Espresso két cukorral

5.

-Sajnálom [Név]- sama de ezt nem áll módomban Önnel megosztani. Sajnálom. -hajolt meg egy picit előttem és noha valahonnét éreztem hogy előző kérdésemre nem kapok választ mégis csalódott voltam. Az egész létrejött helyzetben a legfurcsább és legérdekesebb maga az volt aki megteremtette mindezt. Nakahara Chuuya hozott ide megelőzve azt hogy kelletlen férfiállatok hozzám érjenek. Bár azt sem mondanám hogy ő maga különb lenne tőlük a reggeli viselkedése után. Szavai még mindig folyamatosan lejátszódtak bennem ahogyan a férfi képe is megjelent előttem a vörös hajjal, szálkás alkattal és azokkal a győnyőrű kék szemekkel. Többet szerettem volna róla tudni és arról miért pont nekem kell most Akutagawa mellett sétálnom egy Japán Maffia bázisán. Miért pont én? Miért pont most? Ha nem vesztem volna össze Ranpoval és nem jöttem volna el akkor most egy másik nő lenne a helyemen? Vagy nem lenne senki? Rengeteg megválaszolatlan kérdés kavargott szüntelen a fejemben. Idegesített a tudatlanság és az összeszedettlenség. Nem voltam ura a saját életemnek és igazából azt sem tudtam hogy a mostani körülményeket nevezhetem e még saját életnek. Feldúlt voltam és azonnali válaszokat szerettem volna kapni amiről jól tudtam hogy lehetetlen. Már ha nem akarok már ma meghalni valami hülyeség miatt.

- Akutagawa! -szóltam a férfinak aki előttem haladt megállás nélkül. Szólításomra megállt és felém fordult. Ónix szemei még mindig lenyűgöztek és olyan mélyen belém láttak hogy szinte nem is csodálkoztam azon hogy tényleg tud válaszolni a magamban feltett kérdéseimre.

- Igen [Név]-sama?

- Ismételt kérdés. -vigyorodtam el bohókásan. Nem is igazán értettem miért tettem ezt de leginkább oldani akartam a bennem keletkezett feszültséget.

- 1.Hová megyünk? 2.Miért hívsz mindig "-samának"?

- Nos épp hozzám jöttek [Név]-sama.- lépett elő egy idősebb férfi az árnyékból. A folyosó sötét falai miatt nem is voltak észrevehetőek a szétszórt ajtók amik innen nyíltak. Az idősebb férfi is az egyik ilyen ajtó mögül lépett elő.

Meglepetten néztem rá és végigmértem nem tagadva hogy ténylegesen bámulom őt az illemet félre dobva. A fémrúdhoz való bilincselés sem épp tartozik a bevett illemszabályok közé tudtommal így jogosnak gondoltam azt hogy én sem feltétlenül tartom be őket.

Negyvenes évei végén járhatott az előttem álló. Haja és gondosan borotvált szakálla őszes volt és alig lehetett látni milyen is volt haja fiatalabb korában. Egy okulárt viselt aminek lánca apró gyöngyökkel volt díszítve. Ismerős volt és gondolataimban keresgélve rájöttem hol láttam már ezt a gyöngy fűzért. Chuuya kalapjáról is hasonló díszítés lógott le. A Dokk Maffia egyik jellegzetessége lenne ez? Akutagawára sandítva végig vezettem rajta is mégegyszer a tekintetemet. Nem találtam semmi hasonlóságot vagy gyöngyözött holmit. Nincs logika ebben a szervezetben.

- Hirotsu Ryūrō vagyok. A Főnök jobb keze és az alszervezet vezetője.

- Roppant érdekes tények de miért is adta tudtomra?

- Nem akarjuk hogy ellenségként érezze magát itt. Fontos az Ön kényelme és az hogy komfortosan érezhesse magát.

- Már nem azért. Értékelem a kedvességét meg mindent de el lettem rabolva. Az életem romba és a Főnökük olyat kért tőlem ami lehetetlenség.

- Természetes felháborodás ez [Név]-sama.

- Mi ez a sama pontosan?

- Lényegében a kisasszony megszólítást helyettesíti nálunk. Egy magas rang amit feljebb való embereknél használunk.

- Akkor ne használják nálam.

- De ez a feladatunk.

- Az a feladatuk tudtommal hogy konfortosan tudjam magam érezni itt. -néztem körbe a helységben- szóval ne használja ezt.