Marco érezte, ahogy ereiben meghűl a vér. Rose szégyenlősen kapta el a tekintetét s kényelmetlenül tördelni kezdte kezeit.
- Nem mondhattam el neked ezt. Tudtam, hogy nem kedvelsz túlságosan, de nem akartam hogy utálj, és hogy azt gondold én is csak egy utolsó ribanc vagyok. - Rose csendesen folytatta. - Hidd el, Marco, hogy egyikünk sem kel fel reggel egy megcsalás elhatározásával. Valószínűleg Michelle sem tette ezt legelőször, persze hogy viszonyba kezdett az kicsit más téma, és nem is az én tisztem analizálni a kérdést. Én csak... tudom, hogy mit érezhetett. Mert én is magányos voltam. Nagyon. És... egyszer csak megtörtént. Akkor és ott arra volt szükségem és minden egyes mozzanatát élveztem, még ha fáj is bevallani; aztán persze annyira megbántam az egészet. De nem tudtam ezzel a titokkal élni, nem alapozhattam a házasságot egy botlásra. Szóval elmondtam Martinnak, ő pedig kidobott engem, és teljesen megértem, hogy így döntött. Az érzéseim iránta megváltoztak a jegyességünk alatt. Őt hibáztattam azért, amiért képes voltam ennyire gyenge lenni, de végső soron ez mind az én hibám volt.
Rosalie bizonytalanul bámult a mellette ülő Marco-ra és hosszú idő után először félt. Félt, hogy ismét elhagyják.
- Ki... kivel... történt? - kérdezte végül a férfi.
Rose szomorú mosollyal sóhajtott.
- Együtt jártunk egyetemre. Akkoriban... kicsit gyanakodtam rá, hogy talán tetszem neki, de mindkettőnk valaki mással volt kapcsolatban. Aztán ő Moszkvában élt a munka miatt, majd áthelyezték Sanghajba, és pont azelőtt hazalátogatott, és megkért hogy találkozzunk. Aztán... meséltem és meséltem és végül elmondtam, hogy mennyire nem érzem jól magam, aztán egyszer csak megtörtént.
Pár másodpercre kellemetlen csend ült a szobára. Rosalie idegesen rágcsálta ajkait és csak reménykedett, hogy Marco nem fog semmilyen sértést a fejéhez vágni.
- Köszönöm, hogy elmondtad. - szólalt meg végül Marco, majd enyhe mosollyal nyúlt Rosalie jobb keze után és ajkaihoz emelve egy óvatos csókot nyomott rá.
A nő remegve fújta ki a benntartott levegőjét. Ha őszinte akart lenni, sokszor elképzelte, hogy elmondja Marco-nak az igazságot, de az agyában ezek a jelenetek mindig úgy végződtek, hogy a férfi szó nélkül otthagyja őt. Rose szerette volna megkérdezni, hogy mégis mit jelent kettőjük számára az, ami nemrég történt. Abban sem volt biztos, hogy saját maga számára mit jelentett ez. Bátorsága nem igazán volt hozzá, tudta jól, hogy Marco nem vette komolyan ezt az egész szex témát, és miért pont vele viselkedne másképpen? Mégis, egy valami még mindig nem hagyta nyugodni.
- Kérdezhetek én is valamit? - Rosalie a mellette fekvő férfira fordította tekintetét és gyengéden kulcsolta ujjaikat össze, mivel Marco még azóta sem engedte el őt.
A focista bátorítóan bólintott.
- Miért... dühített fel annyira, hogy Szoboszlaival láttál engem? - Rose hangja halkan csengett.
Marco lehunyta a szemeit egy pillanatra, majd komolyan Rosalie-ra nézett ismét.
- Először is azért, mert tudom, hogy 20 éves, túlsztárolt Bundesliga játékosok hogyan érzik magukat. Egyszer én is voltam annyi idős. - tette hozzá egy kínos mosollyal. - De a lényeg nem is Szoboszlai volt. Hanem, hogy más férfival láttalak. - mondta, Rosalie pedig meglepettségében még levegőt venni is elfelejtett egy pillanatra.
Marco elengedte Rosalie kezét és egy fura mosollyal ajkain fordult hasra.
- Mindig is tetszettél nekem, Rose. - jelentette ki. - Persze tudtam, hogy a szimpátia nem kölcsönös, és el is elengedtem a dolgot miután Romániából hazajöttünk. Amúgy sem voltam kész semmiféle, életképes kapcsolatra, és te még csak nem is kedveltél engem. - magyarázta, Rosalie pedig egy egészen kicsit bűntudatot érzett, amiért olyan csúnyán viselkedett anno Marco-val.
ESTÁS LEYENDO
Rózsatövis // Marco Reus // Mario Götze
Romance"Szerintem jól meglesznek... hasonlóan szar zenei ízlésük van, és mindketten totál depressziósak." avagy amikor a tökéletes emberrel találkozol, nagyon rossz időben.
