Rózsatövis // Marco Reus // Mario Götze

4. Marco & Lola

Sziasztoksziasztok. Itt is egy újabb rész, elég sok drámával. ;)

Marco kissé öregnek érezte magát ahhoz, hogy diszkóba járjon. Nem is igazán volt kedve eljönni, főleg azok után, hogy hosszú hetek óta aznap lépett először pályára ismét, és hiába csak az utolsó 45 percben játszott, a fáradtság hihetetlen erővel hatalmasodott el rajta. Nem is feltétlenül érezte úgy, hogy bármi ünnepelni valójuk lenne, hiszen a Lipcse ellen végül 2-2 eredménnyel döntetlent játszottak. Mario persze könyörgött neki, hogy jöjjön el, és Marco-t mosolygásra késztette, hogy csupán azért teszi ezt, mert szerette volna, ha Lola nem marad egyedül egy percre sem amíg Mario Rosalie-val táncol. Ez már olyan volt mint egy rituálé az utóbbi időben, ha Rosalie megjelent valamilyen partin. Ő és Mario táncoltak, Marco pedig Lolával folytatott eszmecserét, leginkább a kinti teraszon - sőt egyszer egy egész filmet megnéztek a lány telefonján-, aztán az este végére előfordult, hogy Marco kikötött valami ismeretlen lány mellett, aki boldogan töltötte vele az éjszakát.

Marco végül arra a következtetésre jutott, hogy elkésett. Lola mosolyogva dőlt a kinti terasz korlátjának, kezében valamilyen színes koktéllal és hallgatta amint Erling Haaland beszél hozzá. A látvány önmagában is fura volt, ahogyan a norvég Lola fölé magasodott, egyébként pedig nem arról volt híres, hogy túl sokat beszélt volna. Főként nem egy tőle idősebb nővel. Marco egy pillanatra elgondolkodott, hogy Lola vajon mit szólna hozzá, ha meglátná és hallaná Haaland tinikori rap videóját.

- Marcinho! Szia. - egy idegen test és egy ismerős hang húzta vissza a valóságba.

Rosalie Weber. Szemei furán csillogtak, és kissé kapkodva vette a levegőt. Marco 100%-ig biztos volt benne, hogy a lány nem volt már józan. Különben miért simított volna végig a hátán amint hozzá lépett?

- Szia, Rose. Mizu veled?

- Oh, elvesztettem Mario-t valahol a tömegben, szóval inkább visszajöttem megkeresni Lolát. - fordult érdeklődve a barátnője felé. - Mellesleg... nem volt rossz meccs, sajnálom hogy döntetlen lett.

Marco alig hallhatóan horkantott. Felettébb furának találta, hogy ilyen esetekben Rosalie klausztrofóbiája egy csapásra elmúlt.

- Ja, én is.

Időközben egy harmadik alak is csatlakozott Lola és Haaland párosához. Marco rögtön felismerte a Lipcse új igazolását, aki az egyik gólban bűnös volt aznap, a nevére nem emlékezett tisztán, valami bonyolult - a srác magyar volt,- csupán annyit tudott, hogy régebben Haaland-dal együtt játszottak Salzburgban.

Rosalie végül nem szólt többet, hanem nemes egyszerűséggel szökdécselt oda Lolához és a két sráchoz, majd elegyedett szintén beszédbe velük. Marconak pedig nem igazán volt kedve ehhez. Ténylegesen fáradt és öreg volt mindehhez. Végül sikerült egy órát elütnie azzal hogy lepacsizott mindenkivel akit ismert és pár mondat erejéig csevegett egy-két emberrel. Rosalie-tól nem egyszer hallott már a networking fontosságáról.

- A csávóm teljesen begőzölt ettől a mai meccstől. - Marco mosolyogva fordult meg, amint megismerte Lola hangját.

- Két gólt lőtt. - vont vállat végül Marco enyhe mosollyal.

Lola pedig örült is ennek, de jelenleg nem tudta túlságosan tolerálni Mario túlpörgött állapotát.

- Hoztam neked fehér rumot, mert ettől nem leszel másnapos. Kimegyünk? Mario túl sok ma estére, mellesleg tök sokat ivott, Rose-zal egyetemben.

- Menjünk. - egyezett bele.

- Hé! - Marco pontosan meg tudta számolni, hogy amint Rosalie száját ez előbbi igen jelentőségteljes mondat elhagyta, életében másodszor ért hozzá.