Stray Kids rövid szorik

Valóra vált álom pt.2. (Hyunjin)

A próba végén sajnos, fájdalmas búcsút kellett vennünk a tagoktól. Mikor elindultunk kifelé, ők még bent maradtak valamit elintézni. B/N-nel, a fangörcsünktől szinte ugrálva haladtunk kifelé, amikor valaki hátulról megfogta a vállam.
"-Lányok, este csinálunk főzős VLIVE-ot. És arra gondoltunk a fiúkkal, hogy talán, ha van kedvetek ti is eljöhetnétek."
Ajánlotta fel Seungmin. Mi a barátnőmmel ősszenéztünk, és egy nagyot nyelve próbáltuk visszatartani magunkat, hogy ne kezdjünk el visítozva toporzékolni.
"-Persze, hogy lenne kedvünk! Ez most komoly kérdés volt?"
Mondta B/N. Seungmin felnevetett, majd elmondta az indulásunk időpontját. Lementünk a recepcióhoz, és ott vártuk, hogy jöjjenek a fiúk és induljunk. Amikor megjöttek, kimentünk és három autó vitt minket a dormba. Mi B/N-nel Seungminnel, Felixszel és Channel utaztunk. Amikor aztán odaértünk, mihejst felértünk azonnal előkészítettük a kajához szükséges hozzávalókat és a fiúk elindították a liveot. Bemutattak minket a nézőknek, és elkezdtük a főzést. Megállapítottuk, hogy Minho nem nyúlhat hozzá az ételhez, mert akármikor rábíztunk valamit, ő leégette, túlfőzte vagy elfűszetezte. Egy darabig duzzogott miatta, de végül ő is belátta, hogy nagyon szerencsétlen a főzés terén. Sok szenvedés árán de végül elkészült a bibimbap amit készítettünk. Még vér is folyt, mert Changbin elvágta az ujját. Ennek ellenére, nagyon finom lett az étel. A fiúk, még a menedzsert is megkínálták. A live véget ért, és elérkezett a haza indulásunk ideje.
"-Fiúk, mi azt hiszem távozunk."
Mondta a barátnőm lógó orral.
"-Igen, néztem buszt. Egy fél óra múlva kint kell legyünk a megállóba. Nagyon örültem!"
Megálltam Chan előtt, és a kezemet nyújtottam.
"-Mi is nagyon örültünk T/N!"
Mondta, majd kikísért minket az ajtón. Elindultunk a buszmegálló felé. Egy ideig teljesen szó nélkül mentünk egymás mellett, amég B/N hirtelen el nem kezdett sipítozni.
" - ÁÁÁÁ EZT NEM TUDOM ELHINNIIII! MI MOST KOMOLYAN A STRAY KIDS-CEL  FŐZTÜNK? MINT EGY ÁLOM!"
Kia bált a fülemben.
"-Hát igen, tényleg hihetetlen, de légyszíves ne visíts a fülembe!"
"-Na jó, hogy lecsekkoljuk, hogy ez nem egy álom, csípj meg!"
Mondta B/N, majd feléd nyújtotta a karját.
" - Nem csíplek meg. Egyrészt azért mert ha ez tényleg egy álom nem akarom, hogy fölébredjünk, másrészt meg mert nem akarom. "
Mondtam, majd fapofával sétáltam előre. Valahogy, most nem a szokásos fangörcsölős módon dolgoztam fel a történeteket, inkább csak csöndben, magamban. Nagyon belemerültem a gondolataimba. Semmi másra nem figyeltem, egészen addig, amég meg nem zörrent a telefonom. Megnéztem, viszont csak az Instagram jelzett. Valaki bekövetett, de nem is néztem meg, hogy ki. Ahogy megérkeztünk a buszmegállóba, már meg is érkezett a busz. Felszálltunk, és leültünk egy szabad helyre. Viszonylag hamar haza is értünk, ahol aztán B/N fáradtan bedőlt az ágyba, míg én kényelmesen leültem a kanapéra.
"-Szerinted mikor találkozunk velük legközelebb?"
Kérdezte boldogsággal teli hanggal a barátnőm. Nem akartam elszomorítani, de biztos voltam benne, hogy egy egyszeri nap volt ez a mai. Úgy véltem, hogy túl tökéletes volt minden ahhoz, hogy megismétlődjön valaha.
"-T/N!? Most mitől törtél le ennyire? Életünk legjobb napja volt a mai ne rontsd már el!"
Hisztizett mellettem B/N.
"-Te azt gondolod, hogy valaha is hozzánk fognak még szólni? Ha akarnának még találkozni velünk elkérték volna a telefonszámunkat vagy bármi, de semmi ilyesmi nem történt."
Nagyon lehangoltam szegény B/N-t, de sajna biztos voltam abban amit mondtam.
"-Te mondtad mindig, hogy muszáj bíznunk abban, hogy egyszer találkozunk velük, mert ha nem így tesszük még annyira sem fogunk. Meg kéne fogadnod a saját bölcsességed!"
Mondta, majd kiviharzott a szobából. Nem foglalkoztam vele, csak a kezembe vettem a telefonomat, és megnéztem az Instámat. Egy bizonyos Hwan Ji Hu elkezdett követni. Nem volt profilképe és a neve sem volt ismerős, ezért B/N után mentem és megkérdeztem tőle, hogy ő hallott-e róla, de neki sem volt ismerős ez a név.
"-Ezt most engedélyezzem?"
Kérdeztem meg a barátnőmet.
"-Why not?"
Vágta hozzám rettenetesen flegmán. Minden esetre igaza volt, végül is miért ne? szóval engedélyeztem, majd elmentem letusolni. Amikor ezzel végeztem, visszamente a szobámba felöltözni, majd azzal a lendülettel le is feküdtem. Elalvás előtt még utoljára megnéztem az értesítéseket a telefonomban, és nagy meglepetésemre az előzőleg megerősített fiútól üzenetet kaptam. Kíváncsian néztem meg, hogy vajon mit írhatott.