A Szerelem Nevében (Hp ff)

A Roxfortban (Drarry)

Jó olvasást! ❤✨

Harry nyugodtan vág át a Roxfort hatalmas udvarán, amit a napok óta zuhogó hó már teljesen beterített. Nincs hova sietnie. A barátai mind otthon töltik a karácsonyt, így ő egyedül maradt a kastély hideg falai között. Szenteste alkalmával meglátogatta Hagridot és még a vadőr borzalmas sütijeiből is le erőltetett párat a torkán. A hideg szél barátságtalanul beférkőzik a szegényes ruhái alá. Harry megkönnyebbül mikor végre belép a kastély védelmet nyújtó folyosóira. A nagyteremhez sétál, ahol a többi szünet idejére is a Roxfortban maradt diák már nyugodtan vacsorázik. Ledobja magát az egyik padra és a tányérjára tesz párat a kedvenc ételei közül. Szereti a roxforti vacsorákat. Otthon sosem kapott semmi finomat. Mindig magának kellett csinálnia vacsorát ha enni akart vagy Dudley diétája alpján kellett ennie. Bár a Dursleyéknél töltött idő alatt már megszokta a magányt, mégis az, hogy egyedül vacsorázik különösen elszomorítja. Elgondolkodva figyeli a közeli kandallóban táncoló lángnyelveket. Vajon mi lesz az első próba a Trimágus Kupán? Nincs sok kedve részt venni ebben a versenyben, az egyetlen célja, hogy túlélje a versenyt. Ő nem akarja beírni magát a varázsló történelembe. Már így is benne van.
-Hol voltál Potter? -ül le mellé hirtelen a szőke mardekáros. Draco most egy fekete pulóvert és egy kényelmesebb fekete nadrágot visel, selymes haja lágyan hullik szürke szemeibe, amik kíváncsian figyelik őt. Harry rápillant, majd visszafordul a tányérjához és azt kívánja bár enne inkább egyedül. Semmi kedve nincs ehhez a szexuálisan túlfűtött kölyökhöz.
-Mi közöd van hozzá, Malfoy? -mormog.
-Miért vagy ilyen barátságtalan? Csak kedves próbáltam lenni.
-Ilyen amikor kedves vagy? Hát akkor bocsáss meg, hogy nem vettem észre.
-Ugyan, nem veszem magamra.
-Te hülye vagy. -mondja ki a szemüveges anélkül, hogy gondolkodna.
-Tessék?!
-Ironizáltam az előbb. Eszemben sincs bocsánatot kérni.
-Tényleg nem tanulsz.
-Miből? Múltkor is én voltam az, aki ájulásig dugott. -vágja hozzá a szőkéhez a szemüveges, mire az félrenyeli az almalevét. Köhögve bámulja a Potter fiút, miközben arcát elönti a pír.
-Fogd be Potter!
-Te jöttél ide idegesíteni Malfoy.
-Most komolyan, mi bajod van? Ide jöttem, mert szánalmasan néztél ki itt magadban Szenteste, de persze még én vagyok a rossz. -csattan fel a mardekáros, majd az asztalra csapva elviharzik a klubszobája felé. Harry csak meglepetten néz Draco után. Megpróbált figyelmes lenni vele? Mindegy. Úgyis egy szobában töltik a Szentestét. El sem tud képzelni ennél bizarabbat. Draco Malfoyjal tölti a Szentestét. Kettesben. Miután befejezi a vacsoráját a klubszobába indul, hogy átöltözzön és hamar lefeküdjön. Holnap korán akar kelni, ugyanis Roxmortsba készül. Még nem vett ajándékot a Weasley ikreknek. Nemsokára már a pizsamájában ül a szoba egyetlen ablaka előtt és a havazást figyeli. Az ajtó nyikorogva kinyílik, majd Draco lép be rajta. A szőkeség felkapja a pizsamáját és elindul a tusolóba. Mikor visszaér leveti magát az ágyra, elővesz egy noteszt és csendben írogatni kezd. Ahogy Harry a fiút figyeli valahogy kezdi elhinni, hogy a vacsoránál tényleg csak kedves akart lenni a mardekáros. Lehet, hogy ez a fiú is tud kedves lenni. A hideg kőfalnak veti hátát, majd nagyot sóhajt és megmaszírozza a homlokát. Bunkó volt.
-Malfoy, -szólítja meg a szőkét, aki felé kapja szürke íriszeit-bunkó voltam vacsoránál. Sajnálom. -egy pillanatig a másik meg sem tud szólalni, de aztán csak egy szórakozott mosollyal az arcán megrázza a fejét. Lassan leteszi maga mellé a noteszét és úgy fekszik el az ágyon.
-Ugyan, nem baj. Nagy fiú vagyok. Nem tört össze a szívem, ne aggódj.
-Ezért nem aggódom. -forgatja meg szemeit a szemüveges. Nyomasztó csend ereszkedik rájuk, amit végül Harry tör meg-Kérsz édességet?
-Édességet?
-Kaptam egy csomót a barátaimtól. Van csoki béka, mindenízű drazsé, nyalás pálca meg valami vaníliás cucc.
-Vaníliás-csokis rudak? -kérdezi Draco és mikor Harry felnéz rá muszáj elmosolyodnia, a szőke fiú szemei csillognak és érdeklődve figyeli a szemüveges kezében pihenő zsákot.
-Csak nem szereted?
-Az egyik kedvencem, de nem ehetem.
-Tied lehet mind. -nyújtja felé Harry, miközben azon gondolkodik rá kérdezzen-e, hogy miért nem eheti.
-Komolyan? -csillannak fel lelkesen a szürke íriszek, majd Draco felkel az ágyáról és Harry mellé ül a földre. A Potter fiú vigyorogva adja át a zacskót a szőkének, aki örömmel veti bele magát a vaníliás finomságokba.-Ez a legjobb karácsonyi ajándék, amit idén kaptam.
-És amit a szüleidtől kaptál?
-Drága cuccok, amiket sosem fogok használni. Nem ismernek igazán.
-Sajnálom.
-Ugyan. -legyint a szőke-Áh, majdnem elfelejtettem! -feltápászkodik és Harry kérdő tekintetétől kísérve a fiókjához lép -Gondoltam, ha esetleg nem fogjuk már utálni egymást, akkor ez tetszene. -visszasétál és átnyújt a meglepett griffendélesnek egy nagyobb, puha csomagot.
-Ez...nekem?
-Ez most egy hülye kérdés volt. Nyílván neked.
-De miért vettél nekem ajándékot?
-Merlinre Potter, csak nyisd ki! -csattan fel a szőkeség. Harry izgatottan veti rá magát a szépen csomagolt ajándékra, amiben két ruhadarab lapul. Az egyik egy elegánsabbnak mondható fekete kötött pulcsi, aminek a szív fölötti részébe pirossal bele van hímezve egy cikesz, a másik egy fekete kabát, ami tökéletesen illik a kis túlélőhöz. Harry hálásan néz fel az előtte ülőre, aki erre elfordítja a fejét.
-Köszönöm, hihetetlenül jól néznek ki.
-Már az első évben is láttam, hogy nem sok saját ruhád van, így gondoltam ennek biztos örülnél.
-Jól gondoltad, de egy vagyon lehetett.
-A pénzzel ne foglalkozz, legalább most az egyszer valami hasznosra költöttem, nem? -nevet fel Draco és Harryt teljesen megbűvöli ez a jelenet. Az undorodó, lenéző grimasz helyett, most egy boldog mosoly díszíti a helyes arcot. Nem gondolta volna, hogy Draco tud ilyen is lenni. Aranyos. Kifejezetten aranyos. Talán ez a valódi éne, talán tényleg nem olyan rossz ember, mint sokan hiszik. Harry hirtelen bűntudatot érez, amiért ő nem tudott nagyobb ajándékot venni a fiúnak, akit bár megajándékoztak a szülei, de nem kapott semmit, aminek örülne.
-Holnap megyek Roxmortsba, majd nézek valamit még neked.
-Tessék?
-Ajándékot, ezt muszáj viszonoznom.
-Ne nevettes Potter. Nem azért adtam, mert vártam valamit cserébe.
-De akkor is ez...
-Potter nyugodj már le. Nem kell semmi, pont elég örömet okoztál az édességgel. -vigyorog Draco az elkomorodott fiúra. Harry felnéz a lágyan mosolygó mardekárosra, miközben agya ezerrel próbálja megtalálni a legjobb ajándékot. Talán...végig méri az előtte ülőt és dönt. Igen, ez jó lesz.
-Amúgy i-kezd bele egy mondatba a szőke, de nem tudja befejezni. Harry előre hajol és ajkait lágyan a másikéra illeszti. Finoman ízlelgeti az édességtől vanilía ízű bódító ajkakat. Egy keze a szőkeség selymes tincsei közé túr és úgy húzza közelebb a fiút. Draco, amint felülkerekedik a hirtelen sokkon viszonozni kezdi a csókot. Harry ajkai olyan óvatosak és mégis határozottak, hogy beleborzong. Ez lenne a karácsonyi ajándéka? Hát nem panaszkodik. Nem megszakítva a csókot lassan a griffendéles ölébe és kezeit a fiú nyaka köré fonja. Harry határozott kezei lassan feljebb húzzák a fiú pizsamáját, majd simogatni kezdik a szabaddá vált bőrfelületet. A Potter fiú élvezi, ahogy Draco szinte dorombol a kezei alatt.
-Nem megyünk oda az ágyhoz? -suttogja Draco.
-És törjük meg a varázst? Nem éri meg. -dorombolja az enyhén felduzzadt ajkakra a szemüveges, majd újabb csókba invitálja a másikat. Határozott kezei lassan megszabadítják a ruháitól az ölében ülőt, először a fiú felsőjét, majd a nadrágját veszi le. Ajkai közben már Draco nyakát kényeztetik, aki csak jól eső sóhajokkal jutalmazza ezt. Egyszerre három ujját vezeti a fiú szájába, aki csak készségesen elkezdi benyálazni őket. Harry elbűvölve figyeli a felduzzadt, vöröses ajkakat, az eltompult szürke tekintetet és az enyhén kipirult arcot. Szájával megtalálja a mardekáros megkeményedett mellbimbóit, aki erre méltatlankodva felnyög, de Harry ujja megakadályozzák a beszédben. Mikor a szemüveges elégnek ítéli, egyik ujját lassan felvezeti a szőkének és türelmesen tágítani kezdi.
-Hogy lehetsz te ilyen szűk?
-Ez a második alkalom, hogy így fekszem le valakivel, szóval...
-Így már értem. -mormogja Harry, de aztán megmerevedik -Második? Vagyis a múltkori...az volt az...
-Első...-suttogja Draco.
-Nekem adtad a szüzességed?!
-Ezt a fajtát legalábbis...
-Basszus... -rázza meg a fejét Harry -most ki kell, hogy engeszteljelek. -még egy ujjat csatlakoztat az előzőhöz miközben nyelve felfedező útra indul az ölében ülő testén. Draco a fiú tincseibe marva sóhajtozik. Harry nagyon is ért ehhez. A szemüveges fiú elfekteti a mardekárost, akinek háta ívbe feszül a hideg padló miatt. Harry élvezettel nézi a fiú élvezettől remegő, izmos, karcsú, fehér testét.
-Harry....
-Őszintén örülök, hogy más még nem látott így. -mormogja a fiú, majd kihúzva ujjait Draco bejáratához illeszti magát-Most pedig lazíts... -suttogja a fiú fülébe, majd áttér az alatta fekvő nyakára. Lassan hatol be, figyelve, hogy ne okozzon akkora fájdalmat. Draco kezei kétségbeesetten próbálnak a padlóba kapaszkodni, de ujjai lecsúsznak a kemény felületről -Markolj rá a vállamra... -suttogja a szemüveges fiú, mikor észre veszi a másik szenvedését, majd Draco kezeit az említett testrészéhez vezeti. A szőke kecses ujjai a fiú bőrébe vájnak.
-Harryh...
-Mozogni fogok Dracoh...
-Még neh...
-Jobb lesz, hidd el. -dorombolja a griffendéles, majd lassan mozogni kezd. Draco csak halk nyögésekkel tűri az élvezet és fájdalom különös egyvelegét. Nem telik bele sok idő és Harry eléri a a legérzékenyebb pontját. Háta ívbe feszül, fejét hátra veti és sokkal hangosabban nyög fel, mint ezelőtt. -Vonzó vagy...-suttogja a kis túlélő mielőtt csókot lop az elnyílt ajakakról.
-Mozogjh...gyorsabban.
-Ahogy akarod. -vigyorodik el a szemüveges, majd gyorsít a tempóján. Draco élvezi, ahogy a másik keményen mozog benne és ujjait ismét a fiú vállaiba vájja. A vágytól felhevült testük szorosan egymáshoz simul, ahogyan a beteljesülést hajszolják.
-Harryh énh...mindjárth...ah...
-Gyerünkh...élvezzh el nekehm... -nyögi a Potter fiú, majd gyorsít. Már mindkettőjük érzi a végét és hamarosan Harry elélvez magával rántva az alatta fekvőt. A griffendéles egy csókot nyom a szőke fiú ajkaira mielőtt mellé feküdne a földre. Még percekig fekszenek egymás mellett, majd Draco feltápászkodik és a fürdőbe indul, hogy megtisztítsa magát. Mikor visszaér Harry már összeszedte magát és a fürdő előtt várja. A szőkeség leveti magát az ágyra és csak maga elé figyel. Gondolatai újra és újra Harry körül járnak. Mikor meghallja a fürdő ajtajának nyitódását magára húzza a takaróját és nem is figyel Harryre. Furcsa érzés most ilyen távol lenni a másiktól. Csak azt érzi, hogy besüpped mellette az ágy, majd megérzi Harry karját a derekán.
-Mit csinálsz Potter?
-Már nem Harry? Kár. Amúgy veled alszom, nem látszik?
-Minek?
-Mert most szexeltünk és nem akarok egyedül aludni.
-Összebújós típus vagy?
-És ha igen?
-Nem gondoltam volna.
-Inkább aludj és maradj csöndben.
-Miért csinálod ezt? Tudod, hogy ez hülyeség.
-Figyelj, most a szünetben hirdessünk fegyverszünetet. Legalább itt a szobában, aztán ha a többiek vissza jönnek utálhatjuk egymást megint. Rendben?
-Rendben. -válaszolja Draco, majd megfordul és Harry meztelen mellkasába rejti arcát. A griffendéles csak átöleli a fiút, majd csókot nyom a homlokába.
-Boldog karácsonyt Draco!
-Boldog karácsonyt Harry! -mosolyodik el a mardekáros, de valójában teljesen máshol járnak a gondolatai. Vajon mi történne, ha az apja megtudná, hogy mit csinál éppen? Vajon mi lenne, ha kiderülne a nagy Malfoy család fiatal örököse éppen a család ellenségének karjai között merül álomba?