A város.... Paul Street FF.

10. Fejezet

Na a vizsga, eldől hogy megmarad e minden ami már megszokottá vált vagy mehetek haza.

Nem sok ideje vagyok itt de már most úgy érzem van miért itt maradni, ha nem is a város miatt bár nagyon imádom és nem is a suli miatt vagy talán a kolis faszságok miatt. Hanem hogy kiderüljön mi lesz köztünk Attilával.

Nehogy már egy vizsga miatt veszítsem el ezt mind.

Beléptünk és a tanárnő ott ült az asztalnál, nyugodtan és kimérten szólított meg minket.

-Attila? Ön időben? Ilyet sem láttam még jó hatással van magára az új környezet. -nézett először Atira majd rám a tanárnő.

-Igyekeztem, bár ha nem lenne itt valaki fix elkésem. -nézett rám mosolyogva.

-Na elég a bájcsevelyből kezdődjön a vizsga.

Leültünk egymás mellé és megkaptuk a papírt. Egész egyszerű kérdések voltak, pont abból a témából amit tegnap átnéztünk Atival szóval nem volt gáz.

Ahogy láttam ő is boldogult vele szóval nyugodtan adtam be és kimentem a teremből.
Kb 5 perc múlva Ati is kijött utána pedig a tanárnő a dolgozatokkal.

-Na hogy ment? -kérdezte nyugodtan.

-Mindent tudtam. -fújtam ki a levegőt megnyugodva. Neked?

-Amit tudtam beírtam de fix megvan a kettes. Mondta majd közelebb lépett felém.

-Kösz a segítséget, nélküled nem ment volna.

-Nagyon szívesen, jobb volt társaságban készülni mint egyedül a koliban.

Feltűnően közel álltunk egymáshoz és hosszasan néztünk egymás szemébe. Én szakítottam meg a szemkontaktust hogy zavartan félre néztem. Ati szólásra nyitotta száját de én megelőztem.

-Nem megyünk el a büfébe? Nem volt idő reggelizni.

-De mehetünk. -majd szorosan mellettem megindult.

Érdekes volt Ati viselkedése de nem akartam semmit sem el sietni vele mégis csak 2 hete ismerem. Bár pozitívabb eddig az összes fiú ismerősömnél de mégis jobb vigyázni és lassan haladni.

Büfé után már csak az osztályba mentünk be a többiekhez és a nap további részében semmi említésre méltó nem történt.

Ezután megbeszéltük hogy kikísér a Keletibe.

Megindultunk a koliba a cuccaimért. Az oda utat végig beszélgettük majd fel futottam összeszedni a cuccaim. Utána gyorsan le és indulás már ténylegesen haza.

Keletibe kb 1 óra alatt értünk le majd vártunk a vonatra egy olyan 10 percet. A legvégső percig ott álltam Atival és beszélgettünk. Már csak 2 perc maradt indulásig. Segített feltenni a bőröndöm az ülés fölé majd egy ölelés után elbúcsúztunk egymástól és leszállt a szerelvényről.

Én pedig megindultam haza hogy találkozzak az otthoniakkal ezúttal nem csak a családdal.

Barátokkal egy kis bulit terveztünk a sikeres vizsgámra.