Egy duci lány élete a gimiben SZÜNETELVE

12.

November 10.kedd
Ma tányérok, és turmixkulacs mellett ébredtem és éreztem hogy valami nyomja az arcom. Fáradtan felemeltem a fejem, majd levettem a fejemre ragadt papírdarabokat (?) és körbenéztem a szobámban. Elég nagy volt a kupi, de nem volt időm ezzel foglalkozni, mert így is késésben voltam. Hogy tudok mindig elaludni, amikor beállítom az ébresztőt?? Na mindegy.  Ez már szinte hozzátartozik a reggeleimhez, hogy elkések, és kapkodok. Már nem is csodálkozom. Szerintem, anya sem csodálkozik, hogy futva járok a lakásban.

Első óránk irodalom volt.
- Kerekes, gyere felelni kérlek - mondta Arany.
- Megyek.
Még hallottam hogy a fél osztály felsóhajt. Nem tanultak. Mit vártunk?
- Tehát József Attila.... - kezdtem el a feleletet.
- Rendben ötös - szakított félbe a tanar,miután befejeztem.
- Hát jó.

Szünetben rohantunk le Izával a tesi öltözőbe (Anna beteg, reggel írt a csoportunkba).
- Igen tehát, tegnap Dáviddal, voltunk ugye moziba - mesélte éppen Réka Danielláéknak hogy mit csináltak Dáviddal. Majd amikor meglátott, gúnyos mosolyra húzta a száját és még hangosabban folytatta - és tudjátok azt a jó romantikus filmet néztük, aztán pedig elmentünk sétálni, és annyira jó volt..
Nem akartam tovább hallgatni, úgyhogy inkább elindultam öltözni.

A nap további része, nem telt valami izgalmasan.
- Fanni, megyünk együtt? - jött utánam Iza.
- Persze, gyere-mondtam.
- Oksikaa - nevetett.

A házunk előtt (mivel mi közelebb lakunk a sulihoz) elköszöntünk egymástól azzal a mondattal, hogy ma tanuljunk együtt Annával videochatan. Természetesen benne voltam a dologban. 😄
Éppen mentem be a házba, amikor megakadt a tekintetem a postaládánkon, ami azt jelezte hogy van benne valami.
- Fanninak - olvastam le a borítékról a nevemet. Mi lehet benne? És ki küldte? Majd Izáékkal bontom ki. Bár amíg beértem a házba, majd megölt a kíváncsiság, hogy mégis ki küldhette.
- Hogy telt a napod? - kérdezte anya, miközben kikészítette nekem az ebédet, mondva, hogy egyem meg tanulás közben.
- Elment - válaszolta szűkszavúan.
- Az mi? - kérdezte és egy kanállal a boríték felé mutatott.
- Ja, ez. Nem tudom. Nekem jött. Valaki berakta a postaládába.
- Te tudod.
- Köszi a kaját, majd beszélünk.

Mikor felértem a szobámba, átöltöztem kényelmesebb ruhába, majd felnyitottam a laptopomat és elindítottam egy csoportos hívást a hármas lányos csoportba.

- Baj van Fanni? -csatlakozott be Anna. Pár pillanat múlva megjelent a képernyőn Iza, Dominikkal a háttérben.

- Ijj lányok nembaj ha Dominik is itt lesz?Vagy ez egy olyan beszélgetés? - kérdezte Iza miközben kinézett a laptop képernyője mögül, gondolom Dominikra.

- Dehogy baj, maradhat nyugodtan - mondtam majd félve a kezembe vettem a borítékot.

- Lányok találkoznunk kellene. Most! - mondtam könyörgően.

- Mi?Miért? - kérdezték a lányok.

- Majd elmesélem. Anna - szóltam a lánynak.

- Hm?

- Fertőző vagy? - kérdeztem bízva abban, hogy nem az.

- Nem, nem vagyok, csak kiírt az orvos a hétre. - felelte.

- Akkor jó. Gyertek a kisházhoz. Bízzunk benne, hogy szabad lesz.

- Okés- tették le.

Gyorsan előkaptam a táskám, majd beleraktam a fontosabb cuccaimat.

Amikor a ház elé értem, egyedül Anna volt ott.
- Szia - köszöntem neki - Iza mikor jön?
- Szerintem most - nézett a hátam mögé.
- Huh...lány-nyok ..huh... siettem...ahogy tudtam - mondta miközben kifújta magát.
- Még egyszer köszi hogy eljöttetek  - néztem rájuk.
- Semmiség, na gyertek be. - mondta Anna.
- Oké.

Bent letettük a cuccainkat, majd elhelyezkedtünk, én pedig mindent elmondtam a lányoknak.
- Hát akkor, bontsuk ki.

Ez állt a levélben:

𝙎𝙯𝙞𝙖 𝙁𝙖𝙣𝙣𝙞!

𝙀𝙡𝙤̃𝙨𝙯𝙤̈𝙧 𝙞𝙨 𝙗𝙤𝙘𝙨𝙖́𝙣𝙖𝙩,𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙞𝙡𝙮𝙚𝙣 𝙛𝙤𝙧𝙢𝙖́𝙗𝙖𝙣 𝙠𝙤𝙢𝙢𝙪𝙣𝙞𝙠𝙖́𝙡𝙤𝙠 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙙,𝙩𝙪𝙙𝙤𝙢, 𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙢𝙖 𝙢𝙖́𝙧 𝙨𝙚𝙣𝙠𝙞 𝙣𝙚𝙢 𝙞́𝙧 𝙡𝙚𝙫𝙚𝙡𝙚𝙩, 𝙙𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙞𝙣𝙩𝙚𝙢 𝙖 𝙥𝙖𝙥𝙞̈𝙧 𝙛𝙤𝙧𝙢𝙖́𝙟𝙪́ 𝙗𝙤𝙘𝙨𝙖́𝙣𝙖𝙩𝙠𝙚́𝙧𝙚́𝙨 𝙤̃𝙨𝙯𝙞𝙣𝙩𝙚́𝙗𝙗, 𝙢𝙞𝙣𝙩 𝙚𝙜𝙮 𝙚𝙡𝙚𝙠𝙩𝙧𝙤𝙣𝙞𝙠𝙪𝙨 𝙪̈𝙯𝙚𝙣𝙚𝙩. 𝙑𝙖𝙡𝙤́𝙨𝙯𝙞̈𝙣𝙪̄𝙡𝙚𝙜,𝙢𝙤𝙨𝙩 𝙪𝙩𝙖́𝙡𝙨𝙯,𝙙𝙚 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙚́𝙢 𝙟𝙤́𝙫𝙖́𝙩𝙚𝙣𝙣𝙞,𝙖𝙢𝙞𝙩 𝙚𝙡𝙘𝙨𝙚𝙨𝙯𝙩𝙚𝙢.  𝙉𝙚𝙢 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙚́𝙢,𝙝𝙖 𝙧𝙤𝙨𝙨𝙯 𝙝𝙞́𝙧𝙣𝙚́𝙫𝙫𝙚𝙡 𝙞𝙨𝙢𝙚𝙧𝙣𝙚́𝙡, 𝙚𝙯𝙚́𝙧𝙩 𝙖𝙯𝙩 𝙨𝙯𝙚𝙧𝙚𝙩𝙣𝙚́𝙢 𝙠𝙚́𝙧𝙙𝙚𝙯𝙣𝙞,𝙝𝙤𝙜𝙮 𝙡𝙚𝙣𝙣𝙚-𝙚 𝙠𝙚𝙙𝙫𝙚𝙙 𝙫𝙚𝙡𝙚𝙢 𝙫𝙖𝙡𝙖𝙢𝙞𝙠𝙤𝙧 𝙩𝙖𝙡𝙖́𝙡𝙠𝙤𝙯𝙣𝙞?
                                                       ɴᴏʀʙɪ

Mikor hangosan felolvastam a levelet a lányoknak, mind a hárman pislogás nélkül meredtünk a kezemben tartott papírra. Most akkor komolyan találkozni akar velem? És egyáltalán honnan tudja, hogy hol lakom? Ez elég para. Bár, lehet, hogy csak rossz napja volt akkor, és ezért volt ennyire idióta... Lehet adnom kellene neki még egy esélyt.
- Mit fogsz csinálni? - kérdezte Iza.
- Nem tudom. Én szívem szerint adnék neki egy esélyt.
- Biztos, hogy jó ötlet ez? - kérdezte Anna.
- Hát, most miért?
- Például, mert egy barom volt? - "gondolkodott" el Iza.
- Értem lányok, de lehet, hogy csak éppen rossz kedve volt, vagy nemtom. Lehet, hogy alapvetően egy jó ember.
- Te tudod Fanni, de szólj, majd hogy hol akar találkozni.
- Persze. - ígértem meg.

Otthon, eléggé frusztráltan éreztem magam, folyamatosan ezen kattogott az agyam. Éldöntöttem, hogy adok egy esélyt Norbinak. Elvégre mindenkinek lehet rossz napja. Remélem. Most csak nem akar velem direkt kicseszni nem? Annyira nem lehet szemét. Legalábbis ez lenne a normális.

Este kerestem magamnak egy edzést a neten, találtam is egy fél órás jó kis edzést . Nem is volt rossz. Mondjuk, piszkosul elfáradtam, de nembaj. Megérte. Szerintem ezt majd minden nap, vagy minden másnap megcsinálom. Hátha segít majd valamit.
Belenézek a tükörbe, majd kicsit elidőzök előtte. Nekem szerintem alapvetően nincsen csúnya arcom, sőt én szépnek is mondhatnám magam. Önbizalmam van, de csak "nyaktól felfele". Ez lehet hülyén hangzik, de ez van.

Segítettem anyának a holnapi ebéd előkészítésében, bepácoltuk a húsokat meg ilyenek. Szerintem finom lesz. Anya nem főz rosszul, sőt egész jól. Nem szoktuk  éhesek lenni egy órával az ebéd után.

Mikor felértem a szobába váratlanul üzenetem érkezett. Méghozzá Bencétől.

Bence✨😝: Szia Fanni! Mizu?
Fanni😘🤯: Sziaa. Semmi különös.

Nem akartam leírni neki a Norbitól kapott levelemet. Még korainak érzem.

Fanni😘🤯: Veled?
Bence✨😝: nagyon semmi. Rajzolgatok.
Fanni😘🤯: biztos jók.

Innentől kezdve sokáig beszélgettünk. Egészen estig.

Este beraktam lefekvéshez egy filmet, de hamar meguntam (ki gondolta volna)  ezért, választottam egy másikat. Na most meg ez annyira tetszett, hogy muszáj volt megnéznem a második és harmadik részét is. 😂

Éppen a kocsiban ülök apámmal a suli előtt, apa jól beletapos a gázba, majd hirtelen elsötétül minden. Nem érzek semmit, csak annyit, hogy lebegek a nagy semmibe. Zuhanok. Lefelé. Őrült tempóval esek le a végtelen űrbe, aminek az oldalán apró csillagok vannak. Egy párhuzamos oldalon látom magam előtt ahogy sokan egy tűz felé zuhannak. Elkapnám őket, de nem tudok megmozdulni. Csak zuhanok.

Sziasztok.
Szerintem ebben a könyvben ez lesz a legrovidebb rész amit írok de most ebbe nem tudok többet beletenni. I'm so sorry

Brigi🤪