Espresso két cukorral

0.

- Szép munka {Név}!- csapkodta meg vállamat Mr. Jefferson az ügyviteli cég vezetője. Teljesen kifáradtam lelkileg és fizikailag is. Egyetlen menedékként szolgált a munka és a lehetőség hogy osztályvezető lehessek a részlegen. Fáradtan mosolyogtam vissza a 30as éveiben járó férfira aki lelkesen magyarázott az ügyviteli befektetésekről és minden egyébről amit agyam már képtelen volt felfogni. Kezdtem belefáradni ebbe az egészbe. Régóta tudom hogy az egész család belőlem élt meg. Az ösztöndíjprogramba bekerülve nem volt rám több gondjuk a munka elkezdtével pedig mindig fel fel bukkantak ha pénzre volt szükségük. Nagy családban nőttem fel viszonylag jó körülmények között Londonban. Nem volt semmire se szükségem. Vagyis mindenki ezt állította aki látott minket. Viszont az egész gyerekkoromból hiányzott egy valami. 

A szeretet. 

Miután a szüleim elváltak nem történt különösebb változás. Minden normális családdal ellentétben semmelyikük nem szedte össze egy éjszaka alatt a holmiját és nem hagyta faképnél a másikat. Ahhoz túl makacsak voltak. Helyette a ház két végletébe telepedtek át és nem szóltak egymáshoz. Anyám hetente új pasival állított be amit apám hadüzenetként könyvelt el és naponta tértek be a házunkba az örömlányok egy szál semmiben.

 A főiskola kezdeténél viszont kiszabadultam családom bizar poklából és kollégista lettem. Majd London egyik nevesebb cégéhez kaptam ajánlást nem kis mennyiségű fizetés ígéretében. Itt ismerkedtem meg vele. 19 voltam és tanonc az új cégnél. Nem volt túl sok jártasságom és ismeretem a dolgok működésében de volt hozzá tehetségem így hamar elsajátítottam a hallotakat. A patrónusom egyik nap beteget jelentett és egy ismeretlen alkalmazott vette át a helyét. Csábosan beszélt velem és úgy éreztem ő megért engem. Rengeteget kérdezett és kimondta amit gondolt. Pokolian őszinte volt . Tetszett a temperamentuma. És egyhamar a munkából nem maradt semmi. Csak a takarító szertárt betöltő hangos sóhajaink és nyögéseink hangja.

Talán életem legnagyobb hibáját követtem aznap el.