Végtelen érzelmeid mély vasláncával szorosan összekötve, mint fogoly létezem jelenlétedben.
Elzárod minden szabad gondolatom és intenzív érzésed folyóját magaménak vallom.
Minden egyes felém tett lépésed vonzalma belső erődből fakad.
Tisztán érzem lelked mit kíván tőlem, mégsem tudom megadni ezt neked.
Belülről emészt fel a megbánás lángoló tüze, lassú, biztos munkát végez.
Meggondolatlan szavaid pengéje újabb fájó darabot vág ki lelkemből.
A távolság talán mint segítő akadály támogatja döntéseim elfojtását.
Mégis minden rád gondolt pillanatban boldogságot érzek.
2021.01.31.
YOU ARE READING
Verselmek
PoetryPróbálkozom a vers írással egy ideje, viszont csupán az érzéseimet próbálom kifejezni és elsősorban saját magamnak vagy egy szerettemnek. Egy barátom bátorított, hogy osszam meg másokkal az írásaimat.
