Espresso két cukorral

1.

Az elején tényleg minden olyan jó volt  isten igazán. Nem mondanám a kapcsolatunkat szerelem első látásnak.. Inkább olyan munkahelyi viszonynak nézett ki. Barátság extrákkal és a többi. De valahogy én nem értem be ennyivel. És lehet sőt nagyon is itt rontottam el. Túl sokat akartam attól aki ezt nem akarta viszont. Ranponak meg volt a kényelmes és nyugodt élete a tömb ház földszintjén bérelt albérletével. Pár másik haverjával lakott egy házban. A szobákat pedig függönyökkel takarták el. Tipikus agglegény életmód. Egy rossz dolog volt az egészben. Lehetetlenné vált a szex. Nem is számoltam már hányszor láttak a többiek egy száll fehérneműben és melltartóban tele harapás és szívás nyomokkal. A végére már nem is szégyeltem. Azt se nagyon tartottam számon mikor egy igazán kellemes menet közben ordibáltak befelé hogy szép keresztgyereket csináljunk. Már nem zavart semmi és kezdtem levetkőzni a gátlásaimat. Mégis... Mégis besokaltam és nem tűrtem tovább. Kirángatva Ranpot a kényelmes kis életéből és a haverok társaságából hozzám költöztünk. Egy kisebb panel ház 3.ján laktam. A laktam kifejezés azért erős. Néha megfordultam benne és fizettem a rezsit. A friss újdonsült élettársamnak viszont koránt sem tetszett az ötletem miszerint itt nem lesz annyira kényelmes élete. Sokat tűrtem. Rengeteget dolgoztam. És elviseltem a düh kitöréseit. Akkor sem szidtam le mikor kirúgták a munkahelyről valami piti hiba miatt amit az éppen tvben közvetített focimeccs okozott. Na meg az ő figyelmetlensége. Viszont az már jobban zavart hogy esze ágában sem volt ezek után új munkát keresni. Minden áron perelni akart. Hol a céget hol személyesen a főnököt. És ez mind kihatott rám is. A munkahelyen nem nézett jó szemmel a vezetőség hiába nem az én hibámból adódott és tudták milyen a volt alkalmazottuk. Otthon Edogawa panaszait hallgattam és megállás nélkül takarítottam. Rengeteget spóroltam ami egyik napról a másikra tűnt el a szekrényemből. Bíztam a férfiban mégis a belévetett hitem lassan gyengülni kezdett. Szexről pedig alig alig hallottam. Fél év után Ranpo úgy döntött ivásba fojtja végtelen nagy bánatát amit a sikertelen perek okoztak. Több napra eltűnt de legfőbbképp éjszaka. Egyszer még azt is felvetette hogy hazamegy a szüleihez és itt hagy egyedül. Ekkor és itt sokaltam be igazán.

A másik nagyobb bökkenő pedig a rejtegetett érzéseimmel voltak. Hiányoztal az együttlétek az ahogy Ranpo kezdetben hozzám ért és rám nézett. Ahogyan bánt velem. Pontosan ezek miatt az érzések miatt nem törődtem a haverjai piszkálódásával és kezdtem elevszíteni az önbecsülésemet.  Teles mértékben ki voltam éhezve. Amióta a férfivel kapcsolatom volt nem értem magamhoz olyan téren. Mindig is megcsalásnak könyveltem el. De a rendszeres eltűnései okot adtak nekem arra hogy megtegyem. Az éjszakai önkielégítesem rendszeressé vált. Szinte a mindennapjaim részévé. És egyre inkább vágytam arra hogy ne magamnak csináljam. Vissza akartam szerezni azt az életet amit kiépítettem magamnak az évek alatt azt az életet amiben Ranpo volt a világom. 

Mit is kéne mondanom most. {Teljes név} vagyok 20 éves és rettentően hiányzik a szex és a pasim.

********

Az ajtó csukódásának hangjára ébredek. Megint bealudtam volna? Fájt a fejem és picit szédültem. De ezek az émelygő érzések villámsebességgel múltak el mikor megláttam a mellettem heverő elektromos eszközt. Nem érdekelt hogy szédhasad a fejem a gyors mozdulattól muszáj volt eltűntetnem. Az éjjeli szekrényem fiókját kihúzva dobtam be a szex játékot majd ugyan így csaptam is be a fiókot.

- Szia drágám. -köszöntem az épp akkor belépő fekete árnyéknak.

Csak bambán nézett rám majd mellém feküdve fordult el a másik irányba.

- Megint részeg vagy. - lemondóan fordultam meg majd lekászálódva az ágyról mentem az ő feléhez.

- Utállak hallod? Gyűlölöm hogy csak magadra gondolsz. - húztam le róla a takarót majd szedtem le egyesével a rajta maradt ruhákat. Bűzlött a sör jellegzetes illatától. Én sem vetettem meg az italt de mindig mértékkel tettem és leginkább csak a szülinapomkor. Vagy esetleg karácsonykor. A koszos ruhákat összeszedve indítottam egy mosást majd kiülve a nappali kanapéjára indítottam el laptopomat. Nem sokára itt van a születésnapom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve kattintottam párat a keresőben. Majd a kiválasztott oldalakon. Kikapcsolva a gépet kiszedtem a ruhákat a mosógépből és gyorsan a szárítóra dobáltam őket. Majd visszalépve életem szerelméhez a szobába feléhajoltam és édesen a fülébe súgtam.

- Utazunk Japánba. Ugye örülsz szívem. Haza mehetsz -kaján és elégedett mosoly ült ki arcomra. Nem igazán mondanám ezt a bosszú jelének sokkal inkább  sokadik próbálkozás egy halott kapcsolat felélesztésének. De ez csak nézőpont kérdése.