5. Fejezet

882 46 0
                                    

Gyorsan teltek a hetek és megkaptuk az első tételeinket, lassan de biztosan rávettem magam a tanulásra. Atival ellentétben, ő nem igazán foglalkozott vele, ezért gondoltam egy kicsit segítek neki a tételek kidolgozásában. Hátha elkezdi már a tanulást ha megvannak.
-Szia, elkezdted már kidolgozni a tételeket?
-Nem még van egy csomó időm.
-Kb 2 nap Ati... és még meg is kell tanulni.
-2 nap?!! Tudnál segíteni?
-Persze, de csak akkor tudok ha kapok kimenőt a kollégiumból.

Elteltek az órák és szépen lassan szállingózni kezdtek a diákok haza felé. Én is megindultam Atival az oldalamon a kollégium felé. A busz lassan döcögött Budapest utcáin, mi pedig csendben ültünk egymás mellett. Végül megérkeztünk a kollégiumhoz legközelebbi megállóhoz és elkezdtünk sétálni.

Egy kicsit izgultam mert nem igazán szokták megadni nekem a kimenőt és hát nem is igazán kedveltek. Lassan megközelítettük a kolesz kapuját és bementünk rajta nagy nehezen mivel fiúk nem igazán jöhetnek át a kapun, de most egy új nő volt a portán szóval simán átjött. Felmentem a csoportvezetőmhöz és elmondtam neki mi a helyzet. Nagy nehezen de megadta a kimenőt. Még gyorsan felmentem a szobámba a jegyzetekért és már siettem is le Atihoz.

Kimentünk a kollégiumból és csak követtem Atit mert nem igazán tudtam hogy lakik, persze valami címet mondott de még a kerülettekel sem voltam tisztában nem hogy egy random utcával. Felszálltunk a villamosra onnan pedig a metróra és egy rövid gyaloglás után ott voltunk a házuknál. Ati elkezdte keresni a kulcsait a táskáját alján és nagy nehezen meg is találta. Beléptünk a házba és onnan pedig a szobájába mentünk ahol az asztalhoz leülve elő is vettem a jegyzeteim.

A város.... Paul Street FF.Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon