hideg kólát.- előztem meg a legjobb barátomat a döntéssel.
-Hé!- tettette a sértődést.
-Mi van? Mást kértél volna?- ült ki egy győztes mosoly az arcomra.
-Jó, igazad van.- enyhült meg.
Most én fizettem, és elindultunk haza, hogy elkészüljek, és hívjuk Lucast.
What is upp? Itt is lenne az új rész, ha tetszett, vote, és a véleményedet írd meg kommentben! Ha van bármilyen kérdésetek, amire tudok, szívesen válaszolok!
Stay safe guys, bye!☘