Vér és szerelem...- A vér az én szerelmem!!

7. fejezet; mind meg fogtok halni

A csengőt hallva sétáltam vissza irodámba, ahol egyik törzsvendégem várt.

-Miben segíthetek Rogger?-kérdeztem a kigyúrt amerikait. Fogalmam sincs, miért jött Japánba, de úgy néz ki bejött neki az üzlet.

-Van egy kis anyagom...azt szeretném őriztetni.-felelte enyhe akcentussal.

-Ahogy óhajtja, de előbb láthatnám az említett árut?-kérdeztem, mire bólintott, majd a két kezében tartott két darab edzőtáskát ledobta a földre, és kinyitotta azokat. 4 csomag kokaint vett ki belőlük, de ezek kilós kiszerelésűek voltak. Döbbenten néztem rá, majd bólintottam.

-Ez sokba fog kerülni, ugye tudod?-kérdeztem, miközben feltoltam a szemüvegemet orromra.

-De nem annyiba, mintha magamnál tartanám...-felelte.

-A te döntésed. 350.000 Jen lesz.-feleltem, mire az egyik oldalzsebéből kihúzott 4 darab vaskos pénzköteget.

-Ez pont annyi.-felelte, mire néhány pillantás után én is megállapítottam, hogy igazat mond.

-Köszönjük a belénk fektetett bizalmat.-mondtam, mire bólintott, majd megfordult, és kiment az ajtón.

A két sporttáskával a kezemben elindultam a megőrző részleg felé. Betettem az anyagot egy széfbe, majd visszasétáltam az irodámba. Nyugodtan ültem bele nagy bőrszékembe, majd dőltem hátra.

Szemeimet lehunyva pihentem egy kicsit. Közben azon gondolkodtam, mi lesz velem?

Jól kereső állásom van, ráadásul még csak 25 éves vagyok, épphogy befejeztem az egyetemet, de már is kiterjedt hálózataim vannak. Igaz, szinte mind illegális, de az idősek otthonából sok pénz jön így is, úgy is. Mégis mintha hiányozna valami...na de mi?

-Elnézést, hogy megzavarom Kimio úr, de egy úr önt várja a hallban.-nyitott be az ajtón asszisztensem Koguchi Aimi. Igazán szép nő, s mindannak ellenére, hogy szörnyű dolgokat lát mosolyog, és kedves mindenkivel.

-Köszönöm Aimi. Egy perc, és megyek.-húzódott szám egy apró mosolyra, ami belőle is kiváltotta ezt az apró gesztust. Kicsit pirospozsgásan ment ki.

Nem...nekem nem rá van szükségem. Akármennyire is kedves, valahol ez abnormális...szerintem mosolyogva boncolná fel a családtagjait is...

Felálltam, majd kisétáltam a hallba. Nem hittem a szememnek, mikor megláttam, hogy ki vár ott...

Hiroshi szemszöge:

Bementem a házba, majd cuccaimat összeszedve, s Saeko-nak egy-két dolgot bedobva a kocsiba, elhajtottam.

Mit fogok tenni, ha visszatér Shiro? Talán megöli Saeko-t...ha engem megöl, nem érdekel, de Saeko semmiről sem tehet!

Igen, öltem. Nagyon is sokat öltem mégsem engedhetem, hogy az őrület felülkerekedjen rajtam...

Minden bűnömet megbánom, mert akikkel azt tettem amit, nem érdemelték. Öncélú szórakozás volt részemről, de már nem tudok mit tenni...muszáj lesz valahogy megmentenem Saeko-t, vagy legalább elrejteni egy ideig, hogy elfelejtsék!

Áhh miket beszélek én? Shiro, és az elfelejtés? Olyan vallásos, mint az apám! Nem véletlenül ő az egyházunk egyik főpapja...

Néha azt kívánom, bár ne tudnám, mit akar...vajon ki volt az a hülye, aki kitalálta ezt az egészet??

Az egész rend férfiakból áll, mert azt vallja, hogy a nő csak egy kellék. A vallás szerint azoknak tiszta a lelke, akik képesek boldogan gyilkolni, és leginkább nőknek, de férfiaknak is fájdalmas halált okozni...ez volnék én...