Sziasztok! Ez a könyv lenne az első "alkotásom" a wattpadon, szóval, ha valamit elrontok, akkor komiban írjátok meg, és igyekszem kijavítani!
A főszereplőnek, Ellie- nek egy idegen országba kell költöznie, távol a régi sulijától, és az apukájától...
Másnap reggel arra ébredtem, hogy valami hangosan csipog az ablakom alatt.
-El! Ébredj!- hallottam Mike hangját az ajtóm másik oldaláról. Pár másodperc múlva viszont rá kellet jönnöm, hogy este elfelejtettem bezárni az ajtómat, ezért Michael beszaladt a szobámba és egy ötéves értelmi szintjét hozta. Lerántotta rólam a takarót, de engem különösebben ez nem zavart, mert úgyis melegem volt kicsit. Aha, gondoltam én. Ezzel csak annyi gond volt, hogy ő 19 éves. Szóval megfogta a matrac szélét, és ráborított a parkettára.
-Aaaaaa!- nyöszörögtem. Mondjuk, én már megszoktam, mert nem ez volt az első alkalom, hogy így ébredtem...- mi van már?- kérdeztem nyűgösen.
-Itt a költöztető- közölte a bátyám.
-Mi van?-semmit sem értettem, így hajnali hatkor.
-Ellie! A bútorjaid!- vette elő az adu-ászt a bátyám. Nem hiába, mert azonnal kipattant a szeme, s megindultam lefelé.
-Helló!- szólt rám a tesóm- Pizsamában?- Hú, a francba. Így nem mehetek le.
Visszaszaladtam, és rekordidő alatt felvettem amit találtam, de nem csalódtam magamban, mert egész jó lett az összeállítás.
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Lementem, és rájöttem, hogy a hang, ami megzavarta az álmomat, a kamiontól származott.
-Szóval!- kezdtem fitten a mondandómat- Mivel kezdjük?- kérdeztem mosolyogva az egyik költöztetőt.
-Mi?- kérdezte, miközben összeröhögött a mögötte álló munkással.
-Butus kislány- szólt lekezelően hozzám a másik- Mi azt ott,- itt a kamionra mutatott,- kirakjuk, és már itt sem vagyunk. Azt tudni kell rólam, hogy ha kihoznak korán reggel a sodromból, akkor nem állok jót magamért.
-Nem vagyok „butus"!- mondtam gúnyos hangnemben.- Sem „kicsi"!- itt közelebb mentem a szóvivőhöz, hogy jól láthatóvá váljon, hogy vagy 30 centivel magasabb vagyok nála.- Tehát azt állítja, hogy lepakolja ezt a kamionnyi bútort a járdára, és itt hagy minket velük?- folytattam a mondandómat továbbra is nyugodtan.
-Igen.- felelte, bár már nem volt olyan nagyképű, mint először.
-Szóval azt mondja, hogy annak ellenére, hogy a számlán rajta van a beszállítás, nem hajandó az előre fizetett összegnek eleget tenni?- tettem fel a költői kérdést. Igen, aput ezerszer láttam már ilyet csinálni.
-Öööö, szóval,- kezdte volna, de még egy kicsit szívattam, mert megérdemelte.
-Ja!- vágtam a szavába- Azt meg el is felejtettem, hogy ezzel a művelettel a főút eltorlaszolása is kimerül mint cselekmény, annak pedig rendőrségi következményei lesznek.- fejeztem be a monológomat, és a törpe munkás felé fordultam. Hát, a reakció olyan volt, amire számítottam. Az alacsony ember falfehéren, az ujjait tördelve és lesütött szemmel ácsorgott előttem.
