Csillagzápor [befejezett]

9. fejezet - Rémek

– Az ötlet jó – szögezte le Andrew, aki még mindig San Franciscón kattogott. Pedig már az élelmiszerraktárt fosztották ki, és Lars épp a konzervek között válogatott. – De azért beszéljük át ezt még egyszer!

Lars megvonta a vállát, miközben a fül segítségével feltépte a chilisbab-konzervet.

– Itt úgysem maradhatunk sokáig. Dominicot is azonosíthatták, és valószínűleg napokon belül megtalálnak minket.

– De San Francisco az egyik legveszélyesebb város a környéken.

– Ha igazad van, Andrew, akkor mind körözés alatt állunk – szólt közbe Natalie. – És bár az én véleményemet nem kérdeztétek, de ha a biztos börtön és a lehetséges veszély közül kell választanom, akkor a veszélyt választom.

Andrew a plafonra nézett, mintha megváltásért fohászkodna.

– Miért kell neked mindig, minden baromságban benne lenned? – dünnyögte, aztán éles pillantással a húgára nézett. – Ha nem maradtam le semmiről, akkor te csak egyszer halhatsz meg, és az San Franciscóban garantáltan nem sokára lesz.

– Majd vigyáztok rám – felelte Natalie könnyedén.

Lars és Andrew összenézett, és Lars ebben a pillanatban még szavak nélkül is érezte, hogy tökéletesen megértik egymást a bátyjával.

– Most öngyilkosság lenne kimerészkedni – vetette fel Tim. – Nappal egy pillanat alatt lebukhatunk.

– Négy, együtt mozgó motor még éjszaka is feltűnő lesz – tette hozzá Dominic a fejét csóválva. – Arról nem is beszélve, hogy tankolnunk is kell valahol.

– Mozoghatunk külön is – ajánlotta Katie. – És megbeszéljük, hogy hol találkozunk. Mi indulunk most, ti pedig...

– Hadd emlékeztesselek rá – emelte fel a hangját Andrew –, hogy narancssárga motorral jársz.

– Valami bajod van vele? – vágta magát támadóállásba a lány. Valami megvillant a szemében, ami láttán Lars inkább hátrébb lépett, és magával húzta Natalie-t is.

– Nekem semmi, de csak a hülye nem szúrja ki – legyintett Andrew, és nem volt hajlandó felvenni a kesztyűt.

Katie fújtatva hagyta rá a dolgot. Andrew elhelyezkedett a kanapén, és a többiek is leültek.

Amíg megvacsorázott, Lars kivonta magát a vitából. Lehet, hogy régen, a négy hónapos rabság előtt még förtelmesnek találta volna a konzervet, de azok után, hogy kénytelen volt nélkülözni az ízeket, a fűszeres bab felért egy lakomával. Ráadásul egyetlen olyan dolgot sem vetettek fel a többiek, amivel szembe kellett volna szállnia. Megegyeztek abban, hogy San Francisco nagy valószínűséggel menedéket fog nyújtani mindannyiuknak, és még ha nem is találnak azonnal olyan főnixcsoportosulást, ahol az egyéb körözött személyeket is befogadják, akkor is könnyebben elbújnak majd egy ellenőrizhetetlen városban, mint bárhol máshol.

– Mielőtt elindulunk, jó lenne tudni, hogy mink van – vetette fel Dominic, az instant tésztája maradékában turkálva. Ő valószínűleg jobb koszthoz szokott. – Azt tudom, hogy Katie képes hegyeket is kirobbantani a helyükről...

– Az nem volt szándékos, és nem is fog megismétlődni – állította gyorsan Katie. – Az én erőm mindent felőröl, ami az útjába áll. Ennek a baromnak meg pajzsa van.

– Parancsolsz? – fordult felé Andrew. Segítség nélkül is magára ismert.

– Csak mutasd meg nekik! – intett a paradicsomszószos villájával Katie.