A város.... Paul Street FF.

11. Fejezet

Gyorsan eltelt a 2 órás út és nyugodtan szálltam le a vonatról ahol drága barátaim vártak rám.

Bőröndök lassították a lépteim de minél gyorsabban ott akartam lenni hogy átölelhessem őket.

Boti is eljött aki régen a legjobb barátom volt de kicsit eltávolodtunk egymástól és fagyos a hangulat köztünk.

Ő amúgy egy fekete hajú és kék szemű 185 centi magas fiú, kicsit félénk volt mindig is de nagyon jó lelkű.

Mielőtt eljöttem volna neki nem szóltam, nem mertem neki elmondani. Nem akartam a szemében látni hogy össze törik, szóval húztam ameddig lehetett.

Majd az utolsó itthoni estémen eljött hozzánk hogy filmezzünk mert ez volt általában a hétvégi programunk.

A film felénél benyögte hogy nagyon fogok neki hiányozni és megérti miért nem mondtam el.

Köpni nyelni nem tudtam, de ami ezután jött azt nem tudom hova tenni.

Közelebb hajolt és megcsókolt. Nem értettem a dolgot hiszem soha nem mutatta hogy többet érezné irántam mint barátság. Ezután egymás szemébe néztünk és ő szó nélkül haza ment. Olyan gyorsan ment el hogy utána se tudtam volna menni.

Na ezek után találkozunk kb egy perc múlva.

Ott álltak a drága barátaim a pislákoló lámpafény alatt és vártak rám.

4 fiú alakja látszott a sötétben.

Bal szélén Daniel állt akit már 5 éve ismerek és mindenben mellettem van és nagyon is támogatta a váltásomat.

Közepén Balázs volt a régi osztálytársam, mellett Boti állt és a jobb szélén pedig Andris az egyetlen drága féltestvérem.

Bőröndöt a kocsi mellé letámasztva futottam feléjük és Daniel karjába ugrottam, utána az összes fiút végig ölelgettem.

-Na kiscsaj, mi ez a nagy kötődés? -kérdezte Andris.

-Hát eléggé hiányoztatok, főleg te Andrisom, amióta elmentem nem is láttalak.

Ezután be szálltunk az autóba és megindultunk haza hogy meg ünnepeljük a sikeres vizsgámat.