Egy duci lány élete a gimiben SZÜNETELVE

5.rész

Dávid. Mikor megláttam hogy ő volt az akibe sikerült belebotlanom, gondolkodás nélkül megfogtam a kezét, és elhúztam egy közeli utcába, de mégis olyan messze hogy apáék ne vehessenek észre.
- Fanni! Mi a baj? - fogta meg a vállam.
- Baj van... Nem lenne baj ha ezt veled beszélnem meg? - kérdeztem félve mivel nem tudtam hogy akarja e vagy van más dolga.
-Mondd már kezdesz megijeszteni. Történt veled valami? - kérdezte aggódva.

Dávid szemszöge

-Történt veled valami? - kérdeztem aggódva. Nem akarom hogy baja legyen ennek az ártatlan lánynak.
-Nem történt semmi.... Csak... - nem bírta befejezni a mondatot mert elkezdett sírni. Gondolkodás nélkül átöleltem. Nem bírta abbahagyni a sírást. Nem tudtam mi baja lehetett de ott akkor nem is érdekelt.
-El mondod hogy mi a baj, vagy inkább ne kérdezzem? - kérdeztem halkan.
-Elmondom csak összeszedem magam.
-Rendben. Gyere elviszlek valahova. - eszembe jutott egy hely ahova én is ki szoktam járni ha valami gondom van.
-El fogsz rabolni? - nevette el magát halkan.
-Igen ez volt a célom-nevettem fel én is. - Na gyere - ragadtam meg a karját és húztam magam után. Csendben sétáltunk a park felé, nem szóltunk egymáshoz. Mikor odaértünk a parkba leültünk egy padra.
- Na mondd el mi a baj? - kérdeztem.
-Apa... - hajtotta le a fejét szomorúan.
-Mi van vele? - kezdtem aggódni. Remélem nem bántotta Fannit.
-Megcsalta anyát... - csukott el a hangja és újra elkezdett sírni. Nagyon megsajnáltam. Nem szóltam semmit csak támogatóan megöleltem. Éreztem hogy szorosan visszaölel. Tudtam, hogy most én vagyok neki az a személy aki segít neki, aki ott van vele. Izáék is ott vannak neki de nem az elejétől kezdve.
-Köszönöm - mondta halkan. Már nyitottam a szám hogy mondjak neki valamit de nem hagyta - köszönöm hogy most itt vagy velem és hogy segítesz. Sokat jelent.
-Igazán nincs mit. - bármikor segítek neki csak egy szavába kerül.- És.. Hogy akarod lebuktatni? Van ötleted? - kérdeztem.
-Igen már kitaláltam valamit.-mondta ördögi mosollyal a száján. - Majd megtudja hogy a Kerekes család lány tagjait nem szabad kihasználni, és átverni.
-Féljek? - kérdeztem nevetve. Mostmár tudom hogyha meg akarom szerezni (márpedig meg akarom) akkor fel kell kössem a gatyámat. 😁-Mit találtál ki?
-Arra gondoltam, hogy most hazamegyek, bemegyek anya és apa szobájába, elmondom anyának hogy mi történt majd ki pakolok a szekrényéből és berakom a cuccait egy bőröndbe és úgy jön haza hogy ki lesz a cucca a lakáson kívül. Anyának meg elmagyarázom hogy mi is ez az egész és úgy fog hazaérni hogy volt családja, nincs családja. - mesélte el az ördögi tervét. Hát én ebben a családban ha így érnek haza....
-Kegyetlen vagy-mondtam mosolyogva.
-Lehet. De hidd el, ebből egy életre megtanulja a leckét.
-Én meg értettem.
-Figyelj köszönök mindent, viszont most nekem mennem kell kipakolni.
-Én köszönöm hogy meghallgathattalak illetve hogy nekem mondtad el..
-Ne köszönd. - mondta- mennem kell majd beszélünk szia! - mondta és már indult el de én úgy éreztem valami elmaradt így megragadtam a karját és magamhoz rántva......

Nem, nem csókoltam meg pedig akartam csak nem tudtam készen áll - e erre vagy hogy egyáltalán akarja - e. Szóval csak megöleltem de úgy hogy abba az ölelésébe minden érzelmemet megpróbáltam belesűríteni. Szerintem sikerült.
-Szia. Majd beszélünk - Na ezt nem akartam mondani. Remélem nem zavarom majd.
-Rendben. Szia - most már tényleg elment.

Fanni szemszöge
Nagyon örültem hogy pont Dávid volt aki segített. Már egy fokkal nyugodtabban indultam haza. Terveim szerint apa meg nem érhetett haza így még tudtam volna oldani...
De vagyok olyan szerencsés hogy ez sem jött össze. Ugyanis apa otthon volt. Oké itt csak egy ember lehet a segítségem. Szandi.
-Szia figyelj tudnál nekem segíteni? Várj Szandi te kivel beszélgetsz ennyire lázasan?
-Neked is szia. Első kérdésedre válaszolva igen tudok csak mondd miben kell segíteni. Második kérdésedre válaszolva pedig hát ohm Zolival.... - mondta halkan.
-Az én osztálytársam Zolival? - kérdeztem.
-Igen de kérlek ne haragudj.
-Észnél legyél már, miért haragudnék?? Tökre örülök. Ezt majd megbeszéljük viszont most AZONNAL kell a segítséged.
-Úristen mi történt? Fanni mondj már valamit! - mondta aggódva.
Elmeséltem neki mindent. Onnantól kezdve hogy hallottam apa telefonbeszélgetését, odáig, hogy mi a tervem.
-Na jó. 1.Megölöm apát és a nőjét
2.grat csajszi ez szuper jó terv.

A tervem annyiból állt (azon kívül amit Dávidnak elmondtam), hogy meg kérem Szandit, hogy vigye el apát egy fél órára "beszélgetni" addig én kipakolom a cuccait. De előtte még írnunk kell anyának egy üzenetet hogy jöjjön fel mert meg kell beszélnünk valamit.

Fanni:Anya gyere fel kérlek Sz. szobájába valamit még kell beszélnünk.....

Márta(igy hívják Fanni anyukáját írói szerk.): Ajaj. Baj van?

Fanni:Igen..

-Mi az? - jött be anya a szobába.
- Nagyon sajnálom, hogy ezt így és most kell még tudnod, ráadásul tőlem..de apa... megcsal téged - mondtam ki. Rosszul esett hogy nekem kellett kimondani. Láttam, hogy anya arcán vegyes érzelmek suhantak át. Már láttam hogy folynak le a könnycseppek az arcán így folytattam. - Viszont kitaláltam valamit, hogy mivel lehetne egy életre megleckéztetni. Arra gondoltam, hogy most Szandi elvinné egy kicsit sétálni, addig mi összepakoljuk a cuccait és mire hazaér már kint lesz a cucca.
-Rendben - mondta szomorúan - gyere csináljuk.

Megvártuk,hogy Szandi elvigye apát egy kicsit "beszélgetni",  majd anyával lementünk a hálóba és elkezdtük apa cuccait kipakolni. Anyával idén lett volna a 25. házassági évfordulójuk. Még a gimiben ismerkedtek meg. Azt hittem, többet jelentett apának a családja(!!!!!!), a két gyereke, és a felesége akit szeretett. Lehet, hogy még most is de már nem úgy. Jött egy üzenetem, Szandi írt, hogy kb. másfél óránk van. Nincs sok cucca apának így nem volt olyan nehéz dolgunk. Szomorúan adtam át anyának apa utolsó pólóját, gondoltam tegye el ő az utolsó tárgyat ami a férjéhez tartozik. Ez után végérvényesen is becsuktuk a bőröndöt, és amíg én kivittem ezeket az előszobába addig anya írt egy gyors búcsúlevelet amiben leírta azt hogy ne keresse többet csak ha a válásról szól. Sajnáltam anyát, mégiscsak 25 év házasság ment ki a kukába. Gyorsan kiraktam a bőröndöket ebben a pillanatban megláttam Szandit sebesen loholni a kapunk felé. 

- Le hagytam apát hogy ne lásson meg.- mondta.

-Oké, minden megvan . Hát akkor viszlát apa- mondtuk a mondat végét egyszerre.

Becsuktuk magunk mögött az ajtót és be is zártuk. Ennyi volt.

Apa próbálkozott mindenkinél telefonon, millió üzenetet küldött hogy hallgassuk meg meg ilyenek. Nem írtunk neki vissza. Szandival egyértelmű volt, hogy most anyával leszünk és támogatjuk. Előttünk próbált erős lenni, de én tudtam hogyha elmegyünk aludni (ami nem nagyon fog menni) akkor kiad magából mindent és sírni fog hajnalig. Anyáról tudni lehet, hogy nagyon  érzékeny nő. 

Miután megnéztük a létező összes romantikus , szakítós, depizős, sírós filmet mindenki ment a dolgára. Szandi gondolom ment Zolival beszélgetni én meg miután végeztem a fürdőben az esti rutinommal, igaz hogy este 11 körül lehetett , felmentem messengerre és írtam egy üzenetet.

Fanni: Szia! Köszönöm, hogy ma segítettél majd valahogy szeretném meghálálni. Most megyek aludni vagy csak megpróbálok de megyek . Szia  

Meg sem vártam a választ, elraktam a telefonomat és lefeküdtem aludni.

Sziasztok!

Itt lennék egy következő résszel. Ez most egy nagyon kicsit rövidebb lett mint szokott, de remélem azért tetszett. Puszi.(1173 szó)

Brigi