Kábítószerként hatsz reám, függővé váltam tőled és hiányodban önpusztító minden gondolatom.
Tetteket akarok formálni a fájdalomnak, nem tehetném, mégis őrülten vágyom rá.
Csináltam egy apró bolondságot mely tudom hogy haragos aggodalommal tölt majd el.
Nem tudtam megállni magam, mint másban sem... melyen már nem lepődik meg e sok fájdalmas év után.
A fájóan kellemes érzés fogságban tart és nem ereszt, így hát én sem őt.
Ám ez alkalommal a fájdalom épp csak rövid vendégségben marad és helye látszik csupán.
Végtelenségig ismételném ezt, de a meggondolatlanság hamar múlik és halvány bűntudat veszi át helyét.
Lehet hogy balga gondolat csupán mindez, és majd csak a hegeket nézve tudok rájönni a miértre.
A szívemben sajgó érzés múlását várom de magától nem jön el, segítek hát testemnek hogy más fájdalmat érezzen.
Tudom, ígéretem megszegtem, mégsem bánok semmit, haragos akarok lenni rád mert ezzel könnyíthetek magamon.
Felettébb egyszerű lenne mást hibáztatni: "Miattad kell ezeket éreznem! Nem akarlak többet látni! Gyűlöllek!"
Mégis ezek a gondolatok csak átröppennek fejem felett, nem érzem sajátomnak egyiket sem.
Az egyetlen hibás csupán én vagyok és az érzéseim.
2021.01.31.
YOU ARE READING
Verselmek
PoetryPróbálkozom a vers írással egy ideje, viszont csupán az érzéseimet próbálom kifejezni és elsősorban saját magamnak vagy egy szerettemnek. Egy barátom bátorított, hogy osszam meg másokkal az írásaimat.
