A város.... Paul Street FF.

9. Fejezet

Igazából nem tudtam hova tenni a helyzetet de tetszett a dolog.

Úgy tettem mintha nem lennék fent és reménykedtem benne hogy nem érzi hogy úgy ver a szívem mintha egy maratont le futottam volna. Mondjuk ha én hallom az övét akkor fordítva is így lehet.

-Fent vagy? -kérdezte álmosan.

-Aha, de még szeretnék aludni, fix nincs még 7 óra. -mondtam álmosan és lefordultam róla a másik irányba hogy ne lássa hogy tiszta vörös vagyok.

-Pontosan 7:15 van. Meg kéne indulni a suliba, ha nem akarunk késni.

Na baszki, gyorsan valami értelmes színt kell varázsolni a fejemre és összeszedni magam, nem utolsó sorban nem elbaszni a helyzetet.

-Ne már! -ültem fel és megdörzsöltem az arcom hátha az álmosság is kimegy a szememből.

Ati az ágy végében öltözködött, éppen egy fekete pólót húzott fel magára a félhomályban.
Az idilli pillanatot ő törte meg.

-Kimegyek amíg felöltözöl. -majd felállt, kivett egy nadrágot a szekrényéből és ki is ment a folyosóra.

Esküdni mertem volna hogy volt rajta, így utólag ezt elég érdekes megtudni.

Gyorsan össze szedtem magam, majd kimentem a fürdőbe hogy a fejemmel is kezdjek valamit. Amint elégedett voltam a látvánnyal ki is mentem a nappaliba ahol Ati a TV-t nézte.

-Nem kéne menni? 7:45 van.

-Péntek van, vagyis nincs első.

-De nekünk igen. Tudod, vizsgázunk!

Ati tekintette egy pillanat alatt ijedt lett és gyorsan elkezdte húzni a cipőjét. Én is vettem a cuccaimat és elkezdtünk sprintelni a suliba. Hála istennek kb 10 percre lakik tőle szóval beértünk. Nem is értem hogy tud mindig elkésni.

Megkerestük a termet és beléptünk.

Elkezdődött hát a vizsga ami eldönti maradhatunk e itt vagy mehetünk vissza a régi sulinkba.