Vér és szerelem...- A vér az én szerelmem!!

6. fejezet: fény az alagút végén

Óvatosan visszamocorogtam helyemre, majd a lámpát lekapcsolva próbáltam aludni.

Mégis mi a faszt gondolt? Skizofrén, vagy alzheimer-es? Csak mert mindkettőnek lehet a tünete az ilyesfajta emlékezet kiesés...ha egyszer meggyógyulok...esküszöm, hogy kinyírom!!

Tönkretette az egyébként is romokban heverő életemet! Életem darabjait benzinnel meglocsolva gyújtotta fel, miközben vígan nevetgélt...se Naru, se család, de legalább itt fekszek egy sorozatgyilkos mellett, aki előbb kínzott meg!!!

Könnyeim megeredtek, majd halk zokogásba kezdtem. Túl sok ez nekem...

Vállaim rázkódtak mitől éreztem, hogy valami meleg folyadék árasztja el a hasamon lévő seb környékét, majd lefolyik oldalamon egészen az ágyra.

Arcomat eltakarva sírtam némán, miközben szívem majd megszakadt a súlytól, amit ráhelyeztek. Mégis miért történik ez???? Miért???!!!

Már nem tudtam visszafogni magamat, könnyeim között halkan suttogtam.

-Miért? Miért pont velem?-próbáltam mélyeket lélegezni, hogy végre elnémuljak, de nem ment. A könnyeim csak folytak tovább vége láthatatlan mennyiségben...

-Saeko...-suttogta valaki közvetlen közelről a fülembe, mire felsikítottam, és leestem az ágyról. Éreztem, ahogy a varrás elszakad a hasamon, majd ismét nyílt sebbé változik.

-Sa-sa-sajnálom!-mondta, miközben felém nyújtotta kezét, majd miután csupasz törzsemre tévedt a tekintete elkomorult s vele együtt elsötétült minden...

Hiroshi szemszöge:

Amilyen gyorsan csak lehetett felszedtem a földről Saeko-t, majd egy takaróba bugyolálva elindultam vele az autó felé. Beültettem az anyósülésre, majd amilyen gyorsan csak tudtam indultam el jó barátom házához, aki nem mellesleg orvos.

Pár perc múlva nagyot fékezve megálltam az Aranytölgy Idősek Otthona előtt, majd a lánnyal a kezembe rontottam be a recepcióra.

A nő ijedten meredt rám, majd mikor felismert kinyitotta maga mögött az ajtót, és elállt az útból.

Szinte betörtem a már kinyitott ajtót, ami egy folyosóra vezetett. A végén balra fordultam. Ennek a folyosónak a végén egy ajtó volt, oda benyitottam.

-Saita!!-kiáltottam rá Saita-ra, aki a nagy íróasztala mögött állt nekem háttal. Hangomra megfordult, majd illedelmesen elbúcsúzva letette a telefont.

-Miben segíthetek Hiroshi?-kérdezte kissé komoran.

-Kérlek...kérlek, mentsd meg nekem!!-nyújtottam felé kétségbeesetten a paplan tekercset, amiben Saeko feküdt.

Szemüvegét feltolva, asztala egyik fiókjából gumikesztyűket előhúzva, lépett közelebb a lányhoz, kinek egész teste vérben ázott a paplannal együtt.

Komolyan nézett rám, majd egy a mögöttem lévő szekrényéhez lépve kivett egy injekciót, amit a nyakába szúrt.

Idegesen néztem, mit tesz, vagy mond, de csak felállt majd intett, hogy kövessem. Saeko-t visszacsomagolva és ölembe kapva követtem.

Az íróasztala mögött nyílt egy ajtó, s amögött egy műtőszoba. Nem mintha még nem jártam volna itt...

Rámutatott a műtőasztalra, ahova óvatosan leraktam Saeko kicsiny kis testét.

Csak most vettem észre, hogy tiszta csont, és bőr, még a bordái is kilátszanak. Pedig nálam csak a 3. éjszakáját töltötte...

Saita bemosakodott a műtéthez, majd neki látott.