Egy duci lány élete a gimiben SZÜNETELVE

2.rész

Szóval miután mindenki bemutatkozott már annyi lett az idő hogy pont becsengettek.

-Sziasztok gyerekek- jött be az ajtón egy aranyos 30 év körüli nő- Kováts Bianka vagyok az osztályfőnök.

-Tudjuk-mondta kórusban Zoli és Imre.

-Nem mindenki - vágott vissza Bianka néni. Amúgy nagyon aranyosnak tűnik.

- Tehát mivel azt gondolom tudjátok van egy új osztálytársunk. Fanni mutatkozz be kérlek-mosolygott rám kedvesen.

-Szóval mint már tudjátok Kerekes Fanni vagyok 16 leszek decemberben van egy húgom aki szintén ide jár és kilencedikes.Az osztály már tudja miért jöttem ide ezt ha nem baj nem mondanám el. Igazából rólam ennyit lehet tudni.-mondtam el magam kb. 2 mondatban.

-Köszönjük. Akkor most gyorsan elmondom az órarendet és akkor utána lemegyünk a tornaterembe meghallgatni az igazgatót.-mondta Bianka néni.

Az órarendünk:

Hétfő
1.Matek
2.Angol
3.Angol
4.Föci
5.Irodalom
6.Tesi

Kedd
1.Irodalom
2.Tesi
3.Angol
4.Biosz
5.Matek
6.Kémia

Szerda
1.Nyelvtan
2. Nyelvtan
3. Spanyol
4. Tesi
5. Fizika
6. Töri

Csütörtök
1. Infó
2. Matek
3. Irodalom
4. Kémia
5. Rajz
6. Föci

Péntek
1. Fizika
2. Osztályfőnöki
3. Nyelvtan
4. Töri
5. Spanyol
6. Biosz

-Tanárnő-jelentkeztem bátortalanul.

-Mondjad Fanni-mosolygott rám.

-Én nem tanultam eddig spanyolt- mondtam halkan alig hallhatóan.

-Igen erről szerettem volna beszélni-mondta- Az osztályból senki nem tanult eddig spanyolt és tizedik osztálytól ebben az iskolában az osztályoknak egységesen kell nyelvet tanulni az angol mellett amit ugye heti tanultok. Ez az osztály a spanyolt választotta úgyhogy nyugodj meg senki nem tud spanyolul-mondta kedvesen.

-Köszönöm. - mondtam.
-Na akkor most hogy ezzel is megvagyunk induljunk le a tornaterembe.

Majd konkrétan mint egy csorda úgy vonultunk le a tesi terembe. Na jó. Ez a terem valami eszméletlen szép volt. Két oldalán lelátó ment végig a két végében egy-egy kosárpalánk. Iszonyatosan szép volt.
-Akkor ti menjetek oda a bal lelátó hatodik sorába. Minden ünnepségen itt üljetek majd. - utasított minket Kováts.
Leültünk oda ahova kérte majd valahogy (nem tudom hogy) úgy sikerült ülni hogy Dávid mellé kerüljek. Ja azt nem mondtam hogy imádom a nagy pulcsikat van is belőle egy csomó. Ma például egy szürke volt rajtam.
-Szia, mi még nem is beszélgettünk - mosolygott rám Dávid.
-Szia - mondtam halkan.
-Mizu? - kérdezte lazán.
-Semmi különös. Veled? - kérdeztem vissza.
- Velem sincs semmi. Miért félsz ennyire? - kérdezte mélyen a szemembe nézve. Miközben elvesztem a gyönyörű smaragdzöld szemeiben próbáltam arra koncentrálni hogy egyenletesen vegyem a levegőt.
-Csak nézz rám és rakd össze a képet.-közöltem vele a szomorú igazságot.
-Még mindig ez a baj? Legyen már önbizalmad-emelte fel az állam.
-Neked könnyű - csúszott ki a számon.
-NA, gyere ide. Jó kis 3 éved lesz itt-mondta majd ott abban a pillanatban én el akartam ájulni ugyanis fogta magát és a lelátón megölelt. A gyomrom hirtelen összerándult és azt hittem ott halok meg, a fejem tuti hogy vörös volt de nem számított. Nem tudom meddig lehettünk ölelkezve de hihetetlenül jól esett és komolyan mondom adott egy kis önbizalmat. Viszont Dávid válla felett láttam hogy Iza engem nézett mosolyogva és azt tátogta hogy szünetben beszélnünk kell. Aztán az én csodálatos pillanatomnak is vége szakadt ugyanis elkezdődött az "évnyitó". Dávid biztatóan rám mosolygott majd az igazgató felé nézett. Ami ez után történt az már annyira nem tudott lekötni mert fülig érő mosollyal ültem végig azt a maradék 25 percet amíg tartott a beszéd.