Vér és szerelem...- A vér az én szerelmem!!

8. fejezet: összeállt a kép...vagy mégsem?

Könnyeim álomba ringattak. Az események kifárasztottak, hisz szüntelenül áradtak az érzelmeim egy szerettem elvesztése, és halálom időpontjával kapcsolatban.

...

Miután felkeltem, ezerszer nyugodtabban tudtam átgondolni a dolgokat. Egészen a dokival való találkozásig azt hittem, hogy ez elrablóm Shiro (a képek miatt, amiket találtam). De ezek szerint nem úgy vannak a dolgok, mint első ránézésre az látszanak.

Ha jól át gondolom, rájövök arra, hogy valószínűleg az a ház nem Hiroshi-é hanem Shiro-é vagy esetleg közös...véleményem szerint inkább Shiro-hoz tartozhat.

Tovább gondolva a dolgot, valószínűleg Hiroshi-t is markában tartja Shiro...

Már csak egy kérdésem maradt...hogyha annyira utált, az apám miért jött értem? Miért akart megmenteni?

Könnyeim megeredtek, és kívántam, hogy keljek fel az álmomból...sírtam, mint az elmúlt napokban minden alkalommal.

Vajon hogyan talált meg az apám? Egyáltalán miért keresett?

Aito szemszöge:

Már a harmadik napja dekkolok egy pincében lévő cellában. Alig kapok enni, és kijutni is lehetetlen innen! Az egyik sarokban ülve gondolok át mindent újra, és újra hátha találok valamit, ami előbbre viszi a nyomozást...tudni akarok mindent, de előbb ki kell innen szabadulnom!!

Az apám vajon keres? Vajon aggódik értem? Esetleg sejti, mi történt?

Kérdéseim átgondolását egy személy zavarta meg, kivel már találkoztam.

-Itt az idő, most vagy soha!-mondta förtelmes vigyorral az arcán elrablóm. Kinyitotta cellámat, majd belépett hozzám.

-Ahogy mondod...most vagy soha!!-mormogtam, majd nekiugrottam. A rácshoz löktem tiszta erőmből, mire beverte a fejét és elájult.

-Chh...ezt a hülyét...-mondtam, majd a nála talált bilincseket használva a bokáit, és a csuklóit is „összekötöztem".

Nagyot sóhajtva, és magammal megelégedve vonszoltam ki a testet az ajtón, majd fel a lépcsőn. Tudtam, hogy rajta kívül senki sincs itt, mert soha nem hallottam más lépteket az övén kívül. Nyugodtan felvonszoltam, majd ledobva a lépcső tetején a hűtőhöz léptem. Ez a mocsok még vizet se volt képes adni nekem, nem hogy még főzzön is rám...

Kinyitottam a hűtőt, ahol még egy teljes pizza várt. Elégedett arckifejezéssel beraktam a mikróba, majd miután megmelegedett neki láttam. Miután befejeztem az evést elvettem a telefonját, és megnéztem, hogy tudok leghamarabb egy rendőrségre jutni. Ami a legviccesebb volt, hogy 20 percre volt a házunk, illetve 5 percre a rendőrség. Kinéztem az udvarra, ahol ott várt engem egy általam dobozautónak nevezett jármű.

Szépen kivonszoltam, majd a hátsó részébe bedobva azt a...megindultam a rendőrségre.

Most készségesen fogadtak, és elmondtam mindent. Még azt is hogy kissé játszadoztam vele...a férfit, akit továbbra is jelzőkkel fogok megnevezni, még mindig aludt, ezért először kórházba vitték.

Amíg ez megtörtént, én elmeséltem, mit találtam Shi egyik posztján. A rendőrség is meglepődött és csodálkozott, hogy egyáltalán fent van instagramon, majd már azonnal átfuttaták az arcfelismerő programon.

Sajnos, míg kiderítik ki is Shi, napokba telhet, ezért addig haza küldtek, és még őröket is küldtek hozzánk.

Mikor haza értem apám nyugodtan ült a tévé előtt, és azt nézte. Döbbenten néztem rá, de még csak rám se pillantott. Hosszú percek múlva mégis csak megszólalt.