The wanderer - A vándor [Taekook ff.]

4.rész

Már oly közel járt hozzájuk, hogy ha a csapat tagjai akarták volna, tudták volna, hogy ott van. De mivel nem érezték magukat veszélybe így senki sem vette észre az egyre csak közeledő gyilkolni készülő alfát. Kivéve talán az egyiküket, aki nyitott füllel és szemmel járta most az erdőt, ez a személy pedig Jungkook volt.

A vadász csapat szétvált, hogy könnyebben bekerítsék a vadakat. Jimin, Lisa és Nam ment az északi oldalon JK, Yoongi a délin Jin és Hoseok pedig nyugatról terelte az állatokat.

A fekete alfa pedig az déli oldalon türelmesen várta zsákmányát. Az egyik sziklán ült ami az ösvény felett húzódott, így mindent tökéletesen látott és bármikor támadhatott. Jungkook és Yoongi egy őzet üldöztek viszont az alfa letért JK mellől és eltűnt. Kooknak már épp sikerült volna elkapnia a gidát mikor egy fekete homály átvágott előtte és az őzet is vitte. Túl gyorsan történt minden így Kooknak még esélye sem volt arra, hogy lássa mi az aki elhalászta előle a vacsorát. Felötlött benne, hogy lehet valamelyik vadásztársa az így ő is le fordult az ösvényről és követte az illetőt.

Vagy száz métert haladhatott amikor meglátta a döglött vadat egy fa mellett. Oda sétált és lehajolt megszagolni hátha mégse az ő haverja nyírta ki. Már éppen csak pár centire volt az állattól mikor meghallott valamit.

- Én nem ajánlanám, mert az már az enyém. - hallotta ismét azt a hangot melyet reggel. Megfordult és szembe találta magát azzal a bizonyos személlyel. - Hihetetlen, hogy egyszer hagyok életben valakit és az nem akar élni. - nem akarta elhinni, hogy ismét előtte áll az akinek azt mondta, hogy tűnjön el ha élni akar.
- Ezt most miért mondja? - kérdezte JK az előbbiről, mert nem nagyon értette.
- Tudod drágám mondhatjuk, hogy kivételes vagy, de úgy érzem te vonzod a veszélyt. Nemde?
- Hát az attól függ, de általában igen. - hajtotta le kobakját Kook és próbált hátrálni, viszont beleütközött a földön heverő döglött jószágba.
- Na ide figyelj aranyom, ha esetleg még találkoznánk - amin meg se lepődnék - azt akarom, hogy bátrabb legyél. Mert így te is elég könnyű préda vagy.
- Ki maga egyáltalán, hogy tanácsot ad nekem? - nézett rá JK.
- Nem hiszem, hogy tudni akarod.
- Akkor nem kérdezném. - akadékoskodott amin az alfa magában elmosolyodott.
- Rendben, nekem aztán oly mindegy. Mit akarsz mit mondjak?
- Hm... Mi a neve?
- Kim Taehyung.

JK-nek roppant ismerős volt ez a név, csak nem tudta hogy honnan. Lehet olvasta valahol de, mért inák az ő nevét a könyvekbe?

- És, hogy lehet az hogy ma már másodjára találkozunk ebben az erdőben, de eddig még egyszer sem?
- Ez egy nagyon jó kérdés. Viszont a választ nem tudom rá. Valószínű, hogy csak véletlen.
- Miért mondta, hogy az egyetlen akit életben hagyott az sem akar élni?
- Hát... a velem való találkozást már évszázadok óta nem élte túl senki. Neked pedig mondtam, hogy ne gyere vissza erre megint itt vagy.
- Itt élek. Muszáj vadásznom ha nem akarok éhen halni.
- Aranyom, ez már nem az én gondom.
– Kösz bazdmeg a kedvességet. – szitkozódott Jungkook pedig nem szokása.
- Szeretnéd? - kérdezte az alfa egy kaján mosollyal amit az omega fiú nem láthatott.
- Tessék? - kérdezett vissza.
- Amire gondoltál. - lépett közelebb Kookhoz és elkezdett körözni körülötte.
- Az olyanokat, hogy hallod amiket nem akarom, hogy halj?
- Úgy édesem, hogy még nagyon tapasztalatlan és gyakorlatlan vagy, így nem kihívás bejutni a tudatodba a tudtod nélkül.

Hirtelen egy vonyítás szelte át az erdőt. Ez pedig nem már volt mint Hoseok. Nyilván sikerült nagyobb zsákmányt vadászni így vissza hívta a többieket.

- Úgy látom a barátaid keresnek.
- Igen, én is hallottam. - fordult meg JK és elindult vissza társaihoz.

Az idegen alfa eközben belegázolt a döglött állat elfolyt vérében és Jungkookra ugrott. Ennek az lett a következménye, hogy fehér bundáján mancsnyomok és vérfoltok maradtam.