A Szerelem Nevében (Hp ff)

Talán... (Krum ×Ron)

Jó olvasást!💕✨

Ron fáradtan dörgöli meg fájós íriszeit, ahogyan lassan felül az ágyon. Az első, amit megérez az a fenekébe nyilaló eddig ismeretlen fájdalom. Csak bosszúsan ráncolja a homlokát, szemeivel az ágyában olvasgató bolgárra nézve. Szemét. Lassan mászik ki az ágyából és kezd keresni valami ruhát, amivel átvészelheti ezt a kellemetlennek ígérkező napot. A törölközőjével és a tufürdőjével a kezében indul a szobához tartozó egy darab fürdő felé. Nem igazán szokták ezt használni, hiszen kicsi és négy embernek kevés is a bent található egyetlen egy tusoló. De mivel ma reggel ő kelt fel a leghamarabb, ugyanis ha jól szűrte le akkor Harrynek és Draconak hosszú éjszakája volt. A két valószínűleg a takaró alatt teljesen meztelen fiú, egymásba gabalyodó látványa elég árulkodó volt. Nagyot sóhajtva pakolja cuccait a törölköző tartóra, majd egy pár perces a vízhőmérsékletével lefojtatatott harc után be is lép a meleg vízsugarak alá. Élvezi, ahogyan a forró víz megtisztítja a teste minden apró pontját. Alaposan bekeni testét a kedvenc cseresznye illatú tusfürdőjével. Bár nem egy kifejezetten férfias illat mindig a szüleivel eltöltött nyarak jutnak eszébe, amikor még kisgyerekként szedték a cseresznyét a fáról. A nyugodt nosztalgikus pillanatból egy a nemességére simító kéz szakítja ki. Ijedten fordulna hátra, de Krum gyorsabb nála és a fiú mellkasát a hideg csempének nyomja. Ron gerincén végig fut a hideg a hirtelen ingerre.
-Mit csinálsz? -sziszegi.
-Olyan sokáig voltál bent, hogy azt hittem már kivered magadnak. Így gondoltam bejövök segíteni. Aztán láttam, hogy nem erről van szó, de a kis kerek feneked nagyon vonzónak tűnt. -méri végig a miatta felé pucsító fiút.
-Engedj el!
-Egy pillanat. -mosolyodik el a bolgár, majd a kisebb bejáratához igazítja magát és egy határozott mozdulattal elmerül a vékony testben. Ron torkából egy fájdalmas sikoly szakad fel, de az idősebb még időben befogja a száját -Sss! Ugye nem akarod felkelteni a többieket. - a vörös fiú csak megrázza a fejét -Helyes, kiscicám. Akkor szorítsd össze azokat a szép ajkaidat, mert reggelente nagyon aktív szoktam lenni.
-Neh csináld ezt...-rebegi Ron, de hangjában ott cseng a másik által okozott fájdalom.
-Nyugodj meg! Pár nap és hozzászoksz a méretemhez. Akkor már nem fog fájni. Lehet megkérlek, hogy ne hordj alsónadrágot és akkor bárhol könnyen magamévá tehetlek.
-Neh-kezdene bele ismét a vörös, de a kviddics bajnok nem várja meg a mondta végét csak mozogni kezd. Ron az ajkaiba harapva tűri az ostromot és igyekszik talpon maradni, amint Viktor eltalálja a prosztatáját egy nyögés kíséretében megrogynak lábai.
-Tartsd meg magad különben holnap nem fogsz tudni járni. -sziszegi a griffendéles fülébe mire a fiatalabb a falba próbál kapaszkodni, de kezei lecsúsznak a hideg csempéről. Krum, hatalmas tenyereit a vékony remegő csípőn pihenteti ezzel is biztosan tartva Ron testét. Nem törődve a másik küzdelmével és fájdalmával mozog egyre gyorsabban a fiúban. Kezével a vörös hajú férfiasságát kezdi ingerelni és addig folytatja, amíg mindketten el nem élveznek. A Weasley fiú a falra, Viktor pedig belé. A fiatalabb csak fáradtan rogy le a zuhanytálcára és igyekszik normálisan lélegezni. A bolgár csak nyom a kezére a tusfürdőből, majd gyorsan átmosakszik. Érdeklődve néz a társára, de ő még mindig nem tesz semmit csak térdel a földön. Nagyot sóhajtva ragadja meg a kisebb kezét és segíti talpra, majd ujjaival ismét behatol a szűk testbe.
-Mit akarsz? Eressz már el!
-Nyugodj már le! Csak kitisztítalak. Egyszerűbb, ha nem magadnak csinálod. - a vörös fiú már nem ellenkezi, csak hagyja hogy a másik tapsztalt ujjai végezzék a dolgukat. Miután Viktor befejezettnek tekinti a munkáját magához veszi a törölközőjét és elhagyja a helyiséget. Ron pedig ekkor rogy újra a földre. Hátát a hideg csempének veti és keservesen felzogok. A zuhanyrózsából aláhulló forró vízcseppek miatt nem látszanak a könnyei.

Nem tudja mennyi időbe telt összeszednie magát, de pár óra múlva már Harry és Hermione oldalán szeli át a hóval borított kastély kertet. Roxmortsba készülnek hiszen jobb dolgok úgy sincs a tegnap kezdődő szünet első napján. Hosszú és fárasztó út után, de végül beérnek a kis városba. Útjuk először egy könyves boltba vezet, hogy új könyveket vásároljanak Mionak, majd egy kviddics ruha üzlethez, hogy Harry új sport talárt varrasson magának. Utána betérnek a kedvenc kavézójukba és kellemesen elbeszélgetnek. Régóta nem tettek már ilyet. Délután kettő lehet, amikor Harry és Hermione felállnak az asztaltól, hogy magára hagyják meglepett vörös barátjukat.
-Hát ti hová mentek?
-Öhm... Harryvel szereztünk jegyet egy előadásra.
-Harryvel? -kérdezi megbántottságát nem elrejtve Ron.
-Jaj, Ron ne haragudj! Arra gondoltunk, hogy téged biztos nem érdekelne. Sajnálom, de legközelebb mindenképpen velünk jössz, jó? -öleli át sajnálokzva a barátnője.
-Rendben, de akkor menjetek. Nehogy elkéssetek nekem. -int az ajtón kilépő páros után. Még egy darabig nem mozdul el az otthonos, meleg takaróval fedett padról. Kakaójába mélyet kortyolva figyeli a szállingózó hópelyheket. Végül úgy dönt, hogy visszatér a a kastélyba, így nem sokára már egyedül vág át a hosszú, hideg területen, ami elválasztja azt a kis várostól. A szobájába érve az ágyra veti magát, de amint oldalra fordul megpillantja hűséges seprűjét. Elmegy gyakorloni. Így miután átöltözött egy melegebb pulcsiba és nadrágba kisiet a kviddics pályához. Sajnos hiába reménykedik, hogy üresen találja a helyet valaki már repked a karikák körül. Azelső ami feltűnik neki, hogy nem griffendéles, de még csak nem is Roxfortos. A seprűn ugyanis nem más ül, mint a híres Viktor Krum, ki szemével az eget kémleli. Biztosan a cikeszt keresi, fut át Ron agyán az ésszerű következtetés. A következő pillanatban a bolgár kilő és a Weasley fiú tátott szájjal követi a manővereit. A griffendéles egy pillanatig mindenről megfeletkezik, amit a Drumstrangos művelt vele és pár perc erejéig ugyanaz a lelkes szurkoló, aki a Kviddics Világbajnokságon volt. Ám a következő pillanatban a bolgár seprűje, mintha valami láthatatlan falba ütközne áll meg és lovasa a váratlan fékezéstől előre esik, majd gyors zuhanásba kezd. Ron gondolkodás nélkül cselekszik. Seprűjét a lábai közé fogva rugaszkodik el, majd amilyen gyorsan csak tud indul a zuhanó játékos felé. Szinte az utolsó pillanatban sikerül elkapnia a férfit a hónaalatt. Szinte csoda, hogy a nagy tömeg nem rántotta magával őt is. Krum lassan nyitja ki szorosra zárt szemeit, majd lassan felnéz. Nem zuhant le. Amint megpillantja a rávigyorgó vöröset meglepődik. Mégis miétt mentettemeg ez a fiú?
-Kösz.
-Semmiség, de mostmár igazán felmászhatnál legalább mellém, mert leszakadnak a kezeim. -nyögi ki nagy nehezen a griffendéles. Krum csak ekkor gondol bele, hogy mennyivel is nehezebb súlyt tart a vékony kis test, mint amit elkéne bírnia. Nagy nehezen felküzdi magát a vörös mögé a seprűre, majd előre dőlve fújja kint a hirtelen ijedtségtől bent ragadt levegőjét.
-Öhm...Viktor, egy kicsit nehéz vagy. -hall meg egy zavart hangot. Ekkor tűnik fel neki, hogy eddig Ron hátának volt dőlve. Egy pillanatig egondolkodik és Ron meg is jegyzi magának. Nem gondolta volna, hogy ez a tökfej ilyet is tud. Már sejti, hogy valami rosszra számíthat, amikor meglátja a Krum arcán elterülő ravasz mosolyt. Pár másodperc múlva a seprű eltűnik alóla ő pedig zuhanni kezd. A bolgár lelökte a seprűjéről. A fiatalabb fiú minden porcikáját elönti a pánik bénító érzése. Mindig is tériszonyos volt és bár ezt idővel sikerült leküzdenie a zuhanástól való félelme megmaradt. Szemeit lehunyja, de ez sem segít semmit. Hirtelen érez egy rántás, majd izmos karok fonódnak a derekára. Viktor csak felkuncog az megrettent fiú láttán, de amikor az már egy perce nem hajlandó megmozdulni a kárörvendést más váltja fel. Talán aggódás? Figyelni kezdi Ront és csak ekkor veszi észre, hogy a vörös egész teste remeg, ujjai pedig elfehéredve kapaszkodnak a bolgár kviddicstalárjába. Ennyire megijedt volna?
-Kiscica! Ilyen félős vagy? -erre a mondatra a griffendéles felnéz az őt tartóra. Szemeiben düh és könnyek csillognak. Dühös a bolgárra, hogy ezt tette vele, dühös a helyzetre és legfőképpen dühös magára, hogy nem tudta visszatartani könnyeit.
-Rohadj meg. -suttogja, majd újra lehunyja a szemeit ujjaival még erősebben megmarkolva Krum ruháját. Viktor, pedig magán is meglepődik, de aranyosnak találja az ijedt fiút. Megtörte. Ron most nem játsza meg magát előtte.