Rózsatövis // Marco Reus // Mario Götze

2. Rose & Reus

Sziasztok Drágák.

Elhoztam Nektek a 2. részt - úgy tervezem, hogy hetente 2x frissítek, - ahol sokat megtudhattok Marco és Rosalie kapcsolatáról egy kis Mario+Lolával fűszerezve. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy tetszik nektek. Jó olvasást! :)

Rosalie Weber tisztában volt vele, hogy Marco Reus egy elkényeztetett, gazdag picsának tartotta őt. Rose-t nem igazán zavarta ez a tény. Neki is eléggé kialakult véleménye volt Marco Reus-ról. Egy beképzelt, pénzes, idióta nőfalónak gondolta. Igazából nem is gondolta, határozottan meg volt erről győződve, hiszen oly sokszor bebizonyosodott már. Mégis, Rosalie tényleg próbálta elviselni őt. Nem találkoztak túlságosan sokszor, szinte csak Lolán és Mario-n keresztül. Valamiért azonban mindig vitázni kezdtek és illetlen szavakkal illették egymást ezen alkalmak végére.

Rosalie műmosollyal foglalt helyet a patinás étteremben a 4 fős asztalnál Lola koncertje után. Magán érezte a mellette ülő férfi pillantását, így inkább sietősen az előtte lévő pohár vízért nyúlt és egy nagyot kortyolt belőle.

- Annyira szuper este volt ez, Lola. - szólalt meg végül. - Neked melyik darab tetszett a legjobban, Marco? - fordult mosolyogva a mellette ülő felé.

Muszáj volt megtennie. Annak ellenére, hogy Marco Reus egy beképzelt seggfej volt, Rose titokban szerette a közelségét. Szerette a kellemes melegségét és a finom illatát. Sokszor fantáziált róla, hogy egyszer, minden hátsószándék nélkül magához öleli a férfit és egy életre kiélvezi. Ez butaság volt persze, ezért is tette fel az előző kérdést, mert biztos volt benne, hogy Marco nem fog tudni érdemleges választ adni rá.

Marco próbált valamiféle érzelmet kiolvasni Rosalie szemeiből, de nem járt sok sikerrel. Az utóbbi időben azt a mérhetetlen szomorúságot, majd az ürességet - amit az alatt a 4-5 nap alatt látott szemeiben, amit együtt töltöttek Romániában közel egy éve - , átvette valami más. Marco nem tudta pontosan megmondani; talán valami rosszindulatú, bájos csillogás volt ez.

- Shostakovich. - válaszolt végül.

Egy pillanatnyi meglepetés átszaladt Rose arcán, Marco tisztán láthatta.

- Nekem is. - jelentette ki Rosalie, de ekkor már Lola felé fordult és tökéletes fogait villantotta a barátnőjére.

- Köszönöm, köszönöm. - Lola drámaian a mellkasára tette a kezét és enyhén meghajolt. - Tudom hogy ügyes vagyok, tehetséges vagyok.

Az utolsó mondat hallatán ő és Rose nevetésben törtek ki. Marco és Mario már elég jól ismerte a lányokat, hogy tudják, ez valószínűleg valamilyen régi, belsős gimis mondás volt, amit ők nem voltak hivatottak ismerni.

Mario Lola kedvenc orosz pezsgőjét rendelte, amíg a többiek az étlapot pásztázták.

- Mit eszel, Rose? - Marco hirtelen ötlettől vezérelve hajolt közel Rosalie-hoz és suttogta az előző mondatot a fülébe, és vetett egy pillantást arra az oldalra amit a nő éppen olvasott.

Rosalie furcsa pillantást küldött felé és kissé távolabb is húzódott.

- Valami egyszerűt, sajtszószos csirkét. - jelentette ki, majd elégedetten zárta be az étlapot és helyezte az asztalra.

- Azt hittem, laktózérzékeny vagy. - jegyezte meg a focista.

- Ma nem. - Rosalie egy ördögi mosollyal vont vállat és ismét a vízért nyúlt.

- Aveți lapte fără lactoză? - Rosalie kedves mosollyal fordult a hotel egyik alkalmazottjához a reggeli folyamán.

Marco nem túl messze állt tőle, szintén kávét töltött magának, őt azonban nem igazán érdekelte, hogy milyen tejet használ hozzá. Meglepődött, hogy Rosalie románul szólt a reggelinél felügyelő nőhöz, de aztán el is engedte a dolgot. Rose hihetetlenül megerőltető személynek tűnt. Pár percen belül visszatért az asztalhoz és helyet foglalt a vélhetően laktózmentes tejes kávéjával egyetemben.