Hawaii Air Lines

New home

Ahogy Lucas ígérte, 20 perc múlva oda is értünk a villához, ami szerencsére közel volt a parthoz.

A ház gyönyörű volt. Egyszerűen imádtam!

A földszinten volt a konyha, a nappali, egy fürdő, kettő hálószoba, és egy kicsi edzőterem, aminek nagyon örültem. Az emelet pedig maga az álom! Van benne egy háló, egy külön fürdő, egy kicsi nappali és egy nagy erkély.

Kiszálltunk a kocsikból, és mi, a tesók, ámulva néztük az új házunkat. Pár perc után felfogtuk a látottakat és összenéztünk.

-Három.- nézett rám Mike.

-Kettő.- kaptam el azonnal azt a bizonyos fonalat.

-Egy!- kiáltottuk szinkronban, és őrült futásba kezdtünk. Páran már érthetitek, de nálunk ez egy tesótörvény. Természetesen mindkettőnknek az emeletre fájt a foga. Én egy pillanatra visszanéztem anyuék felé, és láttam, hogy anyu csak áll, és néz minket, Adam pedig hozzá beszél, gondolom arra volt kíváncsi, hogy mi a francot csinálunk. Mellette meg ott állt Alexa, aki arcán egy cseppnyi undorral méregetett. Ott és akkor pont nem érdekelt, mert éppen élet-halál meccset vívtunk a bátyámmal. Tudni kell, hogy az előző előtti lakásunkban az övé lett az emelet, és én a szülőkkel egy légtérben eléggé szenvedtem. Vissza az eredeti témához! Futottam, ahogy csak bírtam, és hál' istennek hamarabb értem fel a most már hivatalosan is szobámnak nyilvánított emeletre. Kifulladva, de mosolyogva vártam be Michaelt, aki röhögve magyarázott, hogy ezt hogy hoztam össze.

Kimentünk az erkélyre, ahol a többiek ugyan úgy álltak, ahogy otthagytuk őket, egy apró különbséggel, hogy Alexa most a telefonját nyomkodta.

-Na? Ki nyert?- kiabált fel anyu a kocsik mellől.

-ÉÉÉÉn!- üvöltöttem vissza boldogan, és a nyakamban lógó fehér virágnyaklánc, amit a reptéren kaptunk, idétlenül himbálózott a fekete pulcsimon ahogyan éppen a levegőbe boxoltam örömömben. Csodás látvány lehetett, mert anyu csinált egy képet, amit később felrakott az instára, egy new home felirattal.

Ez után a fontos dolog után visszamentünk anyuékhoz, és felcipeltük a bőröndöket a szobáka. Ezzel csak annyi baj volt, hogy amíg a többiek egy-egy cuccot hoztak mint létszükségletű dolgok, addig nekem három bőröndöm volt, mondván, én ezek nélkül valószínűleg nem élném túl... Na mindegy!

-Michael- kiabáltam be a kocsi mellől a házba.

-Mi van El?- ordított ki ő is. Hát igen, mi már csak így üvöltve kommunikálunk. Az mondjuk egy másik kérdés, hogy az egész utca tőlünk zenget... mondjuk, az igazat megvallva nem nagyon izgatott.

-Segítenél a bőröndökkel?- kérdeztem könyörgő hangon, mert a kocsitól három méteres körzetben nem tudtam elmozdulni, mert olyan nehezek voltak a bőröndjeim.

-Jólvan, legyen!-egyezett bele a bátyám.

-Imádlak!- mondtam neki mondtam neki most már normális hangerővel, mert idő közben odaért hozzám.

-Ja, persze...- mormogta az orra alatt.

-Most meg mi van?- kérdeztem felháborodva.

-Mindegy...- sóhajtott mosolyogva miközben felemelte a két nagyobb bőröndöt.

-Köszi szépen!- tessékeltem ki az emeletről a tesómat miután nagy nehezen felcipeltük(királyi többes) a táskákat.

-Hé, hé, hé! Na, erről beszéltem az elő...- sajnos már nem bírta befejezni a mondatot, mert kitoltam az ajtóig, utána meg rácsuktam a (mint utólag kiderült) masszív nyílászárót.

Lehet, hogy bunkónak tűnök, de az utóbbi 3 órában túl sok dolog történt egyszerre, vagy legalábbis egymás után a múlt heti ingerszegény napokhoz képest, hogy másra sem vágytam, csak hogy ledőljek az ágyamba.

A költöztető, mondjuk még nem jött meg, ezért odamentem a táskákhoz, és az egyikből kirángattam egy felfújható matracot, amihez előkerestem a kis kézipumpát. Igen, csak a legszükségesebb dolgokat cipeltem idáig.(:
Tíz percembe került mire felfújtam, de megérte. Gyorsan adtam valami kaját Bélának, és végre ledőlhettem az ideiglenes ágyamba. Hanyatt fekve felvettem a fejhallgatóm, és gondolatban próbáltam berendezni a szobát. Ezek után nem bírtam tovább ébren maradni, és elnyomott az álom.

Az alvásból Michael ébresztett fel, mert kopogott a szoba ajtaján.

Álmosan, kócos hajjal és karikás szemmel kikászálódtam a matracból, majd elbotorkáltam az ajtóig, amire idő közben ráfordítottam a zárat.

-Mi van?- kérdeztem kicsit sem barátságosan.

-Anyu csinált kaját estére- válaszolta rekedtes hangon. Á, szóval ő is aludt.- Azt üzeni, menjünk, mert elhűl a melegszendvics. Na, itt már nem kellett kétszer mondani, mert ahol a kaja, ott vagyok én is.

-Máris megyek, csak...- végignéztem magamon, és láttam, hogy a tegnapi ruhám van rajtam- átöltözök.- feleltem.

-Lent várunk.-intett a bátyám.

Beviharoztam a szobámba, és megnéztem, hogy milyen otthoni outfit van jelenleg nálam, és végül egy szürke champion-re esett a választásom.

Átöltöztem és lekászálódtam az emeletről, ahol tesómék már vártak. Asztal híján a földön ültek egymással szemben, és a szendvicsekkel együtt vártak rám és beszélgettek.

-Itt van a Hawaii cserkészet?- léptem be a konyhába mosolyogva.

-Igen, de lekésted a jelvényosztást!- hülyült a bátyám is. Anya csak mosolyogva nézett minket, de végül egy „kihűl a szendvics" beszólással sikerült elhalagattatni minket.

Vacsora után felmentünk a bátyámmal a nappalimba, és beszélgettünk. Sok testvér között ez totál idegen, mert még nem csináltak ilyet, de nálunk ez gyakran megesik. Este kilenc körül befejeztük a dumadélutánt, és mindketten mentünk a dolgunkra.

Én neki láttam az esti szeánszomnak, ami nálam a fürdést, fogmosást és az elengedhetetlen teámat foglalja magába. Pizsamában kihalásztam a mini, pasztelkék vízforralómat meg egy teafiltert a táskámból, (csak a legszükségesebbek) és miközben főtt a tea, leültem az ágyamba, és a kezembe véve az egyik könyvem, zenét hallgatva olvastam. Alvás előtt még végig pörgettem a social médiákat, főként természetesen aminek a RoadTriphez van köze, és le is feküdtem aludni.
What is upp? Itt is lenne a kövi rész! Ha tetszett, voleolj, és komiban írd meg a véleményed róla.
Csekkoljátok Pink_girl48 és TamaraSz1 storyait, mert nagyon jók eddig!
Stay safe guys, bye!
☘