The wanderer - A vándor [Taekook ff.]

3.rész

Jungkook már a cipőjét vette mikor valaki nekiszaladt.

- Ohh, bocsi. - ölelte meg a derekát Ji-eun, mert kb. addig érhetett Kooknak. - Hova mész?
- A barátaimmal vadászni, picúr. - simogatta meg húga fejét, válasz közben.
- Engem mikor viszel már magaddal. - engedte el bátyját és nézett fel rá.
- Majd ha nagyobb leszel.
- Én már most is nagy vagyok. - akaratoskodott Ji-eun karba tett kezekkel.
- Ez így van, de a vadászathoz még nem elég nagy. - guggolt le elé.
- Hye-jint is vitted már magaddal.
- Igen, de nem nagy vadászatokra és nem ilyen körülmények között.
- Uhm... - hajtotta le szomorkásan fejét, mert Jungkook érvelésével nem szállhatott szembe.
- Na ne szomorkodj. - mondta Kook és leakasztotta kabátját. - Van még elég időnk együtt vadászni.
- Igen, tudom. - mondta meg mindig az orrát lógatva.
- Én indulok, szólj légyszi anyának, hogy lementem. Te pedig ne szomorkodj. - nyomott egy puszit a feje tetejére.
- Okés. - ezzel vissza is szaladt a nappaliba, míg JK elhagyta a házat.

Az erdő felé sétált és azon kezdett el agyalni, hogy mi lehetett az a hang amit reggel hallott és, hogy meg e éri kimenni de aztán csak nem hagyta nyugodni a dolog ezért folytatta útját. Nem változott át hanem emberi alakjában sétált egyre beljebb az erdőbe. Szép idő volt egy kicsit fújt a szél de egy kis hűvös levegő nem árt senkinek, főleg így ősz tájékán. Egy idő után átváltozott és úgy haladt tovább, biztonságosabbnak érezte farkas bőrbe, mert ki tudja mivel találkozik össze. Volt egy olyan érzése, hogy figyelik, de akárhova nézett nem látott senkit. Ez az érzés egyre csak erősödött míg hirtelen meg nem állt és hallott egy ág reccsenést ami nem tőle jött.

Beleszimatolt a levegőbe és alig alig de érezhető volt egy kis rózsa illat, pont ugyan olyan mit amit tegnap érzett. Kezdte elveszteni a biztonság érzetét, mert farkas ként sem volt valami erős és ha most éppen egy alfa lézeng körülötte akkor inkább vissza kéne fordulnia.

Mikor elakart indulni a lába mintha földbe gyökerezett volna, egyszerűen nem bírt megmozdulni. Pedig az a kis hang a fejében már régóta fújja, hogy mennyen inkább vissza. Itt már JK is tudta, hogy nincs egyedül, de a félelme mellett egy kis kíváncsiság is megbújt. A lombok mögül egy fekete farkas sétált ki, halán nyugodtan. Nem morgott nem vonyított semmilyen hangot nem adott ki. Kooknál kb. kétszer nagyobb lehetett és sötét szemei semlegesen csillogtak, lassan körbejárta az omegát és úgy méregette mint vad a zsákmányát. Mikor Kook elé ért megállt és még egyszer alaposan megnézte. Eközben Jungkook is végignézett az előtte álló szén fekete farkason. A testalkata erős és határozott volt, még mozdulatai túlságosan is kimértek, látszott rajta, hogy alfa, de még csak nem is az a hétköznapi. Az omega oldalra biccentette fejét és ismét beleszagolt a levegőbe. Most is ugyan azt a rózsa illatot érezte, nem tudta hova tenni a dolgot így közelebb lépett hozzá, hogy még jobban érezze a farkas aromáját. Mikor viszont lépett volna a farkas rámordult, ezek után Kook jobbnak látta inkább visszavonulni, mert nem akart semmi féle bajt. Lassan hátrálni kezdett és meg fordult, de ebben a pillanatban valami vagyis inkább valaki ez útját állta. Ez a valaki pedig nem más volt mint az előbb még háta mögött lévő fekete alfa, JK most ki akarta kerülni de újból útját által. Kezdett egyre jobban félni, hogy nem jut haza ép bőrben.

- Jól gondolod. - hallott meg egy hangot, mi valószínűleg a fekete farkasé volt. Mélyen csengett és az a határozottság, amilyen hangsúllyal elhangzott az valami félelmetes volt. Elsősorban JK nem tudta mire érti, mert a gondolatait nem hallja csak ha beengedi, másodszor pedig félt visszakérdezni, így inkább csak állt és várt.

- Na mi van, netán a cica elvitte a nyelved? - kérdezte gúnyosan a vele szemben álló.

Az alfa gondolatai most csakis az előtte álló omegán jártak. Első ránézésre megállapította, hogy omega, bár furcsállta, hogy nem érzi az illatát. A gondolataiba meg simán bejutott, mert ahhoz a fiú nem elég gyakorlott, hogy ki tudja zárni, és mivel az előtte álló farkas túl tapasztalt senki nem is tudná ha csak ő azt nem akarja.
- Elnézést. - kést bocsánatot illedelmesen. - El tetszik állni az utamból, hogy tovább mehessek? - próbálta leplezni félelmét ami szerencséjére a gondolatokkal való kommunikációban nem lehetett észre venni.
- Nem nem. Édes szívem ha egyszer belém botlassz ott vége az útnak, legalábbis számodra. - szórakozni akart egy kicsi Jungkookkal így közelebb lépett hozzá és dús fehér bundájába dörgölte magát. Kook pedig csak mozdulatlanul állt. Az idősebbnek tetszett az érzés ahogy a fehér bunda puhán simul hozzá, így nem állt meg. Az omega nyakánál a bundájába nyalt és várta a fiatalabb reakcióját de az nem tett semmit. Egészen a föle tövéig nyalogatta az utolsó nyalásnál viszont - ami a füle belsejéhez ért - Kook megrázta magát. Ő maga se tudta mért csinálta ezt, de a gerincén egy furcsán jó érzés futott végig és reflexből cselekedett. A feketének pedig saját meglepettségére is, de neki is tetszett a fiatalabb tette. - Ezek szerint ez a gyenge pontod. - állapította meg magába.

- Hogy hívnak? - kérdezte
- Ki vagy te?
- Nem gondolod hogy inkább válaszolnod kellene? - nyalt bele ismét fülébe, minek eredménye az volt, hogy Kookot ismét kirázta a hideg.
- Jungkook. - válaszolt.
- És élni akarsz, Jungkook? - ízlelgette a fiú nevét.
- Persze.
- Na angyalom akkor azt ajánlom, hogy mikor azt mondom menny te olyan gyorsasággal mented az irhád ahogy csak tudott, mert ha elkaplak véged. - hangja erélyes volt. Jungkook tudta, hogy nem tréfál így bólintott és el húzódva az alfától, megindulva elfelé. Az viszont bundájába kapva vissza húzta.
- Még nem mondtam, hogy mehetsz. - mordult fel mire az omeg nem mozgolódott tovább. - Na azért. - és megnyalta ott ahol az előbb belekapott.
- Hány éves vagy?
- Miért érdekel? - makacskodott JK.
- Csak válaszolj.
- Nem.
- Ohh, szóval nem. Értem. - ezzel a lendülettel átbújt Kook alatt és mivel elég nagy volt az omegához képest az a hátára esett. Ideje sem volt felállni, mert a másik már felé is tornyosult.
- Rettentően tiszteletlen vagy, ugye tudod? - hajol le hozzá az alfa.
- Nem is ismer. - váltott vissza rögtön magázódásba Kook.
- Ez már azért jobban tetszik. És nem, nem ismerlek és nem is foglak. Szóval hány éves is vagy?
- Tizenhét.
- Teremtőm, de fiatal - mondta magában az alfa.
- Menny és többet ne gyere vissza. - parancsolt a fiúra, aki rögtön felállt és  futásnak is eredt.

Tudta, hogy nem bírta volna bántani, csak rá kell nézni és elolvadsz. Egy ennyire különleges lény mit ez az omega még egy ilyen tapasztalt farkast is képes az ujja köré csavarni mint ő. Nem tetszett neki, hogy nem tudott ártani a fehérnek, mert őt elvileg senki sem tudja megállítani az érzelmeit pedig mélyen eltemette magába.

Nem követte a fiatalabbikat egyszerűen inkább csak próbálta kiverni a fejéből ezt az egészet. Vissza tért az erdő sűrűjébe, hol folytatta megkezdett vadászatát. Egymás után gyilkolta a vadakat de az energiája nem akart fogyni. Az omega gondolatai mindig felötlötték magukat a fejében. Érezte a félelmét, az ismeretlen utáni vágyat, érezte a makacsságát, a kedvességét és a benne rejlő hihetetlen nagy szeretetet, és ez fogta meg a legjobban.

Úgy délután tájt járhatott az idő, mikor hallotta, hogy egy csapat farkas az erdőbe lépett. Ritka jó volt hallása így könnyen megállapította, hogy nyolcan vannak. Érezte az illatukat is bár ahoz még túl messze voltak, a hangok alapján fiatalok lehettek, mert igen hangosak voltak. Ez a kis csapat jó ötletnek tűnt az energiája levezetéséhez ami azóta egyre csak terjed benne mióta reggel találkozott a Jungkookkal. Akit természetesen azóta se tudott kiverni a fejéből, ezért inkább a gyilkolást választja hátha az segít kicsit az agymosásban.

Lassú, kimért léptekkel halad az erdő Északi részéhez ahol most a csapat kóválygott. Hallotta, ahogy pár vadat elejtettek. - Ezek szerint vadászni jöttek. Csak nehogy vadászból legyen a préda. - az elméjét elöntötte a vadász ösztön, bár ez nála inkább gyilkolási vágynak nevezhető.