Démoni kép

1. Irány a Barton rezidencia

A Menedékházban  szokásosan kellemesen indult a nap. A család otthon tartózkodó két felnőtt tagja a gyerekek után pakolt el.

-Laura, könyörgöm ülj már le! Egyedül is elboldogulok. Csak el tusok mosni öt tányért! - vette könyörgőre a figurát.

-Terhes vagy az istenit! Ülj le és pihenj. - háborodott fel.

- Pontosan! Terhes vagyok, nem halálos beteg. - forgatja meg a szemét.
- Teljesen megértelek, de Clint megnyúz, ha mosogatni talál.-puffog a fiatal lány.
-Jól van! Nyertél! Akkor csinálok egy teát.
-Laura!
-Evangeline!- hülyéskedtek.

Eva éppen az utolsó tányért törölgette, amikor hirtelen fájdalom hasított a fejébe. A fehér tányér csörömpölve tört szét a földön. A lány meggörnyedve szorította a kezeit a fülére. Gépek hangja éa sikolyok ütötték meg a fülét, melyek mellet Lau nyugtató hangja eltörpült. A lány kétségbeesetten próbált kapaszkodni a tárgyakba, személyekbe, amik a farmon tartották, sikertelenül.

Sípoló hang. Ennyi. Ennyi maradt meg az újabb "kalandjából'. Egy újabb feltámasztott és rengeteg halott. Hunyorogni kezdett.
-Hál' istennek. - ismer meg egy ismerős férfi hangot.
-Inkább Launak. - egy kéz csúszott a vállára.

-Ennyien?-vizslatta aggódva a férfi.
-Legalább hetvenen. - bólogatott összeszorított szemekkel.

-Sajnálom. - hajtja le a fejét az ilyász.
-Nem a te hibád, Clint. - csóválja a fejét a lány. - Amúgy meg...

-Visszahoztad, az idióta, idegesítő kölyköt. - bólogat mosolyogva.

-A tejfölfejűt. -  néz elméjülve maga elé.
-A tejfölfejűt. - csatlakozik a hős az ajtó bámulásába, majd hirtelen kitör belőlük az addig visszafolytott nevetés.

~*~

-Szóval bébicsőszködjek. - érti meg a dolog lényegét.
-Remélem nem gond.
-Nem,  el tudom látni a sebeit. ( megj. : amikor, Pietro "feléledt" a sebei "eltűntek", hogy még véletlenül se haljon beléjük újra, de 12 óra után, ugyan úgy nézett ki.)
-Akkor jó. És a gyerekekkel is elboldogulsz?
-Persze. Itt van a másik lány is, szerintem ő is be tud segíteni.
-Wanda? - néz vissza a hűtőből.

-Ha te mondod. - von vállat a fagyisdobozzal a kezében.
-Kedves lány, de kicsit megviselték a történések, úgyhogy csak kíméletesen.
-Mit szólnál, ha bemennék pizzáért a városba?

-Jó ötlet ez?
- Miért  ne lenne? Mindenki szereti a pizzát. - vonogatja a vállát.
-Vidd magaddal Wandát, nehogy elájulj, vezetés közben.

-Nyugi. Megeszem ezt a mentolos fagyit és semmi bajom sem lesz. - öntötte nyakon csokiszósszal az említett hideg nyalánkságot.
-Ez most komoly? - nézett hitetlenkedve a férfi, amikor meglátta a nőt sós mogyorót szórni a fekete, ragadós és édes  lére.

-Mi van!? Ezt kívánom. - morogja teli szájjal.
-Aha. A végén még kiderül, hogy te is terhes vagy. - forgatja a szemét, most a szekrényekben kutatva. A nő felhorkantott.

- Kikérem magamnak, még csak egy pasim volt, vagy egy éve és nem is feküdtünk le. Szóval az egyenlő a lehetetlennel. Nem mintha rád tartozna... - magyaráz hevesen, a kanállal kalimpálva.
-Oké-oké, értem. Csek ne hadonássz a kanállal vagy a végén engem is visszarugdoshatsz  az életbe.

- Milyen jó lesz nekem. - forgatja a szemét.

-Na, emeld fel a hátsód és szedd le Wandát az emeletről. De este hatra azért érjetek vissza! - kiált a lány után.

-Hát persze, apu. - szól vissza félválról és beront a vendégszobába.

-Oh, bocs. Kopognom kellett volna. - realizálta, amikoris a szeme megakadt Pietro bekötözött felsőtestén.