Rózsatövis // Marco Reus // Mario Götze

7. Rose & Lola

Lola hálás volt azért, hogy bár az időzítés nem volt tökéletes a BL döntő időpontjának, a helyszín legalább Dortmund volt, így Mario-nak és Marco-nak nem kellett külföldre vagy másik városba utazniuk, ő és Rose pedig itt lehettek a stadionban, és használhatták bejáratott helyeiket, mind a VIP szektorban és parkolóban.

Lola olyan gyorsasággal tűnt el az öltöző ajtaja mögött, ahogyan ezt jelenlegi állapota engedte, Rose viszont lassított léptein, ugyanis meglátta az általa keresett személyt - még szerencse, hogy a hátára nyomtatott 11-es könnyedén elárulta - a folyosó végén, az ablakon kifelé bámulni. Egy pár ember sietett fel-alá; bizonyára szervezők lehettek. Rose halvány mosollyal sétált Marco Reus mellé és példáját követve ő is kinézett a stadion nagy zöldjének irányába. A nézőterek lassan, de biztosan teltek meg, néhány locsoló működésbe lépett; a belőlük áramló víz kék és rózsaszínes effekttel törte meg a májusi lemenő nap fényét.

Marco rögtön megismerte Rosalie jól ismert illatát, amit imádott. Először csak a szemei perifériájából nézett oldalra a nőre, végül teljes testével felé fordult.

- Szia, kapitány. - Rosalie szokásos mosolyát villantotta rá, amit az elmúlt 3 évben szinte minden nap megtett.

- Szia. - Marco halkan viszonozta a köszöntést, majd magától értetődően lépett közelebb Rose-hoz és ölelte magához szorosan barátnőjét.

- A szíved majd' kiugrik innen. - Rose enyhe nevetéssel jegyzete meg, ahogy teste Marco-hoz simult.

- Izgulok... elhiszed ezt? Ezelőtt 10 évvel sem izgultam ennyire, pedig akkor a Bayern ellen játszottunk. Most pedig teljesen... pedig ez csak az RB Leipzig, az elmúlt 2 évben egyszer sem vertek meg minket. - tette hozzá elégedetten.

- Tudom, hogy... ugyanolyan ügyes leszel, mint anno mondjuk a Real ellen. Valamiért az a meccs megmaradt az emlékezetemben, pedig sem téged, sem Mario-t nem ismertelek még akkor. - mondta, mire Marco érdeklődve tolta őt kissé távolabb, éppen csak annyira, hogy Rose szemeibe nézhessen. - Lola és én összespóroltunk egy kis pénzt, hogy elmehessünk abba a fenszi all you can eat étterembe ami akkoriban nyitott, aztán pedig pár Erasmus-os spanyol sráccal és más egyetemistákkal néztük meg azt a meccset a városban. Lolát és engem nem igazán érdekelt, hogy őszinte legyek, de aztán folyamatosan azon nevettünk, hogy a spanyolok mennyire kiakadtak Lewandowski-n. De le voltam nyűgözve, hogy mennyire jól játszottatok. Szóval... csak gondolj arra, hogyan érezted magad akkor... és... igaz, hogy azóta eltelt 10 év, de hidd el, Marco, hogy még mindig vagy ugyanolyan jó, mint bármelyik 20 éves újonc. - Rose biztosította, Marco pedig automatikusan villantott rá egy mosolyt.

Tudta nagyon jól, hogy amiket Rose mondott, azoknak nagy része nem volt igaz. Nem tudott csak úgy gond nélkül versenyezni olyan játékosokkal, mint Erling Haaland vagy Szoboszlai Dominik. De nem is akart már.

- Örülök, hogy itt vagy, Rose. - suttogta, és közelebb hajolva hozzá, óvatos csókot lehelt a nő ajkaira.

- Örülök, hogy veled lehetek, Marco. - Rosalie bizonytalanul pillantott fel a szemeibe.

- Mi a baj? - Marco szemöldökeit ráncolta és bátorítóan simított végig Rose hátán.

Rosalie hirtelen úgy érezte, hogy talán mégsem most kellene elmondania ezt az egészet.

- Hm? - Marco megértően nézett rá. - Van valami köze ahhoz, hogy... két terhességi tesztet találtam a táskádban, amikor kivettem az autód kulcsait?

Rosalie egy pillanatra elfelejtett levegőt venni.

- Nem akartalak ezzel stresszelni. - pillantott végül szégyenlősen a padlóra. - Mindkettő pozitív. - tette hozzá, s kissé bizonytalanul fordította ismét felfelé a tekintetét.

Marco hirtelen elmosolyodott és sietősen húzta Rosalie-t magához és csókolta meg a nőt.

- Szeretlek, Rose, annyira nagyon szeretlek. - mondta lassan, miután ajkaik elváltak, homlokát továbbra is a nőéhez érintette.

- Én is szeretlek, Marco. - lehelte Rosalie, s hirtelen úgy érezte, hogy menten elbőgi magát.

- Mindent megbeszélünk ma este, rendben? - kérdezte, Rosalie pedig csak bólintott. - Kérlek... ne aggódj. Kibaszottul örülök. - suttogta, miközben megpuszilta Rosalie haját, aki megkönnyebbülve fújta ki a levegőt és mosolyodott el.

- Hééé, Mr. és Mrs. Dortmund! - Rosalie összerezzent az ismerős hang hallatán és hirtelen fordult irányába.

Hatalmas vigyorral, Szoboszlai Dominik tartott feléjük, ő is talpig futball mezben. Ahogy odaért, lepacsizott Marco-val, majd Rosalie-hoz lépett, aki addigra már magához tért annyira, hogy két puszival üdvözölje a fiatal lipcsei támadót. A kapcsolata elég viccesen alakult ezzel a sráccal. Pár nappal az ominózus buli után kapott tőle egy üzenetet, amiben szokatlanul őszintén kért tőle bocsánatot, Rose pedig szintén ezt tette. A legközelebbi Lipcse-Dortmund mérkőzésen ezt mind személyesen is megbeszélték, és Dominik biztosította róla Marco-t is, hogy semmi hátsószándéka nincs Rosalie-val. Azóta persze hagyománnyá vált, hogy akárhányszor csak a Signal Iduna Park-ban játszott, minden gólját Rose-nak dedikálta a telefonos gólörömmel kísérve.

- Banyek, ne haragudjatok, most látom hogy valami fontosat zavartam meg. - Dominik lebiggyesztette ajkait, mire Marco és Rose egyszerre nevették el magukat.

- Semmi gáz, csak kellett egy kis lelkesítés az öregembernek. - mondta Rosalie egy ördögi vigyorral.

Marco szemforgatva rázta meg a fejét, de mosolyát nem tudta elrejteni.

- Hagylak titeket networkingelni, veled tali a pályán haver, veled pedig utána. - nyomott gyors csókot Rosalie ajkaira, majd elindult vissza az öltözőbe.

- Wow, látom, bejött ez a dolog nektek. - Dominik elismerően nézett Rose-ra.

Rosalie széles mosolyt villantott rá. Nem tudta pontosan, hogy mi történt volna akkor, ha Marco nem látja őket csókolózni aznap este.

- És veled mizu? - kérdezte érdeklődve.

Dominik csak fintorogva vállat rántott.

- Semmi komoly. Nem is igazán lenne időm egy normális kapcsolatra. - mondta, Rosalie pedig bizonytalanul bólintott.

Időközben meglátta, hogy Lola kilépett a folyosóra.

- Hé, most mennem kell, de sok sikert neked a játékhoz. - mosolygott a focistára.

- Kösz. - bólintott.

Rosalie sietősen indult Lola felé, aki időközben odaintegetett Szoboszlainak.

- Rose! - Rosalie meglepődve fordult vissza Dominik felé. - A szokásos helyeden ülsz? - Rose csak bólintott a kérdésére. - Király. Akkor számíts rá, hogy ma is felhívlak. - kacsintott a nőre és felvette a telefonos gólöröm pózt, ami rögtön nevetésre késztette Rosalie-t és Lolát is.

- Tudod, egy ilyen ego boostert én is el tudnék viselni néha-néha. - Lola suttogta, amint Rosalie-ba karolt és elindultak kifelé. - Jól jönne két babahordozó kendős vita között.

Rose drámaian sóhajtott, és ajkai széles mosolyra húzódtak.

- Ha gondolod, megadom neki a számod, biztosan szívesen felhív téged is. - mondta röhögve, mire Lola csak óvatosan a bordái közé könyökölt.

Utolsó előtti rész. :)