The wanderer - A vándor [Taekook ff.]

Prológus

Egy magányos alfa, aki az erdőket járva gyilkol, vadászik, kegyetlen és a farkasok szerint nincsenek érzései. Mindenki ismeri az ősi alfát aki egymagába bolyong a világban keresve helyét. Egyesek szerint halhatatlan mások szerint nem öregszik valakik szerint pedig ő a legidősebb alfa a világon. A gyerekek már kívülről fújják a históriát ami a nagy könyvben meg van írva miszerint:

"Egy lélek lekerült a földre minden és mindenki más előtt, hogy tanuljon, gyűjtsön tapasztalatot és bölccsé váljék, mert majd tanítania kell az utána érkezőket. Ember formájában érkezett de alakot tud váltani. Egy darabig minden szépen ment a maga rendje s módja szerint, míg nem egyszer csak az ősi alfából egy kegyetlen dühtől izzó farkas lett és elhagyta szülőföldjét. Ez azért történt, mert az istenek úgy látták hiányzik valami belőle, ami méghozzá a szeretet volt, a legfontosabb érzés. Így addig amíg meg nem találja azt az személyt akit tiszta szívemből, önzetlenül tud szeretni - legyen az évtizedek, évszázadok múlva - nem találja meg a lelke a békét és nem lesz képes elhagyni a földi életet."

Emiatt változott meg az ősi alfa, elárulva érezte magát - miszerint nem elég jó teremtőinek - és immáron három évezrede él a földön, pusztítást és halált vonva maga után.
A klánok hisznek a nagykönyv szavaiban, tisztelik a múltat és mindennek felett az ősi alfát is.
Igazuk van abban, hogy nem öregszik - de elvileg csak addig míg meg nem tanul szeretni - viszont abban nincs igazuk, hogy nincsenek érzései. Ő tud a legtöbbet erről a világról ha hiszik, ha nem.

(a farkasok nem élnek egy helyen az emberekkel)