Egy reménytelen hideg álomban ébredek, kezemet összeláncolja a valóság deres arca,
A semmit tevés gyötrelmessége, mely végül hatalmas csomókban teljesedik ki a reménytelenség ezer útja felé.
Lábaimat már akkor eltűntnek véltem mikor üveg lelked először pillantottam meg.
Szemeim a könnyek savas áradatával folyókká lettek, s míg most is sebesen tartanak a megváltást hozó óceán felé.
2020.02.23.
KAMU SEDANG MEMBACA
Verselmek
PuisiPróbálkozom a vers írással egy ideje, viszont csupán az érzéseimet próbálom kifejezni és elsősorban saját magamnak vagy egy szerettemnek. Egy barátom bátorított, hogy osszam meg másokkal az írásaimat.
