The wanderer - A vándor [Taekook ff.]

1.rész

Egy őszi, hűvös nap van, valahol október vége felé járhatunk. Az Északi erdő csöndes volt, se zaj se motoszkálás egyedül a madarak csicsergését lehet hallani, és egy enyhe fenyőillat lengte körül az egész területet. Száraz gally recsegés törte meg a csöndet az erdő sűrűjében, ami azt jelenti, hogy ideje minden élőlénynek visszahúzódnia, mert olyas valami jön ami elől menekülni lehetetlen. A madarak elhalkulnak, a szél is lelassul és már csak a lépteit lehet hallani, ahogy elősétál a sűrű növényzetből. Az erdő déli része egy nagy klán területe mit egy hegyomlás határol. A hegyomlás úgy az középkor vége körül keletkezhetett, mikor is egy földrengés megtépázta a föld nagy részét.

A hegy legfelső sziklájára egy hatalmas szénfekete farkas lépett és a távolba meredt. Valamit érzett. Nem tudta, hogy rosszat vagy jót, de a megérzései mindig beigazolódnak. Félelem és új idők aromáját érzi a levegőben. A bundájába belemart a szél, mire hátrább lépett és felmordult. Különös kapcsolatban állt a természettel, érzett mindent és tudott mindennel kommunikálni, a széllel, az esővel, a fákkal és a növényekkel. Mindent értett amit a teremtő hozott létre.
- Az elmúlt évszázadaim alatt ilyet még nem fedeztem fel ezen a területen, és ez nem tetszik. - morogta magában az előbb érzett érzés miatt.
Leült és úgy tanulmányozta tovább a terepet, egy ideig még üldögélt de mivel semmi nem történt felállt és vissza indult az erdőbe. A lehullott falevelek és a száraz fadarabok recsegtek súlya alatt, mert egy hatalmas termetű talán a legnagyobb farkas volt. Vissza térve az erdőbe úgy eltűnt mint ahogy érkezett.

1817,
Tizenhét évvel később

A fiatal Jungkook szélsebesen rohant hazafele, mert már késésben volt, és szülei nem igen szívlelik mikor elkószál nem, hogy még sötétedés előtt nem ér haza.

A hátsó udvarra érve visszaváltozott emberi alakjában és kuszán álló haját megigazítva besietett a házba.
A lehető leghalkabban bezárta maga után a bejárati ajtót és lábujjhegyen megcélozta a lépcsőt. Magában imádkozott, hogy szülei már ágyban legyenek és ne vegyék észre a késést. Mikor a második lépcsőfokra lépett az megreccsent lába alatt. Szemét összeszorítva, lélegzetét visszafogva várta mi fog történni.

- Fiatal ember! - hallotta meg édesanyja hangját a háta mögül. Lassan megfordult és szembe találta magát édesanyjával ki karba tett kezekkel állt előtte.
- Ugye nem most értél haza? Várj, ne is válaszolj. - emelte fel jobb kezét megállítva fiát a magyarázkodásban. - Mondd édes fiam, hányszor mondjam még el, hogy ne mászkálj este az erdőben. Főleg ne egyedül! Ha apád lenne most itt és nem én tudod, hogy olyat kapnál tőle, hogy sose felejted el.
- Még jó, hogy nem ő kapott el. - mosolyodott el nyájasan.
- Ne élj vissza a szeretettemmel és azzal, hogy mindent elnézek neked.
- Bocsánat anyám! - hajtotta le fejét.
- Menj és kerülj ágyba még mielőtt apád hazaér. - mondta szigorúan a lépcső felé biccentve.
- Rendben sietek. Jó éjszakát. - nyomott egy gyors puszit anyukája arcára és felsietett.

Az idő este kilenc körül járhatott és mivel közeledünk a tél felé most még hamarabb sötétedett. Édesanyja aggodalma jogos volt, mert egy szende omegafiúnak nem előnyös este az erdőben járkálni. Igaz annyiból nagyobb biztonságban volt mint a többi omega, hogy különös mód neki nem volt illata, így az este kóborló alfák és béták nem találják meg szag alapján. Jungkook szobájába érve felkapta pizsamáját egy törölközőt és elment megmosakodni. Gyorsan kész lett, hogy édesapja észre ne vegye az időcsúszást. Ettől igazából nem nagyon kellett félnie, mert a családfő késő este szokott hazaérni a sok munka miatt. Nem könnyű az egyik legnagyobb klánnak az alfájaként élni, mert igen ő volt az Északi klán vezetője. Az egész észak felé húzódó erdő az ő területei közé tartozott és dél felé egy kisebb tisztás is. Mikor végzett a fürdőben halkan benyitott hugai szobájába és elmosolyodott mikor látta, hogy mélyen szuszognak a lányok. Végül átosont saját szobájába és bevetődött hatalmas ágyába. Az ablakot résnyire nyitva hagyta, mert szeretett friss esti levegőre elaludni és a hűvöset is szerette.