A Szerelem Nevében (Hp ff)

A Tó (Krum x Ron)

Jó olvasást!❤️✨

Harry a gondolataiba merülve figyeli a másik ágyon ülő Dracot, aki az éppen belépő Ront és Krumot tanulmányozza.
-Szia Harry! Boldog új évet! -mosolyodik el a vörös hajú, mikor megpillantja a barátját, majd két nagy lépéssel átszelve a köztük lévő távolságot megöleli a fiút.
-Neked is Ron! Milyen volt otthon? -mosolyodik el a szemüveges és visszaölel, ám tekintetével elkapja a bolgárét, aki komoran bámulja őt.
-Pihentető. Annyit aludtam, mint amennyit az elmúlt egy évben összesen.
-Azt elhiszem. Gondolom nem unatkoztatok.
-Mi sosem, de most Fredék nem igazán csináltak semmi rendbontót. És neked milyen volt?
-Egész jó. Sokat pihentem, lejártam Roxmortsba és levezettem az energiáimat. -vigyorodik el Harry Dracora nézve, aki erre összehúzza a szemeit. Ha Ron rájön, hogy mit csináltak, akkor saját kézzel fogja kinyírni a kis túlélőt. Ám szerencsére úgy tűnik Ron, most teljesen máshol jár fejben és nem tűnik fel neki ez az apró tekintet váltás a két ellenség között.
-Még mindig kicsit lelkiismeretfurdalásom van, amiatt hogy itt hagytunk.
-Ne legyen. Elvoltam.
-Kipakolok, aztán lemegyek a konyhára szerezni valami édességet. Mi van mára elrakva?
-Szerintem az a csokis epres torta, tudod, ami volt a Valentin-napi bálon régen.
-Uh az finom! -csillannak fel a fiú szemei-Lejössz velem?
-Most nem, ma nagyon sokat repültem úgyhogy minnél előbb aludni szeretnék. -nyújtózik el az ágyán egy nagyot ásítva.

-Rendben. -rántja meg a fiú a vállát, majd elkezdi kipakolni a szépen összecsomagolt ruháit. Mikor végez int a szobában tartózkodóknak és elindul le a konyhához. A szeme sarkából látja, hogy Krum mondana valamit, de csak becsapja az ajtót. Nincs kedve a bolgárhoz. Halkan oson végig a hideg folyosókon figyelve, hogy ne zavarja meg a falon lógó festményeket. Amint odaér a képhez megcsiklandozza a körtéket és besurran az apró átjárón. A konyha, mint mindig ilyenkor most is csendes és csak egy apró az asztal közepére helyezett gyertya világítja be. Az egyik asztalról elcsen egy kis tortát és az egyik székre ülve neki lát a finomságnak. Ez a kedvenc sütije itt a Roxfortban.
-Ah, szóval így kell kinyitni ezt az átjárót. -csendül föl mögötte egy lágy, kellemes hang. Ron ijedten fordul hátra és majdnem elejti a kezében pihenő édességet. A félhomályból egy körülbelül 180 centiméter magas fiú alakja bontakozik ki. Aranybarna haján megcsillan a gyertya fénye és mélybarna szemei melegen csillognak.
-A körte a kulcsa az egésznek. -mosolyodik el halványan Ron mikor meggyőződik róla, hogy az alak se nem tanár se nem prefektus. -Kérsz tortát?
-Most, hogy mondod lehet elfogadok egyet.
-Ez a kedvencem.
-Mostmár muszáj lesz megkóstolnom! -nevet fel a fiú és csilingelő hangja betölti a termet -A nevem Samuel. Te ki vagy?
-Ron Weasley.
-Oh Fredék kisöccse, igaz?
-Igaz. Ismered őket?
-Váltottunk már pár szót. Én Hugrabugos vagyok szóval nem sokat találkozom velük.
-Áh értem. Én csak Cedricet ismerem onnan.
-Őt mindenki ismeri. -nevet fel ismét a fiú -És mit csinálsz itt az éjszaka közepén?
-Eszem? -húzza fel a szemöldökét a vörös hajú fiú.
-Jogos. Elvégre én is ezért jöttem. Tényleg jó ez a sütemény.
-Én megmondtam. Édességekben verhetetlen vagyok!
-Ezek után ezt el is hiszem. -ismét csönd ereszkedik a falatozó párosra, de egyikük sem érzi szükségét a szavaknak. Nem kínos a csönd, inkább nyugtató. Mikor Ron befejezi az evést feltápászkodik és az egyik mosogatóba teszi a tányérját.
-Örültem a találkozásnak Samuel!
-Én is! Jó éjszakát!
-Neked is. -mosolyodik el a fiú, majd kilép a konyhából és amilyen halkan csak tud visszalopakodik a szobájába. Az apró helyiségben már csak a szoba közepén pihenő kályha pattog halkan a többiek mind alszanak. Ron bebújik az ágyába és hagyja, hogy a fáradtság átvegye az irányítást a teste felett. Hiába érzi úgy, hogy leragadnak a szemei újra és újra csak arra tud gondolni, hogy Krum ma megvédte Peterrel szemben. Sosem gondolta volna, hogy a bolgár valaha is ilyet tenne. Elvégre ő csak egy szexjáték a kviddicsesnek...nem?