Démoni kép

7. Történelem lecke

A hatalmas ablakokon, gyéren szállingózott be, a néhol felhő takarta, felkelő nap fénye.

A helyisé közepén kuporgó nő válláig nyújtóztak el a fénycsíkok, ahonnan az arcát már a laptop fénye világította meg.

A könyvek halmokban tornyosultak körülötte, mégis csak egy érdekelte.

Bár észre se vette, a könyv annyira magához vonzotta, hogy egy szemhunyásnyit se aludt az éjjel.

Az említett vaskos és poros kötetet, mivel idegen nyelven íródott, Péntek átprogramozásával tette számára olvashatóvá.

Hihetetlennek találta azt a sok eltérést Asgard történelmében. Sejthette volna, hogy nem csak a földön hagynak ki, vagy ferdítenek el bizonyos részeket, egyes országok történelméből, de az amit Odin elművelt...

Ami ártatlan vért tapasztott a kezeihez, azt egyszerűen eltüntette.

Eva nem túl nőiesen horkantva terült el a szőnyegen. Egy éjszaka alatt átnyálazt a könyvet, ami jóformán egy egész bolygó történelmét foglalta magába.

Roppantmód büszke volt magára, azonban, most hogy nem volt mivel lefoglalja magát, eszébe jutott a jelenleg bosszúálló módba kapcsolt Szélvész.

Legszívesebben beleordított volna egy párnába, azonban ezt megtette valaki más is helyette.

A második kiáltásnál, meggyőződve, hogy nem csak a kifacsart agya játszik vele, a lehető leggyorsabb módon megindult a hang irányába.

Ajtóstól rontott be a szobába, majd a földön vergődő férfihez rohant.

-Barnes. - kezdte el szólongatni sikertelenül. - Bucky! - rázta meg a vállát, amit az év legnagyobb hibájaként könyvelt el.

Észbe se kapott és máris a fal felé repült. Mutáció ide vagy oda, nem tudta megállítani magát.

Kíméletlenül csapódot neki a falnak, azon se csodálkozott volna, ha még a vakolat is lepergett volna utána, vagy ezek után kiskanállal kaparták volna le, falimatrica állapotából.

Amerika csillagos hőse pont akkor futott be az ajtón, amikor az ex katona lihegve felült. Egyikük se érzékelte a lány jelenlétét, ameddig az el nem kezdet csöszörögni.

- Azért jó lenne tudni miért pipa rám a Loboncos. - nyögi ki, nehezen, enyhén sípolva véve az elhasznált levegőt.

A szőkeség hamarabb reagálva odasiet a nőhöz.

Tisztán látszódott, hogy Steve az edzőteremből jött, ugyanis a fehér pólója, szorosan rátapadt a katona izmaira. Miközben félmeztelen bajtársa sokkosan ült a földön.

-Lehet, hogy ezért a látványért megérte. - akart felkászálódni, amit a kapitány megállított.

-Segítek. - támogatta a lányt. Bucky is ott termett előttük.

-Annyira sajnálom. - kezdett bele autómatikusan a szabadkozásba, amit Eva rögtön megállított.

-Több kell, hogy hidegre tegyél, de azért ne próbálkozz. - botlott meg, a szőnyeg feltűrődött sarkában, szerencséjére Steve megtartotta.

A bordáinál tartotta a kezét, annak reményében, hogy a minden lépésnél az oldalába szúró fájdalom elmúlik.

-Elmondanád, hogy miért is vagy fennt? - szögezte neki az előre várhatott kérdést.

- Olvastam. - bökte ki, miután párszor végiggondolta a válaszát, de semmi frappánsabbat nem tudott kitalálni.

-Baj van, ha így válaszolsz. - döntötte meg a fejét a kapitány.