Vér és szerelem...- A vér az én szerelmem!!

Epilógus

Hiroshi szemszöge:

Fejemet oldalra fordítva valójában megláttam a lányt. Saeko mellettem hevert fehér tapadós trikójában, és hosszú tapadós fekete farmerében, mely tökéletesen kiemelte pompás alakját.

-Csak nem hitted, hogy hagyom, hogy leugorj?-nevetett, majd orromra pöckölt. Tágra nyílt szemekkel bámultam rá. Vajon mi történhetett vele?

-Saeko...te vagy az?-kérdeztem felülve.

-Nem az eltitkolt ikertesója. Szerinted?-ült ő is fel, miközben flegma arckifejezés ült ki arcára, majd ismét elmosolyodott.

-Hát nem is örülsz, hogy láthatsz?-kérdezte, mire megremegtek ajakaim.

-Én...én boldog vagyok, hogy itt vagy, viszont nem értem...nem értem miért viselkedsz így. Talán történt valami a kórházban?-kérdeztem, mire mosolya lefagyott.

Arckifejezése megkeményedett, majd hangszínét teljesen megváltoztatva válaszolt.

-Az már nem tartozik rád.-mondta, majd egy injekciót állított a nyakamba. Tartalmát véráramomba juttatta, ami szinte azonnal elaltatott...

...

Másnap délután ébredtem fel. Saeko már nem volt sehol sem, és csak egy papír fecnit hagyott maga után:

„Még visszatérek..."

Azonnal elindultam a lány után, de amint kiléptem az ajtón mindenhol hullákat láttam. Nem maradt egy élő személy sem az épületben...

Shiro szemszöge:

Okos ez a lány okos...túlságosan is okos.

Megölte Saita-t, miközben ujja köré csavarta Hiroshi-t, és eltűntetett maga után minden nyomott.

Egy kis informatikai trükkel belenéztem Hiroshi telefonjába...minden le volt törölve róla. Hiroshi-t egy nagy adag altatóval a szervezetében találtuk meg egy motelben. Szerencsétlen gyermeket büntetés fogja kísérni élete végéig...ő választotta ezt nem én! Pedig ígéretes növedék volt...

De jött ez a lány, és mindent felforgatott! Az embereim már körbejárták Hiroshi minden ismerősét, de az összes, egytől egyig mind halott volt, mire már odaértünk.

Csak annyi derült ki a helyszínekből, hogy mind elvégzett valamilyen munkát, majd utána haltak meg. Mivel ezek az emberek sem voltak tiszták, a munka alatt olyasmire gondolok, mint hamis útlevél/irat gyártás, fegyverkereskedelem, tömérdek mennyiségű pénz kölcsönzése, majd azért még több kérése esetleg egy aprócska „szívesség" kérése.. Mind ez természetesen illegális.

Viszont mindegyik helyszínen találtunk egy rózsaszirmot és az áldozatok ajkai rózsaolajjal voltak bekenve...talán ez lesz a lány védjegye. Talán mégsem annyira okos...

-Aida úr...-lépett elém jobb kezem; Erizawa Fudo.

-Mondd.

-Elmentünk az utolsó helyszínre, de azt is ugyanúgy találtuk mint a többit. A lány egyetlen nyomott sem hagyott maga után, már ha ő tette...

-Mégis mit gondolsz ki tette???-kérdeztem ingerülten, mire behúzta nyakát, majd meghajolva bocsánatot kért.

-Semmi baj Fudo. Csak tudod, nem szeretem a hülye kérdéseket...-feleltem, majd orrnyergemet dörzsölve adtam ki a parancsot.

-Keressétek meg a lányt bármibe is kerüljön! Fésüljétek át a várost, és a határokat se hagyjátok őrizetlenül! Se a város, se az ország határait!!-mondtam erőteljesen, amit Fudo csak egy bólintással nyugtázott. Meghajolt, majd elment.

Mélyet szippantottam a friss levegőből. Egyik nyaralóm csodás kilátásában gyönyörködök, mely a Himalája aljában helyezkedik el. Épp lemegy a nap, mely narancssárágára, és pirosra festi az égboltot. A felhők elcsapódva terülnek el az égen. Az egzotikus táj még szebbé teszi az összképet, a mögöttem nyöszörgő nők hangjai pedig kellemes bizsergést váltanak ki belőlem.

Egyszer csak egy nagy puffanást hallok, mire megfordulok. Fudo holtteste fekszik előttem, nyakára egy szalaggal rákötött üzenet.

„Úgy sem tudsz elkapni..."

Dühömben összegyűrtem a papírfecnit, majd betrappoltam ingatlanom erkélyéről.

-HOL VAN A NŐ??-ordítottam, mire mindenkit holtan találtam a házban. Nem maradt egy élő ember sem rajtam kívül...