Démoni kép

6. Ismeretlen istennő

Hónapok óta nyugalom volt a Barton házban. Pietro és Eva egyre inkább kezdtek érzelmeket táplálni egymás iránt bár egyikük se vallotta volna be.

Pietro elkezdte betartani az öt - hat méteres távolságot maga és más nők közt és magához hűen már csak azokra a férfiakra is irigy volt akikre Eva ránézett. Nem beszélve arról, ha valaki megbámulta. Olyankor a szemével tudott volna ölni. Nem beszélve arról, hogy a lehető legtöbb alkalmat kihasználta, hogy megcsókolja a lányt.

Eva meg maradt Eva. Nem keresett magának senkit, és még véletlenül se vette észre Pietro viselkedését.

Legalábbis ezt mutatta. Összeségében egész jól elvoltak. Csakhogy a hangsúly a jón és nem a tökéletesen volt. A lány egyre többször elájult, gyakrabban fojt az orra vére, teljesen legyengült, de nem akarta felhozni magára a figyelmet. A legtöbb ilyen esetet letagata vagy elintézte annyival, hogy csak a szokásos. Bár ez közel sem volt a szokásoshoz...

~*~

Valahol a földön

-Biztos, hogy apánk igazat mondott?-kérdőjelezte meg apjuk szavát Loki.

-Kételkedsz apánk szavában? Meg kell álítanunk a nőt. - közölte fivére megszokott mély hangján.

-Nem egy okot adott rá, de ez most valósnak tűnik. - billentette meg a fejét.

Fekete és zöld köd kavargott előttük. Azonban nem csak a színe tette szokatlanná a természeti jelenséget. Kör alakja és függőleges elhejezkedése egész kísérteties hatást keltett.

De két istennek , Odi elsőszülöttjének és Jottunheim jogos trónörökösének mit is jelent? Jóval több fejfájást ,mint amire számítottak.

Egy magas és vékony nő alakja rajzolódott ki. Hosszú koromfekete haja a vállára omlott. Valósággal sugárzott belőle az erő.

-Hol van?- tett fel egy váratlan kérdést.

-Mégis kicsoda?- nézett furán Thor.

-Nerezza.-felelte méltóságteljesen öccseinek. Loki látván, hogy ennek semmi értelme ugyanis szinte semmit nem tudtak az idegenről, megszakította a számára értelmetlen párbeszédet.

-Ki? -A nőből éles kacaj tört fel. Mikor elhalgatott, rájött, hogy tényleg nem ismerik.

-Komolyan kérdeztétek? Nem tanítottak nektek történelmet?- gúnyolódott.

-Mégegyszer kérdezek. Mit akarsz? - kezdte elveszteni a türelmét a szőkeség.

-Talán megegyezhetünk. - próbálkozott Loki.

-Te úgy beszélsz mint ő. Hela vagyok ,Odin elsőszülöttje, a halál istennője, kedves öcséim.- mondta hallható megvetéssel a nő. Mindkét férfi pislogás nélkül meredt rá. - Mondjátok csak.-lépett előre. - Nem tudtok véletlen egy csecsemőről? Talán még évekkel ezelőtt megölte. Nem rémlik valami? Egy titokban nevelt gyerek? Vagy ilyeneket nem osztanak meg veletek? Mindegy is. Megoldom én. - fejezte be a monológját egy teátrális sóhajjal.-De előtte. Térdre.

-Parancsolsz? - vonta össze Loki a szemöldökeit.

-Térdre, úrnőtök előtt. - varázsolt elő magának egy kardot.

- Azt lesheted. - lendítette meg a Mjölnirt, ami egyenesen a nő kezei közt végezte.

-Ez lehetetlen. - próbálta visszahívni szeretett fegyverét.

-Drágám. Fogalmad sincs mi mindem lehetséges. - törete darabjaira a Mjölnirt, másodpercekkel később pedig el is tűnt.

A két isten lefagyva és tanácstalanul állt a kialakult helyzet következtében.