The wanderer - A vándor [Taekook ff.]

2.rész

- Hát te? - kérdezte meglepetten Nam belső farkasa.
- Fél óráig vártam rátok aztán úgy voltam vele, hogy akkor elindulok én.
- Basszus! Bocsi. - szólalt meg Jungkook hangja. - Szerintem én néztem el az időt.
- Nem baj, már hozzá szoktunk. - lökte oldalba barátját. - Látom a kis Hye-jin is itt van.
-  Nem vagyok kicsi! - háborodott fel a kislány.
- Jó, jó. - védekezett Lisa - Jut eszembe, amíg nem felejtem el megkérdezem. - nézett a két fiúra - Mikor megyünk végre... - nem tudta befejezni a mondatot, mert Kook befejezte helyette.
- ... vadászni?
- Igen.
- Ezt én is kérdezni akartam amúgy, mert anya már reggelinél tudni akarta. - szólalt meg ismét az omega fiú.
- Nekem igazából bármikor jó. - hallatták Namjoon hangját.
- Nekem is.
- Hát az alfák vadászata hétvége felé lesz szóval nekem akkor nem jó, viszont elötte vagy utána akármikor. - mondta Kook. Az igaz, hogy nincs illata de attól ugyan úgy veszélyes lehet.

Beszélgetés közben elindultak a déli folyó felé, nem siettek komótosan sétálgattak. Szóba került az is, hogy a többieknek mikor lenne jó, mert ha már mennek akkor mennyen az egész csapat.
Hirtelen Lisa megállt.

- Mit szólnátok egy versenyhez?
- Ne már mi van ma mindenkivel? - kérdezte Jungkook. - Előbb Hye-jin most meg te?
- Most mért? Nekem tetszik az ötlet? - hallották Namot.
- Nekem is. - szólalt meg a kis béta is.
- Akkor hol itt a probléma?
- Jó. Nekem mindegy, itt úgy is az lesz amit a többség akar. - törődött bele az omega.
- Akkor a tét... Az lesz, hogy ki megy el a többiekkel megbeszélni a vadászatot.
- Nekem oké. - szólt az alfa
- Nekem nincs választásom. - JK
- Én meg gyors vagyok. - mondta büszkén a Hye-jin.
- Jó akkor a  folyópart a cél. - erre mindenki bólintott egyet és felkészültek a futásra.
- 3, 2, 1 RAJT! - számot vissza a farkas lány és mindenki futásnak eredt. Jungkook és Nam vezetett, közvetlen mögöttük pedig a két lány.

Az utolsó száz méterben pedig Jungkook vette át az első helyet. Igaz, hogy nem alfa de omegához képest nagyon jól fut, tényleg olyan szinten, hogy az alfákat is lehagyja. Már a többiek is látták, hogy JK fog nyerni, de nem lassítottak. Az ilyen versenyeket mindig az omega fiú nyeri meg, talán egyszer volt, hogy Hoseok nyert.

Végül tényleg Kook nyert és poénosan elsütötte, hogy mintha egyedül futkározott volna, mert a versenytársak nem is voltak ellenfelek. Itt mind a hárman összenéztek aztán a fehérre. Tudta, hogy beszéltek valamit de őt nem hallotta.

- Srácok ne már. - kezdett hátrálni. Idő közben ő vissza változott így az ereje eltörpült a farkasoké mellett. - Legalább te Hye-jin. - nézett húgára kérlelően. Aki abban a pillanatban rávetette magát. Jungkook nem tudta megtartani az egyensúlyát, így elvágódott a kislánnyal együtt,  Hye-jin bátyjára eset, viszont JK már nem járt ilyen jól.
- Uhh, hugi híztál?
- Hé! Hogy mondhatsz ilyet? - háborodott fel.
- Kérdeztem. - emelte fel kezeit védekezően s egyben hívta fel Hye-jin figyelmét a valós tényre.
- Akkor is. Na mindegy. - hagyta annyiba. A folyóhoz sétáltak és közben a többiek is vissza változtak. Jungkook leguggolt és kezét belemerítette a déli folyó hűvös vizébe.
- Tényleg kezd hüllni az időjárás, a vadak nem maradnak már sokáig. Még az alfák előtt kéne menni, mert ha ők vadásznak nekünk nem lesz könnyű dolguk a maradék állattal. - mondta miközben felállt.
- Jó akkor menjünk holnap. - mondta Nam.
- Ja, az szerintem a srácoknak is jó. - Lisa
- Én is mehetek? - kérdezte Hye-jin.
- Nem hiszem, hogy most kéne jönnöd. Még ha nyár lenne és nem kéne az alfák elött vadászni mihamarabb, azt mondanám jöhetsz, de ennek most te is érzed a súlyát.
- Jó. - szomorodott el - Tudom, hogy igazad van, de neked mikor nem. - nézett fel bátyjára.
- Nehogy azt hidd, hogy mindig ilyen észkombány. - nevetett fel Nam - Emh emlék sszel miikorh... - beszélni nem tudott a röhögéstől. - amhikor JKh... AUH
- Szerintem itt meg is állhatsz. - vágta oldalba Kook, mert tudta mit akar mondani és azzal inkább nem dicsekedne ha nem muszáj.

A folyó mellett egy nagy fűzfa állt aminek törzsén rózsa volt felfutva. Nem tudták, hogy hogy nőhetett a fűz törzsére de gyönyörű látványt nyújtott, főleg mikor naplemente vagy napkelte volt. A fűzfa körül még pár virág itt-ott nőtt amik szint úgy megadták a hangulatot. Az erdőből kiszűrődő hangok arra utaltak, hogy egy csapat őz vagy vaddisznó vár arra, de mivel most nem vadásztak így nem figyeltek rá, bár JK-nek valami megütötte a fülét. Messziről jöhetett a hang de még hallani lehetett ahogy egy őzgida felsír. A klánból senki nem jöhettek ma vadászni apja parancsára, ezért nem tudta mi történhetett a gidával.

- Srácok, hallok valamit.
- Mit? - kérdezte Lisa.
- Csak füleljetek az erőben történő dolgokra.
- Bakker ki vadászik ilyenkor? - kérdezte Nam.
- Apa nem megtiltotta a mai napi vadászatot? - kérdezte Hye-jin.
- De. Épp ez az.
- Ki az az elvetemült aki megszegi az klán alfájának a parancsát? - kérdezték összenézve.
- Nem tud... - hallgatott el Kook - én már nem hallom.
- Én sem. - mondta a kislány
- Már mi se. - válaszolt a két alfa.
Nem tudtak tovább figyelni, mert a fiatal lányka elkezdte csikizni testvérét és a többiek is beszálltak a bohóckodásba. Hye-jin imádja basztatni bátyját, de nagyon szereti és tudja, hogy veszi a poénokat és a szivatásokat, mert hát valljuk be Jungkook se fogja vissza magát e téren.
Kisebbik hugukkal is nagyon sokat szoktak hülyéskedni, igaz őt még nem viszik vadászni (Hye-jin se volt olyan sokszor, mivel ő is még csak próbálgatja farkas alakját). Miután befejezték Jungkook kínzását letelepedtek a fűzfa alá és beszélgetni kezdtek. Mindeféléről szó volt de nagy részt végig röhögték. Már vagy két órája kint voltak így arra a döntésre jutottak ideje vissza menni.

A vissza úton JK kicsit lemaradt, mert különös dolgot érzett. Mikor jobban összpontosított az illatokra egy alig érezhető rózsaillat csapta meg orrát. Az erdő közepén nem igazán nyílik rózsa és ezt a fajta illatot tizenhét éve alatt egyszer sem érezte itt, mikor erre járt. A végén betudta annak, hogy csak a fűzfa tövében lévő virág illata maradt az orrában. Az erdő szélén külön vált a két alfa és az omega. Lisáék a klán északabbi részén éltek míg JK-ék nem messze a déli folyótól. Még megbeszélték, hogy ki szól majd a fiúknak és végül Lisa lett a szerencsés választott. Jungkook és húga még sötétedés előtt haza ért így a szülőknek nem lehetett egy szavuk se.

Másnap reggel JK egy különös hangra ébredt, olyan volt mintha valaki az ablak alól morogna és a szél is iszonyatosan süvített. Kíváncsi volt így kikászálódott puha agyából és odament az ablakhoz majd kinézett rajta, de semmit és senkit nem látott. Aztán újra meghallotta, de most már halkabban, egy mély tónusú hang szelte át a légteret és olyan volt mintha egész a hegyektől idáig érne. Kíváncsi volt minek lehet ilyen hangja így arra a döntésre jutott, hogy ma még a vadászat előtt kimegy az erdőbe. Rendbe szedte magát és lement reggelizni. Most egész korán kelt - önmagához képest - hála a titokzatos hangnak. A konyhában viszont csak édesanyját találta, aki a pultnál ülve egy pohár kávét iszogatott.

- Jó reggelt! - köszönt Jungkook.
- Neked is szívem. - viszonozta a gesztust - Eszel?
- Aha, de maradj csak csinálok magamnak valamit. - mondta JK, mert látta, hogy anyukája már állt volna fel.
- Rendben, - ült vissza a székre - mára mit terveztek?
- Basszus, elfelejtettem szólni. - fordult édesanyja felé - Ma megyünk vadászni.
- Ha jöttök vissza hívd át a fiúkat, mert már rég voltak. - Neyeon nagyon szereti Kook barátait, főleg Jint imádja, meg amikor együtt főznek. Igaz, hogy JK is szokott neki segíteni néha néha de ő nem nagyon van oda a házimunkáért semmilyen formában. 
- Jó szólok nekik. - mondta miközben vágta fel a kenyeret, mert reggelinek egy szendvics mellett döntött. Mikor kész lett a kajával leült édesanyjával szembe és enni kezdett.
- Jó étvágyat.
- Köszönöm.