Sziasztok! Ez a könyv lenne az első "alkotásom" a wattpadon, szóval, ha valamit elrontok, akkor komiban írjátok meg, és igyekszem kijavítani!
A főszereplőnek, Ellie- nek egy idegen országba kell költöznie, távol a régi sulijától, és az apukájától...
-Jó, de gyere fel te is!- szólt, és elindult az emelet felé. Öt perce ott állt a szekrény előtt, és nézegette a ruhákat. Nem bírtam tovább, beindítottam egy zenét, mire Jason látványosan szenvedett. Hát, őszintén szólva nem nagyon érdekelt. Tíz perc után nem bírtam tovább, odaálltam elé, és kivettem egy egész jó összeállítást: egy fekete Adidas pólót és egy fekete szaggatott farmert. Észrevettem, hogy neki is van egy ugyan olyan Vans cipője, mint amilyen most van rajtam, szóval azt is odadobtam neki. Egy pillanatra furán nézett. -Most mi van? Te vagy az új legjobb barátom, szóval hozzá kell szoknod!- közöltem a tényt, miszerint sokszor fogunk együtt lógni. -Felőlem…- törődött bele.-Fekete, mi?- kérdezte. -A kék után ez a kedvencem. Na, sipirc, öltözni!- mondtam, és a kezébe nyomtam a ruhákat. Pár perccel később már az utcán sétáltunk, és beszélgettünk. -Tehát, amit rólad tudni kell,- kezdte el megint összefoglalni a mondandómat.- Egy, rajongsz a Road Tripért, de még nem voltál egy koncerten sem, mert a szüleid hülyeségnek tartják.- kezdte az ujján számolni- Kettő, van egy papagájod, akit mindenhova viszel magaddal, és hozzáteszem, emiatt sokan megbámulnak- viccelődött. -Na! Azért nem mindenki.- próbáltam szépíteni. A mondatom után jött velünk szembe egy nő, és úgy nézett rám, mintha űrlényt látott
volna. Mindketten elhallgattunk, és amint elment, hatalmas röhögésben törtünk ki. -Milyen érzés?- kérdezte, és úgy nevetett, hogy azt hittem, megfullad. -Tudni akarod?- nevettem már én is.- Tessék, próbáld ki!- adtam a kezébe az állatot. Elhallgatott (végre), és úgy nézett a tollasra, mint egy kisiskolás. -Tedd a válladra, és ott fog maradni!- utasítottam, de láttam, hogy kicsit megijedt.- Nyugi, én tanítottam, nem bánt.- mondtam, kiélvezve, hogy szívhatom a vérét. -Nagyon vicces!- játszott a sértődöttet. Nagy nehezen ráemelte szegény állatot a vállára, és így mentünk tovább. -Szóval folytatva a fontos dolgokat, volt egy farkasod, Sylver,- itt bólintottam egyet.- aki a költözéskor nem jöhetett veletek, és az apádnál sem lett volna helye, ezért elvittétek egy Washingtoni farkasmenhelyre. A szüleid elváltak. Van egy bátyád, aki focizik, és imádod a teát, amit még mindig nem értek. -Hát nagyjából ennyi. De rólad, kedves öribarim, alig tudok valamit.- mondtam, mert rájöttem, hogy eddig szinte csak rólam beszéltünk. -Oké, szóval fontos tények rólam?- kérdezte. -Aha! -Jó. Akkor, a szüleim nekem is elváltak, és apával élek itt.- kezdte az alapvető tudnivalóval.- Nincs háziállatom. Ja, és kólafüggő vagyok- tette hozzá azt, amit már így is tudtam. -Értem. És van tesód?- tettem fel még egy kérdést, de közben odaértünk egy fánkozóhoz. -Hú! Egy fánkot?- kérdezte Jason, miközben úgy csillant fel a szeme, mint egy kisgyereknek.
-Reggelire?- kérdeztem nevetve. -Éppenséggel ebédre- pillantott az órájára- De persze!- felelte azonnal- Itt mindig lehet fánkot enni. A nap 24 órájában. Szerintem van bennük valami, ami függőséget okoz- mondta, mire ismét felnevettem. -Na, jó, legyen!- adtam be a derekam. Bementünk, és Jason azonnal odaszaladt a fánkos pulthoz, és elkezdett tervezgetni. -Oké, amit eddig ettem, abból ez volt a legfinomabb- mutatott egy sóskaramell ízű édességre- Viszont most valami újat akarok kipróbálni, úgyhogy ezek közül válassz!- itt rámutatott a pult másik felére, és ezt nem hagyhattam szó nélkül. -Sorban etted őket?- kérdeztem. -Igen, mert itt nem lehet választani!- kérte ki magának. -Aha, értem.
Ups! Ten obraz nie jest zgodny z naszymi wytycznymi. Aby kontynuować, spróbuj go usunąć lub użyć innego.
