The wanderer - A vándor [Taekook ff.]

6.rész

Taehyung vissza ment a nappaliba egy pohár vízzel, én meg mint egy árva kis szűzlány kanalaztam a müzlimet azon elmélkedve mi történt az előbb. Miután megettem és elpakoltam magam után kiballagtam én is, leültem a kanapéra és a cipőm orrát nézegettem. Az egyik húgom aki történetesen pont mellettem ült megbökött. Megpróbáltam figyelmem kívül hagyni de újra megbökött.  Most pedig én is megböktem, aztán ő visszabökött. Ott bökdöstük egymást még apa meg nem köszörülte a torkát figyelmeztetés gyanánt. Mindketten lassan felnéztünk és amit először megláttam az apám szigorú tekintete volt, anya pedig mellette ülve ingatta fejét. Az sem kerülte el a figyelmemet ahogy Taehyung mosolyogva néz minket és tekintete rajtam állapodik meg. - Most mi van?! - kérdeztem gondolatban, mert tudom hogy úgy is hall. - Csak eszméletlen milyen gyerekes tudsz lenni. - szemezett velem. - Ez nem igaz, ki kérem magamnak. Itt mért mindenki csak engem nevez gyerekesnek és neveletlennek? - itt Taehyung felkuncogott.

- Valami probléma van? - kérdezte apa Taehyungra nézve.
- Nem. Minden a legnagyobb rendben. - mondta a szemembe nézve. - Maga most rajtam mulat ilyen jól? - vontam fel szemöldökömet kérdően.
- Isten ments. Csak aranyosnak találom a viselkedésed. - Kit talál maga aranyosnak? - választ azonban nem kaptam. - Hé! Tudom, hogy hall. - az azonban mintha még sem hallana. És elkezdett apámmal beszélni.
- Hee!! - szóltam neki flegmán ismét, de semmi. - Hát jól van ha így akar játszani. - vontam vállát leszarom stílusban.

- Apa elmegyek egy kicsit levegőzni. - fordultam apa felé.
- Jó menjél de csak óvatosan tudod milyen nap van.
- Igen tudom. - bólintottam és felálltam.
- Vidd magaddal a lányokat is. - szólt utánam anya. - Lányok menjetek. - kezdte el kitessékelni őket.

A házból kiérve nekidőltem háttal az ajtó lapnak és vettem egy mély levegőt.
- Jungkook! - halottam egy kiabáló hangot. Szétnéztem és Jimin szélvész ként rohant felém Nammal egyhuzamban.
Én is elkezdtem feléjük rohanni és egymást kigáncsolva elterültünk a fűben.
- Na mizu? - kérdezte Nam - Hallottam vendégetek van.  Milyen? - nézett pimaszul.
- Most mi ez a fej? - néztem rá értelmetlenül.
- A falkában az összes csaj csorgatta utána a nyálát nem igaz, hogy még nem láttad, hogy néz ki.
- De láttam. - mondtam halál nyugodtan - De szerintem nem nagy cucc.
- Óhh mikor változott meg így az ízlésed? - kérdezte Jimin.
- Sosem, csak egyszerűen nem látok rajta semmi érdekeset. - kamuztam. Mert ez a férfi meg a vaknak is tetszene nem, hogy nekem. - Kik ez a két farkas?! - hallottam meg Taehyung hangját, de most én is figyelmen kívül hagytam.

Írói szemszögből

Eközben bent a felnőttek között folyt a beszélgetés.

- Mi oka van annak hogy ellátogatott hozzánk? - kérdezte Gal, Kook édesapja.
- Nincs különösebb oka, csupán kíváncsi vagyok a messzi földön híres Északi klánra. - válaszolt Taehyung.
- Értem. Akkor remélem jól fogja érezni magát köztünk. Szabad kérdeznem meddig marad?
- Ameddig időm engedi.

Taehyung amikor nem Jungkookkal beszélt teljesen más volt, rideg, komoly és lényegre törő. Nem kertelt kimondta amit akart mivel felnivalója nem igazán volt és ő természeténél fogva ilyen volt. Perpillanat viszont eléggé baszta az idegeit, hogy Jungkook körül két számára ismeretlen farkas sündörgött. És ezen az sem segített hogy érezte az egyik alfa.

- Lehet egy kérdésem?
- Nyugodtan. - mondta Gal.
- Kik azok a farkasok akik most érkeztek?
- Most nem jött senki.
Tae oda se nézve az ablak felé biccentett Kook anyukája pedig felállt és odasétáltam, miután meglátta kik érkeztek elmosolyodott.
- Ohh Namék jöttek. - Fordult férje felé. Miután látta, hogy Taehyung nem érti újra megszólalt.
- Jungkook barátai.
- Ühm. - hümmögött a férfi.