A Szerelem Nevében (Hp ff)

Kezdődik (Krum x Ron)

Jó olvasást!❤️✨

Ron a tó parton ül és a hideg vízzel játszik. Ujjai már kihűltek. Úgy volt, hogy ma gyakorolják az úszást Krummal, de mint kiderült a bolgár ezt elfelejtette és elment edzeni helyette. Visszamehetne a szobájába, de gyanítja, hogy most nem lenne célszerű rányitni Harryékre. Először arra gondolt, hogy beül a könyvtárba, de ott éppen Hermione és Panys tart közös "tanulást" és Ron félt, hogyha Mio meglátja azzal tönkre teszi a hangulatot. Végül a séta mellett döntött, most pedig itt ül egyedül, éjszaka a hidegben, a tó mellett. Nagyot sóhajtva fújja ki a levegőt és szemeit a víz sima tükrén pihenteti. Vajon mit akarhat Draco Harrytől? Vajon baj lesz belőle? Reméli nem. Nyílván Harryt támogatná, de Draco annyira magányosank és sérültnek tűnik, hogy szinte már sajnálja. És Kyou? Mióta náluk töltötte a karácsonyt mindannyiukkal szemben távolságtartóvá vált. Talán látta, hogy hogy élnek és szégyelli? Aztán eszébe jut a két bátyja. George még mindig lábadozik a gyengélkedőben Fredet pedig, el sem lehet mozdítani mellőle. Vajon Fred tudja, hogy mit érez George? Vajon a szüleik mit szólnának ehhez? Semmi jót. Nem kifejezetten elfogadóak ebben az témában. Frusztráltan fújtat, majd ismét a tóra néz. Vajon nagyon hideg a víz? Már hogyne lenne! Hiszen tél közepe van. Talán, ha magára tenne egy hőszabályozó varázslatot. Úszni akar. Feltápászkodik a fűből, majd egy egyszerű mozdulattal vízhatlanná változtatja a ruháit így gondoskodva arról, hogy ne érezze a dermesztő vizet. Cipőjét és kabátját a parton hagyja, majd lassan besétál a sötét vízbe. Úszott már itt párszor és tudja, hogy ez a rész teljesen biztonságos. A hátára fekve adja át magát a lebegés nyugalmának. Ilyenkor olyan, mintha súlytalan lenne és a mindennapok problémái egy kicsit messzibbnek látszanak. Testén még most is érzi Peter és társainak undorító érintését. Hiába tusolt le, hiába próbálta elfelejteni egyszerűen képtelen rá. Mikor a tükörbe néz látja a testén hagyott nyomokat. Undorodik tőle. Nem tudja mennyi ideig fekhet ott a vízben, de egyszer csak mintha a nevét hallaná. Meglepetten emeli fel a fejét és a partot kezdi pásztázni, ahol azonnal meg is pillantja Krumot. A bolgár ijedten bámulja a vizet és közbe a Weasley fiú nevét kiabálja. Ron szinte azonnal úszni kezd felé.
-Viktor! Viktor! -kiabálja a Durmstrangosnak -Itt vagyok! Viktor! -amint Krum észreveszi Ront belegázol a hideg, sötét vízbe és az irányába indul. Ron lábai már kényelmesen leérnek, mikor a bolgár eléri -Viktor te mit-de nem tudja befejezni a mondatot ugyanis Krum szorosan magához öleli. A vörös hajú érzi, hogy a másik remeg és idegesen zihál. Nyugtatólag kezdi simogatni a nagy hátat.
-Mi történt? -kérdezi a kviddicses rekedten.
-Bementem úszni.
-Télen? Éjszaka? Egyedül? Mégis mit gondoltál? -hangja egyre erőteljesebb és idegesebb, amitől Ron úgy érzi, mintha éppen megölt volna valakit.
-Nyugi, nem veszélyes. -próbálja megnyugtatni az ideges fiút.
-Már hogyne lenne az! Mit csinálsz itt amúgy is?
-Sétálok, mert nem tudtam hova menni.
-Téged kereslek már nem tudom mióta!
-Öhm..-hallgat el meglepetten a fiatalabb -Bocsánat?
-Mindegy, nem baj. Az a lényeg, hogy jól vagy-az utolsó mondatot inkább csak dörmögi az idősebb, de Ron még éppen hallja és ajkaira egy szeretetteljes mosoly kúszik -Menjünk, mert nagyon hideg a víz. -Ron csak ekkor veszi észre, hogy a bolgár ruháit már teljesen átáztatta a tó hideg vize.
-Jézusom! -kezdi el a part felé irányítani a kviddicsest a fiú-Siessünk! Az kéne még, hogy megfázz! -amint újra a száraz talajon állnak Ron felkapja a cipőjét, majd a bolgárra teríti a még száraz kabátját.
-Menjünk vissza pizsamáért és aztán tusoljunk le. -ajánlja fel reszketve az idősebb.
-Öhm...nem hiszem, hogy ez jó ötlet.
-Mi? Mindjárt idefagyok!
-Tudom, de...Draco meg Harry egyedül van a szobában és...
-És?
-És...
-Szexelnek?
-Gondolom. -vakarja meg a tarkóját a vörös.
-Szuper! -forgatja meg a szemeit Viktor -Akkor irány a prefektusi fürdő.
-Van kulcsod?
-Szereztem. Tudod,mint a Durmstrang bajnoka.
-Áh...értem.
-Ott maradhatunk addig, amíg nem lesz biztonságos a szobánk.
-Rendben.
-És úszhatsz is, ha nagyon akarsz.
-Az nem olyan fontos! -nevet fel Ron.
-Nem? -vigyorodik el Krum.
-Nem.
-Akkor menjünk! -szerencséjükre a fürdőben éppen nem tartózkodik senki, így gyorsan magukra zárják az elegáns faajtót és megszabadulnak a ruháiktól. Odabent kellemes meleg uralkodik és a színes buborékok különleges illata betölti az egész termet. Krum az egyik kezével Ronért nyúl, majd közelebb húzza magához a fiút. Ujjai a vörös fiú vállait masszírozzák. Ron hátrahajtja a fejét és a szemeit lehunyva élvezi a kényeztetést. Nagyon kimerültnek érzi magát. Viktor keze lassan áttér a derekára, majd a csípőjére és végül megtalálja a fenekét. Egyik ujja masszírozni kezdi a fiú bejáratát. Ron arca fájdalmas grimaszba torzul és ujjai az erős vállba marnak.
-Mi a baj? -engedi el azonnal Viktor.
-Nagyon fáj...-sziszegi a fogai között.
-Megsérültél ott is? -néz a fiú szemeibe a bolgár.
-Igen.
-Mit csináltak ott veled? -Krum hangja elcsuklik az elfojtott indulattól. Ron viszont nem tud válaszolni. A szégyen és az undor, amit eddig elnyomott nagy erővel tör rá. Szemeiből némán kezdenek peregni a könnyek. Tenyerével eltakarja az arcát, hogy a másik ne láthassa, ahogy sír. Viktor pár pillanatig csak dermedten bámulja a fiút és nem tudja mit kéne tennie. Végül egyszerűen átöleli az elfojtott zokogástól remegő vékony varázslót.
-Sajnálomh... -hüppögi Ron.
-Én sajnálom...nincs semmi baj. Itt vagyok és még egyszer nem érhetnek hozzád azok az alakok. Rendben? Hozzám bármikor odajöhetsz. -mintha csak alá akarná támasztani megsimogatja a fiú hátát.
-Viktor...
-Sss! -csitítja a még mindig síró fiút az idősebb -Semmi baj! Csak én vagyok itt, rendben?
-Rendben...-néz fel a vörös hajú az őt ölelőre, aki erre csak előre hajol és lágy csókot nyom az ajkaira.
-Gyönyörű vagy... Annyira imádom a hajadat és a szemeidet... -suttogja az idősebb és a hirtelen bók hatására Ron elfeledkezik a fájdalmáról. Szemei elkerekednek és csak némán bámulja a bolgárt. Krum láthatóan zavarba jön és már húzódna is távolabb, de Ron megelőzi. Éhesen mar a bolgár ajkaira, aki először vissza sem csókol csak, amikor felülkerekedik a döbbenetén. Izmos karjaival közel rántja magához a griffendélest és elveszik a pillanatban. Nem tudják mennyi idő telik el mire kikászálódnak a habok közül, de azt kívánják bár itt maradhatnának örökre.

A Nagyteremet jókedvű zsibongás tölti meg, ahogy a diákok a vacsorájukhoz készülődnek. Ron az egyik félreeső asztalnál ül és a többieket figyeli. Harry határozottan nyugodtabb, mint pár napja és néha egy-egy lopott pillantást vet a mardekáros szőkeség felé. Hermione a könyvébe bújva eszegeti a vacsoráját, így nem veszi észre Pansy epekedő tekintetét. A vörös hajú szórakoztatónak találja a barátai rejtett kapcsolatait. Elvigyorodva fordul a tanárok asztala felé, de a mosoly ráfagy az arcára. Peter és az a pár fiú, akit Ron sajnos ismer éppen felé tartanak. Ijedten rezzen össze és akaratlanul is távolabb csúszik a felé közeledőktől.
-Hova siestz Ronnie? -lép mellé Peter az egyik kezét a vállára simítva, amit Ron azonnal ellök -Na! Szabad ilyen gorombának lenni?
-Hagyjatok békén!
-Ugyan Ronnie, itt már mindannyiunk látott. Nincs miért szégyenkeznek. Nics kedved keresni egy üres termet? Múltkor nem tudtok befejezni, amit elkezdtünk.
-Hagyj...-sziszegi Ron, de nagy szemeiben már gyülekeznek a könnyek.
-Csak nem s-ám Peter nem tudja befejezni a mondatot ugyanis valaki fellöki.
-Oh, elnézést, nem vettelek észre! -hangzik fel Draco gúnyos hangja, ahogy a földön fekvőt figyeli. -Az én hibám! Tudod apám arra tanított, hogy ne érjek semmihez, ami szemét.
-Mit képzelsz magadról te
-Te kis? -szakítja félbe Petert a mardekáros -Ki is az apád főnöke a minisztériumba Peter? Mond el szépen!
-N merj fenyegetni!
-Egy bagoly és az apám kirúgja a semmirekellő apádat és akkor nem lesz pénz az új Nimbusz modellekre, amivel annyira szeretsz felvágni. Most pedig legyél okos fiú és hord el az az értéktelen félvér arcodat a szemem elől! -sziszegi a szőkeség és Peter nem tehet mást, mint hogy megszégyenülve, a többi diák gúnyos tekintetétől kísérve eloldalog a nagyteremből -Jól vagy Weasley? -lép oda Draco a vörös hajúhoz,a ki időközben megpróbált lenyugodni, de még mindig remeg.
-Megvagyok...köszönöm Draco. -mosolyog fel halványan a szőkére a griffendéles, aki csak bólint, majd egy vállveregetés után visszasétál az asztalához.

Krum éppen Karkaroff-val beszélget kizárva a zúgolódást. A tanára a tusa első számáról akart vele beszélni, de nem mond semmi érdemlegeset. Mikor végre elszabadul egy nagy sóhajjal az ajkain ül le a mardekárosok asztalához.
-Mi volt ez a zavargás az előbb? -fordul az egyik iskolatársához.
-Nem tudom pontosan. Látod az a vörös gyereket ott a terem másik végén. Állítólag valami Peter gyerek meg még néhányan odamentek hozzá, de a Malfoy gyerek elintézte. -Krum már nem is hallja a mondat második felét. Felugrik a helyéről és az éppen kisiető Ron után fut. Amint kilép a folyosóra szemeivel elkezdi keresni a vöröshajú fiút és meg is pillantja. Ron a falnak dőlve guggol, arcát a tenyereibe támasztva és nagyokat lélegzik.
-Nincs baj. Semmi baj. -guggol le Krum a fiú mellé megsimítva a hátát. A vörös hajú felnéz rá és csak némán hozzábújik. Ahogy a bolgár a karjai között tartja a még mindig remegő kisebbet gondolataiban egyre tisztábban rajzolódik ki a bosszú kegyetlen képe.
-Velem alszol ma?...
-Veled, sőt! Menjünk is vissza a szobánkban. Nem akarom, hogy nagyobb baj legyen.
-Rendben. -Ron feltápászkodik Krum pedig, átkarolja a derekát és sietve a szobájuk felé veszik az irányt. Draco aznap este már meg sem lepődik az egymásba fonódó pároson, de ahogy arra gondol, amit Peter tehetett a Weasley fiúval kedve támad kipróbálni pár új átkot.

Ron lélekszakadva rohan át a Roxforti birtokon. Keresztül az erdőn, az udvaron és a folyosókon kis híján fellökve Pitont.
-Büntetés Weasley! -de ez nem tudja érdekelni jelenleg a vörös hajút. Meg sem áll addig, amíg meg nem pillantja a pár iskolatársával beszégető Viktort.
-Krum! -kiabál neki-Beszálnünk kell! -a Durmstarngosok meglepetten bámulják, ám a bolgár csak int nekik, majd a griffendéleshez sétál.
-Baj van? Bántottak? Vagy megfenyegettek? -hangjában ott bújkál az aggódás.
-Nem. Vagyis, baj van, de nem bántottak! -szögezi le gyorsan, mikor a kviddicses megfeszül-Az első próba! Sárkányok!
-Tessék?
-Az első próbán sárkányok lesznek. -és a várt hatás nem marad el. Krum vakmerő tekintetébe megcsillan az a félelem, amit talán csak Ron ismer.