Hawaii Air Lines

Legjobb barát... Vagy mégsem? 2/1

-Kedves utasaink! Köszöntjük önöket a Hawaii Air Lines-on! A

várható menetidő 1 óra 40 perc.

Hát igen! Indulok Hawaii-ra! Hogy hogy is kerültem én ide? Csak

figyelj! Már évekkel ezelőtt is voltak konfliktusok a szüleim között, és most, a tizenkilencedik szülinapom környékén közölték velem, és a bátyámmal, hogy elválnak! Miután ezt felfogtam, iszonyú dühös lettem, magam sem tudom miért. Ezután nagyon sokáig naponta jártam futni, mert úgy éreztem, ha nem vezetem le az energiámat, szétszedek egy buszt. Szóval jobbnak láttam így. Viszont az még csak hab volt a tortán, hogy ezzel költözés is járt. Anya, én és Michael, bátyám Hawaii-ra költözünk! És azt még nem említettem, hogy egy

utcában fogok lakni a nagy Ő-vel! Már egy jó ideje nem láttam aKedves utasaink! gyerekkori legjobb barátomat! Már nagyon régóta teljesen bele vagyok zúgva Adam-be, viszont ő sajnos csak legjobb barátként tekint rám. De mindegy is! Itt a lehetőség! Ráadásul elénk jön a reptérre! Már milliószor elképzeltem a filmbe illő jelenetet, ahogy én futok felé és ő észrevesz, megfordul, felkap, és talán még meg is pörget...

A repülőn direkt nem ültem anyu mellé, mert az emberek ettől rögtön gazdagnak és beképzeltnek tulajdonítanak. A filózásomból a repülő rángat ki, ugyanis a gép valami légörvénybe keveredett, és erősen rázkódott. A mellettem ülő korom béli srác elég béna volt, és rám öntötte, ami a poharában volt, akármi is volt benne, bár a szagából ítélve kóla. Majdnem ráripakodtam, hogy „Mit művelsz te szerencsétlen?", viszont amkor rám nézett sötétbarna haja mögül, és megláttam a természetellenesen zöld szempárt, hirtelen nem tudtam

mit mondani. Láttam, hogy a fiú válla rázkódik a visszatartott

nevetéstől. Mikor ezt észrevettem, éreztem, hogy pillanatok alatt

elpárolog a kezdeti csodálkozásom. Szinte láttam magam, ahogyan a fejembe szökik a vér és ordítani tudnék. Végül kicsit lenyugodtam, és amellett döntöttem, hogy nemes egyszerűséggel ráöntöm a maradékot.Tágra nyílt szemmel nézett rám és a kólában tocsogó ruhámra, amire én csak egy diadalittas mosollyal feleltem. Végül nem bírta tovább,

robbanásszerűen tört ki belőle a hangos röhögés. Tudtam, hogy én is nemsokára nevetni fogok, de kevesebb ideig bírtam, mint amire számítottam. Szinte minden utas egy emberként fordult felénk, és

kérdőn bámultak. Mindketten lesütöttük a szemünket, és én

kislisszoltam a mosdóba. Bent próbáltam kiszedni a kólát a

pulcsimból, ami hál istennek nagyjából sikerült is. A pulcsi, ami rajtam volt, az most egy fekete és bő fazonú Calvin Klein pulcsi.

E

lővettem a telefonom, mert Michael üzenetet írt.

Michael: Hova lettél húgi?

Me: megvagyok, csak leöntöttek kólával

Michael: ezt most értenem kéne?

Me: hosszú. Majd elmondom

Amúgy a telefontokom most éppen farkasos. Amióta az eszemet

tudom, rajongok a farkasokért. Olyan titokzatos állatok. néha az az érzésem, hogy a kezükben van az emberek élete. Ha akarják, véget vethetnek az életünknek, ha pedig a bizalmukba fogadnak,

megmenthetnek minket.

Visszamentem a helyemre, és leültem.

-Hé!- csaptam rá a karjára.

-Mi van?- kérdezte, miközben az arcán már ott bujkált az újabb

mosoly.

-Rám öntöttél egy liter kólát!-mondtam, és teljesen fel voltam háborodva!

-De most már kvittek vagyunk, nem?- kérdezte, de még mindig

vigyorgot.

-De igen.- sóhajtottam, és végül én is elmosolyodtam.

-Illetve...- kezdte, de fogalmam sem volt, mit akar mondani. - A

nevedet elárulod? - bökte ki végül. Na, erre nem számítottam.

- Eleanor Cooper vagyok. Szólíthatsz Ellie-nek.
-Én Jason. Jason Duff.-nyújtotta a kezét, de a vezetéknevét nem

hallottam, mert a pilóta megszólalt, hogy kössük be az öveket.

Elmosolyodtam, és kezet ráztunk.

Hála istennek Jason az út elkövetkezendő 20 percében békén hagyott, ami megnyugtatott, mondván addig is nem szívat. Én lefoglaltam magam, és élő vettem a JBL fülesemet, amit nem rég vettem az útra, és bekapcsoltam a kedvenc Road Trip lejátszási listámat. Ezt amúgy

én állítottam össze még nyár elején. Ja, igen, elég nagy fan vagyok . Lement vagy 6 szám, de láttam, hogy Jason már nem fog sokáig csendben maradni, mert feltűnően fészkelődött az ülésen. A hetedik zene közben igazam is lett.

-Te miért mész Hawaiira?-kérdezte, és egészen meglepett, hogy

ilyenről érdeklődik. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam, amiért utáltam magam. Nekem Jasonön nem kéne mosolyognom. Engem a reptéren ott vár Adam! Adam! Igyekeztem felidézni magamban a

tökéletes arcát: a sötétszőke, fényes haját, mélykék szemét, hibátlan és hófehér fogsorát... Igen, nekem ő az igazi. Képzeld el őt Ellie!

Ösztökéltem magam, de sajnos beúszott a képbe Jason arca. Hát igen, ő sem panaszkodhat a sötét, hullámos hajával és a vakítóan zöld szemével biztosan sok lány szívét törte már össze, mondjuk a külsejéből ítélve igazi badboy lehet.

-Szóval?-kérdezte, mert láthatta rajtam, hogy eléggé elkalandoztam.

Egy kicsit megráztam a fejem, hogy visszatérjek a jelenbe.

-Hosszú sztori, de a lényeg, hogy a szüleim elváltak, és anyuval és a

bátyámmal oda költözünk -válaszoltam.

-Aha... Akkor szimplán csak a szüleid szétmentek, és a bátyáddal

meg az anyáddal a világ végére utaztok?- kérdezte, viszont utólag félve nézett rám, hogy nem volt-e túl durva az epés megjegyzése.

Ezzel persze felidegesített, viszont valamennyire igazat adtam neki,

mert bár nem esett jól ezt hallani, én is nehezteltem a szüleimre egy kicsit, mert anya nagyon jól tudja, hogy apuval milyen szoros a

kapcsolatunk.

-Ah! Mindegy. Ez neked úgyis túl magas!-vágtam vissza szerintem

frappánsan. Mivel egyáltalán nem volt kedvem tovább „beszélgetni",

felvettem a fülesem, és folytattam a playlist-et.

Sziasztok! Ennyi lenne az első rész. Kommentben írjátok meg a kedvenc karaktereteket, és/vagy építő jelegű kritikát is szívesen fogadok! Csekkoljátok Pink_girl48 könyvét, mert tényleg nagyon jó!
Stay safe guys, bye!

☘