Rosalie a klub belső udvarán találta magát és a hideg levegő kellemetlenül rántotta vissza őt a valóságba.
- Mi a fene volt ez odabent? - szólalt meg végül és kérte számon Marco-t.
Marco a hajába túrt és hirtelen mozdulattal fordult vissza felé.
- Ezt én is rohadtul kérdezhetném! - emelte fel a hangját, teljesen meglepve Rosalie-t. - Egy lipcseivel smároltál, ráadásul az a srác maximum 20 éves!
Rosalie nagyot nyelt. Marco szemei villámokat szórtak felé, ő viszont nem értette, hogy mégis miért akadt ki ezen. Biztos volt benne, hogy Marco is kavarodott már össze (majdnem) tinédzserekkel, akaratán kívül.
- Nem értelek téged. - rázta meg Rose a fejét. - Miért akarod megmondani nekem, hogy mit csináljak és kivel? Semmi közöd hozzá, Marco! - hangja kissé keményebben csengett; utálta ha valaki beleszólt az életébe.
- Akkor sem kellene 20 évesekkel kavarnod! - akadt ki a férfi.
Rosalie majdnem elnevette magát a reakcióján.
- Hát kivel kellene? Veled? - kérdezte rosszindulatúan.
- Például! - Marco gondolkodás nélkül vágta rá ezt a választ.
Rosalie elismerően bólintott a férfi hirtelen őszinteségén. Ajkait beharapva nézett végig Marco-n, majd lassan közelebb sétált hozzá és élesen szemeibe nézett.
- Soha nem járnék egy olyan túlsztárolt kis pöccsel, mint te. - mondta ki lassan a szavakat, teljesen meglepve Marco-t.
- Szoboszlai a túlsztárolt! - Rose letaglózó szavai mindenesetre nem akadályozták meg Marco-t, hogy rendkívül éretten vágjon vissza a nőnek és hirtelen még ellensége neve is ismét eszébe jutott.
- Ugyan már, Marco, csak kibaszott féltékeny vagy, mert öreg vagy és feleannyira sem focizol jól mint ő, nem mellesleg még egy csókig sem jutottál velem soha! - Rosalie provokatívan bökte mellkason Marco-t.
Pár hosszú másodpercig némán néztek farkasszemet egymással, végül Marco érdektelenül ellökte Rose kezét.
- Szoboszlainak eszébe sem jutott volna megcsókolni téged, ha tudja hogy egy kibírhatatlan hisztérika vagy, aki még mindig azon kesereg, hogy a vőlegénye elhagyta az esküvőjük előtt. - mondta kíméletlenül.
Sosem akarta ezt Rosalie szemére vetni, főleg, hogy Marco-nak fogalma sem volt hogy Rosalie előző kapcsolatának pontosan miért is lett vége.
- Nos... - Rosalie sokat sejtetően nézett fel Marco szemeibe. - Ezzel nem tudok vitatkozni. - mondta halkan, majd hirtelen mozdulattal fordult a bejárat felé és sietősen indult az ajtó irányába.
Marco sokkolva nézett utána, és nem hitte el, hogy az előbb azt a sok ronda dolgot tényleg képesek voltak egymás fejéhez vágni. Rosalie kezét a kilincsen tartva utoljára visszafordult a szőke focistához és mélyen szemeibe nézve szólalt meg.
- Gondoltál már valaha arra, hogy tényleg nem akart megcsalni? Mi van, ha csak magányos volt?
Marco letaglózva kémlelte Rose szemeit, amik mérhetetlen fájdalmat tükröztek. Végül egyikük sem mondott semmit, a nő pedig eltűnt az ajtó mögött.
*
Lola kétségkívül szoprán volt. Marco sajnálta, hogy erre túlságosan korai napszakban kellett rájönnie. Kelletlenül fordult egyet Mario lakásának vendégszobájában és gondterhelten felnyögött, miközben arcát a párnába temette. Az éjszaka nyilvánvalóvá vált számára, hogy a lány nem kezeli túl jól a stresszt, miközben próbálta összevadászni Rose-t és Mario-t. Végül abban állapodtak meg, hogy Lola Rosalie-t viszi haza, míg Marco Mario-t. Marco pedig jobbnak látta ott maradni éjszakára, ha már Lola Rose-t boldogította. Nem számított rá, hogy ilyen korán hazaér és rögtön konfrontálódik Mario-val. Valahol persze megértette; barátja eléggé szétcsapta magát.
VOUS LISEZ
Rózsatövis // Marco Reus // Mario Götze
Roman d'amour"Szerintem jól meglesznek... hasonlóan szar zenei ízlésük van, és mindketten totál depressziósak." avagy amikor a tökéletes emberrel találkozol, nagyon rossz időben.
