Egy duci lány élete a gimiben SZÜNETELVE

10.rész

November 5.csütörtök

Az őszi szünet utáni első nap.

Ma már ismét hárman indultunk el suliba. Zoli meggyógyult. Hurrá!

Csütörtök, tehát infóval kezdtünk, ami nem volt olyan vészes. Linda néni jófej tanár, mindig gyorsan leadja az anyagot, és az óra utolsó 15 percében általában netezhetünk. 

Második óra matek volt, megírtunk egy tz-t (megjegyzem, nem egy embernek segítettem amíg Székely elfoglalta magát - elég naiv tanár az osztállyal :)  )

Matek után, jött egy irodalom. Arany úgy gondolta, hogy ő gyorsan lediktálja a verseket, amiket meg kell tanulni, és utána haladunk tovább. Na ezt majd max. két év múlva próbálja meg. A mi osztályunknak ez sem ment olyan könnyen, valakinek nem volt könyve, de ő meg akarta nézni a verset (??), aztán elkérte, valakitől, de ő  még nem nyitotta ki, aztán meg kellett még keresni a verset. de még be kellett jelölni, hogy melyik versszakokat, közben még a második versig sem jutottunk el, szóval kész káosz. Végül egy jó 15 perc után sikerült leírni. megjegyzem, Aranynak van türelme. Wow.

Ez után, egy kellemes kis kémia, igazából semmi érdekes nem történt, gyakorlatilag, ugyanazt csináltuk, mint az elmúlt kémia órákon. Írtunk. Sokat.

Kémia után rajz. Na most, ez azért volt érdekes, mert a rajztanár, eddig betegeskedett így vele most volt az első óránk.

- Jónapot - csapta be maga után az ajtót. Hú. Nincs jó kedve - Pál Imre vagyok, és a rajzot fogom nektek tanítani. Remélem, senki nem hitte azt, hogy ez csak egy töltelék tárgy lesz - nézett végig az osztályon, mi pedig behúzott nyakkal hallgattuk végig. - Aki nem bírja, azt én könyörtelenül, megbuktatom. Higgyétek el, megteszem. Legalább a kettes legyen meg.

Ezután, elmondta a feladatot, és innentől kezdve néma csend lett az osztályban.

Zárásképpen, volt egy földrajz. Annyira nem volt vészes, valami filmet néztünk, hegységek kialakulásáról. Roppant izgalmas volt. Tényleg(irónia).

Suli után, éppen készültem indulni haza (egyedül, mert Iza még maradt a suliba nemtudom miért, Anna pedig, az anyukájával ment a központ felé.), amikor Kornél futott utánam.

- Fanniiiii! - kiabált utánam, mint egy hatéves az anyukájának.

- Mondd Kornéél - utánoztam nevetve.

- Haza mész? - kérdezte. 

- Hova mennék ? - kérdeztem szomorúan, majd Kornél is átgondolta a dolgokat majd mondta, hogy menjek vele.

- Hova viszel? - kérdeztem, de választ nem kaptam.  - miért hurcibál engem mindenki,mindenhova? - kérdeztem inkább magamtól.

- Na itt is vagyunk. Tessék itt egy kulcs is.  - nyomott a kezembe egy kulcsot, és megálltunk egy kis faház előtt.

- Rendben, de ez meg mi? - kérdeztem, miközben a kulcsot tanulmányoztam.A ház egy erdő szélén volt, Kornélék utcája előtt.

- Nos.Mint látod ez egy ház.

- Wow. Tényleg? - kérdeztem "meglepve".

- Oké, értem - röhögött gyakorlatilag saját magán - szóval. Ezt én és apám csináltuk igazából az osztálynak. 16 kulcsot csináltattam, hogy mindenkinek jusson egy. Ha valami baj van, gyere ide nyugodtan, akár a lányokkal, vagy nemtom - vont vállat. Hú. Ez nagyon rendes dolog volt tőle.

- Azta. Ez rohadt rendes tőled. 

- Köszönöm - mondta.

- Viszont- tette hozzá - van rajta egy tábla mint látod - mutatott az ajtó melletti fal részre, ahol egy olyan tábla volt, amire filccel lehetett ráírni. - oda írd ki ha bent vagy. Csak írd oda neved. Vagy ha többen vagyok, akkor a neveteket. Csak hogyha valakik egyszerre jönnek, vagy érted mire  gondolok, akkor tudod nem megy be a másik. Érted? - kérdezte nevetve.