A Szerelem Nevében (Hp ff)

Az első próba

De rég írtam ide! Jó olvasást! A héten jön még a két másik párral is egy-egy rész!❤❤

Krum a körmeit a csuklójába vájja, ahogy a feje fölött megrázkódik a sátor. Odakint felhangzik a sárkányok eltéveszthetetlen hangja. Egy újabb csapódás. Krum körmei mélyebbre vájnak. Fél, de nem mutathatja ki. Egy Krum nem félhet. Lehetetlenség elszedni egy tojást egy mérges sárkánytól! Esztelen ez az egész feladat. Hirtelen egy kéz simít a vállára, mire megdermed. Nyugalmat színlelve fordul meg, de amikor meglátja ki az, szinte azonnal eltörik az álarc. Izmos karjaival átkarolja a vörös fiú vonzó derekát és arcát a griffendéles hasfalába temeti. Megnyugtatja a másik illata. Ron cirógatni kezdi a másik rövidre nyírt haját.
-Nem tudom menni fog-e...
-Menni fog! -mosolyodik el Ron -Ha valaki meg tudja csinálni az te vagy. Képes vagy a legnehezebb manőverekre! Kiválasztott a serleg...meg tudod csinálni! -emeli meg az idősebb állát, aki csak lassan végig simít a puha arcélen. Ron lehunyja a szemeit.
-Meg akarlak csókolni..-suttogja a bolgár.
-Mikor szoktál engedélyt kérni?-vigyorodik el a kisebb és Krumnak nem is kell több. Éhesen csap le a puha ajkakra, hogy legalább egy percre elfelejthesse a próbát. Amikor elvállnak egymásnak támasztják a homlokukat -Menni fog! -suttogja Ron, de nem tudja kit akar megnyugtatni. Magát vagy Viktort? Nem akarja elveszteni őt.
-Viktor Krum! -hallatszik a kommentátor hangja, mire a bolgár feltápászkodik és ott hagyja a még mindig mozdulatlan griffendélest. A fiatalabb földbegyökerezett lábakkal idézi fel újra a gondolatát "Nem akarom elveszteni". Mi? Mikor kezdett el ennyire kötődni? Mikor kezdődött, hogy fél, hogy Krum nem lesz mellette? A sátrat megrázza a tojást védő sárkány süketítő hangja és ez végre megtöri Ron kábaságát. A tömeg felhördül és Ron ijedten rezzen össze. Viktor? Azonnal kirohan, fel a tömött lelátóra, amíg el nem éri a korlátnál kapaszkodó Hermionét. Szinte levegőt venni is elfelejt, ahogy megpillantja a földön támaszkodó bolgárt, akinek feje erősen vérzik.
-Mi történt? -pillant Miora és hangja szinte hisztérikus.
-A sárkány eltalálta a farkával. -Krum az egyik szikla mögé vetődik a sárkány tüze elől, majd lehunyja a szemeit. Milyen varázsigét használhatna? Valamit muszáj....Felpillant a lelátókra és szinte azonnal kiszúrja az őt figyelő Ront. Egy pillanatig még figyeli az aggódó szempárt, majd feltápászkodik és rámarkol a pálcájára. Nem bukhat el pont Ron előtt. A szabálytalan, görbe fa hidegnek hat a kezében. Előlép és elsuttog egy halk átkot.
-" Conjunctivitis"... -a sárkány szinte azonnal felüvölt és idegesen kezdi rángatni a fejét. Megvakult. Legalábbis átmenetileg. Krum szinte sajnálja a szerencsétlen állatot, de nem halasztja el az esélyét. Óvatosan megközelíti a tomboló sárkányt, majd magához szorítja az aranytojást és amilyen gyorsan csak lehet igyekszik eltávolodni a hüllőtől. Nem elég figyelmes, így a sárkány farka ismét telibe találja. Fájdalmasan kap levegő után, mikor háta az egyik sziklának csapódik, de nem engedi el a tojást. Érzi, ahogy végig folyik a hátán a vére. Nem! Mindjárt elmúlik az átok hatása. Ki kell jutnia innen! Ismét felküzdi magát két lábra és még egyszer a sárkányra pillantva rohanni kezd. Pár másodperc múlva eléri a biztonságot jelentő pontot és megkönnyebbülten emeli magasba a tojást. Megcsinálta! A nézőtér csak úgy tombol és talán még Krum arcán is játszik egy enyhe mosoly. Amint a sátorba ér lerogy az egyik padra. Madam Pomfrey egy pillanat múlva már ott is terem és leerőltet a torkán valami ihatatlan löttyöt. A bolgár érzi, hogy lassan kezd újra erőre kapni és miután meggyőzte a javasasszonyt, hogy jól érzi magát magára marad Fleurrel és Cedriccel.
-Gratulálok! -szól oda a másik két bajnoknak, miközben az egyik eldugottab pad irányába sántikál. Mindketten biccentenek, de úgy tűnik még nem tették túl magukat az elmúlt óra történésein. Most Harryn a sor. Krum lerogy a kemény padra és a szemeit lehunyva fújja ki a levegőt. Megcsinálta. A biztonság, most oly értékes érzése szinte megrészegíti. Kezeivel megtámaszkodik a háta mögött, majd vesz még egy nagy levegőt. Hirtelen két kéz simul a vállára, majd megérzi valaki ajkait a sajátján. Pontosan tudja ki az. Belemosolyog a csókba, majd Ron derekát átkarolva rántja az ölébe.
-Jó voltam?
-Jobb. -mosolyodik el a vörös és ujjaival körberajzolja a bolgár sérült ajkait -Nagyon fáj?
-Már nem. Madam Pomfrey borzalmas löttye segített.
-Azon gondolkodtam, hogy ma elkérem a prefektusi fürdő kulcsát. -mosolyog Krum ajkaira a kisebb.
-Ezzel mit akarsz mondani?
-Hát, ha nem akarod akkor..-kel fel az idősebb öléből, de az azonnal visszarántja. Olyan hevesen csókolja, hogy szinte megfullad.
-Akarom, nagyon is.
-Már várom, de most mennem kell. Meg akarom nézni Harryt. -indul el kifele Ron.
-Várj! Megyek veled! -pattan fel Krum, de azonnal fel is szisszen a fájdalomtól. A griffendéles csak a bajnok hóna alá nyúl és kisegíti a nézőtérre, ahol hatalmas káosz uralkodik.
-Mi történt? -kérdezi aggódva a korlátnak támaszkodó barátnőjét.
-Asárkány elszakította a láncot és Harryt üldözve elrepült a kastély felé. Oh, szia Viktor!
-Hermione. -biccent a bolgár, majd a kastély irányába kezd bámulni. Innen nem látni mi történik. Csak a sárkány nagy, nehéz testét lehet kivenni a távolban -Remélem Potter rendben lesz. -mormogja és nyugtatólag megsimítja a feszült Ron karját. Ron anélkül, hogy ránézne megszorítja az idősebb kezét és nem is engedi el. Krum szórakozottan figyeli az egybefonódó ujjaikat. Tetszik neki ez az érzés. Közel lenni a vörös hajúhoz, megölelni, végig csókolni, a szeplőit a karjai között tartani az ágyban. Óráknak tűnő percek múlva a szemüveges fiú, megtépázott seprűjén lovagolva visszarepül a csarnokba és az arany tojást felkapva ő is sikeresen zárja az első próbát. Ron futva öleli át a barátját és Krum megmagyarázhatatlan szomorúságot érez mikor a fiú elengedi a kezeit. Őt nem ünnepelte így.

A prefektusi fürdőt ellepi az illatos buborékok felhője. Odabent a színes csapokon és a holdon kívül semmi sem világít. Krum a fejét hátraejtve pihen a forró vízben és hallgatja Ron egyenletes légzését. A kellemes, meghitt némaságot végül Ron töri meg.
-Viktor...
-Igen? -pillant a mellette ülőre a szólłtott, ám a fiatalabb, minden kérdés nélkül az ajkaira mar. Krum meglepetten nyög fel és nem mélyíti el a csókot. Kíváncsi mit tervez a másik.
-Csak azt akartam mondani -suttogja a bolgár ajkaira a vörös -hogy nagyon büszke vagyok rád és még életemben nem láttam senki ennél vonzóbbnak. -Viktor érzi, ahogy a váratlan és mindenképpen szokatlan dicséret hatására azonnal elvörösödik. Azonnal elkapja a fejét és mikor Ron rájön miért tette csak elmosolyodik -Csak nem zavarba jöttél, édes? -suttogja a másik fülébe, akinek a helyzetén egyátalán nem segít az új becenév -A nagy Krum csak úgy elvörösödik, me-de nem tudja befejezni, ugyanis az idősebb elnémítja egy csókkal. Lassan az ölébe húzza a kisebbet és kezeivel elkezdi felfedezni a már jól ismert testet. Sosem unja meg. Valószínűleg lehetetlen is megunni a kisebb kecses csípőjét, a vörös ajkait és a testét beborító szeplőket. Ron hangosan felnyög, mikor Viktor nyaka érzékeny bőrét kezdi el ingerelni. Hirtelen, Krum legnagyobb meglepetésére Ron elhajol tőle, majd mielőtt rákérdezhetne ő kezdi el kényeztetni a bolgár forró bőrét. Az idősebb meglepetten nyög fel és hagyja, hogy a másik végig kostólja a bőrét.Ron úgy érzi megvakul Viktor illatától és, hogy a férfin kívül semmi sincs ezen a világon.
-Ki évezkedted magad, édes? -suttogja a vörös hajú fülébe a bajnok, megharapva a fülcimpáját -Tudod, már nagyon szeretném itt érezni magam... -simít Ron alhasára, mire a fiú arca egyszínűvé válik a hajával -Csak nem zavarba jöttél cica? Pedig már jól ismerem a tested minden pontját. Itt...-simít végig Ron alhasán -...itt..-folytatja a másik combjaival-...és itt is...-nyom fel egy ujjat a kisebbnek, aki felszisszen a hirtelen feszítő érzésre. -Látom jól összeszűkültél idelent cicám.
-Fogd be!
-Milyen szerencse, hogy már meggyógyultál és nem kell félnem, hogy fájni fog. -mosolyodik el Krum és egy második ujjat is csatlakoztat az előzőhöz. A fiatalabb nyögése elveszik Viktor forró szájában. Mikor úgy itéli meg, hogy Ron már elég tág lassa, de határozottan kezd el behatolni a fiú felhevült testébe.
-Neh, Viktorh várj... -de a szólított nem áll meg, amíg teljesen el nem merül a remegő testben.
-Cssss..-csitítja az alatta nyöszörgőt -Nincs semmi baj...jó fiú! Ügyes voltál.
-Ne mond ezt...zavarba hozol.
-Akkor most még jobban zavarba foglak hozni. Már el akartam mondani, hogy...nagyon fontossá váltál nekem és nem szeretném soha sem elengedni a kezeidet. -Ron még levegőt is elfelejt venni, csak némán, vörös arccal bámulja a felette támaszkodót, aki lassan elbizonytalanodik válasz híján -Azt is megértem, ha ne- de a vörös hajú csak egy forró szerelmes csókba vonja.
-Tudod, amikor az első próba előtt úgy ledermedtem, annak az volt az oka, hogy az első gondolatom az volt, hogy nem akarlak elveszíteni. Nem csak akkor és nem csak most, hanem soha... -egy pillanatnyi csönd után ismét egymás ajkaira tapadnak és semmi pénzért nem engednék el a másikat. Krum lassan kezd el mozogni, de a hetek óta visszafojtott vágy és Ron előbbi vallomása megnehezíti a dolgát.
-Viktor...-nyögi hangosan a fiatalabb.
-Igen kiscicám?
-El fogok...
-Én is. Úgy érzem mindketten sokat vártunk a másikra... -a bolgár egyre csak gyorsít a mozgásán és Ron úgy érzi elájul a testén átcikázó gyönyörtől. Nem kell sok és a fiatalabb a másik nevével az ajkain elélvez. Ahogy a másik forró, pulzáló teste összeszorul Krum körül ő sem bírja tovább. Lihegve tanulmányozzák egymás arcát és a fürdőt betölti a megfogalmazhatatlan boldogság édes aromája. Hirtelen Krum a griffendéles nyakába temeti az arcát, mintha szégyellné magát.
-Mi a baj? -simít végig vállán a vörös hajú.
-Tudod Ron...engem még soha sem szeretett senki.