Csillagzápor [befejezett]

1. fejezet - A verseny

Lars Oomen akkor még úgy gondolta, hogy ez az este tökéletes lesz egy rögtönzött motorversenyhez. Ezzel nem is maradt egyedül: ugyanígy gondolta Katie, Tim és Dominic is, és hasonlóképpen volt vele még kéttucatnyi ismerősük. Úgyhogy a gondolatból tett született.

Két motorbicikli zúgott el a közönség előtt: egy sötétkék Honda és egy hófehér Kawasaki. Szorosan egymás mellett haladtak. A harmadik már nem volt versenyben igazán, a narancssárga Yamaha öt másodperces lemaradással követte őket.

A környező hegyek sötéten visszhangozták a fel-felbőgő motorokat, de a széles völgyben elég tágas tér nyílt a versenyhez. A kerekek által felvert porfelhő elhomályosította a lampionok és az autók reflektorainak fényét. A motorok a távolba vesztek, csak fénypászmáik tudatták, hogy merre járnak. Széles ívű kört tettek meg, majd visszatértek a rég elfeledett útra a rommá pusztult, régi erdészház és egy kidőlt falú istálló között.

Lars a zsigereiben érezte, hogy rá kell kapcsolnia. Üvöltött alatta a Kawasaki, ahogy a kanyar után ismét ráhúzta a gázt, de Dominic, a Honda tulajdonosa ugyanígy tett. Olyan szűk ívben vették a kanyarokat, hogy egy pillanatra majdnem összeért a térdük, de egyikük sem rántotta el a kormányt. Mindketten győzni akartak.

Katie, a Yamaha nyergében már nem jelentett veszélyt. Timnek volt annyi esze, hogy végül be se szálljon a versenybe. De Lars megszállottan húzta a gázt és beledőlt az utolsó kanyarba, mert lehet, hogy csak egyheti zsebpénzét tette fel, de ha veszít, akkor a pénznél sokkal többet is elveszített volna.

A bajnoki címét, a veretlenségét, a szurkolói bizalmát.

Az utolsó egyenes szakaszon egészen rásimult a motorra. A Honda árnyalatnyit könnyebb volt az ő motorjánál, de Dominic egy kicsit nehezebb, úgyhogy nagyjából egyenlők voltak az erőviszonyok. Csakhogy a Honda már egy félarasznyival előtte járt. Lars már látta a rivalgó közönséget, és már ott feszült előttük a célszalag, ott volt a zászló Natalie kezében, amellyel leinti majd a futamot. A lány szőke haja együtt lobogott a felemelt, vörös anyaggal, és Lars már-már ki tudta venni az izgatottságot is a húga arcán.

Az út alattuk régi volt, talán soha nem takarították, és az őszi szél leveleket és vékony gallyakat sodort rá. Az első két körben nem volt gond, akkor még kikerülték őket, és Lars most is akadálytalanul suhant át rajtuk, de Dominic részéről elég volt egyetlen rossz mozdulat, és a motor megingott alatta.

Lars túl közel volt. Hogy elkerülje az ütközést, elrántotta a kormányt, és hajszálnyival kikerülte a zuhanó versenytársát. Mire hátrapillantott, Dominic már nem volt az úton: a reflektor az út menti árok sávját világította meg, a fiú pedig néhány méterrel arrébb ült a földön, a fénykör szélén.

Lars már akkor fékezett, amikor áthaladt a célvonalon. Katie tíz másodperc lemaradással ért be.

A motorok elhallgattak. Larsé csendesen dorombolt, ahogy a fiú megfordította a járgányt. Az üdvrivalgásba bizonytalan kérdések vegyültek. Lars csak intett nekik, és magabiztosan elvigyorodott a sisakja takarásában, de aztán már indult is visszafelé. Közben áldotta a szerencséjét: ha Dominic egy vagy két körrel korábban esik el, akkor lefújták volna a versenyt, ha pedig egyáltalán nem esik el, akkor ő nyert volna, Larsnak pedig be kell érnie a második hellyel. Így viszont megőrizte a veretlenségét.

Visszagördült Dominic mellé.

Páran máris az elesett fiú segítségére siettek, de ő a saját erejéből állt fel, és a barátaival kihúzatta a súlyos motort az árokból. A Honda még mindig járt, és most mintha egy kicsit nyöszörgött volna.