Fejemben kavargó képzelgések viharában elveszni vélek, kivezető utat nem tudom kitől remélhetek.
Jeges borzongás minden egyes pillanat mit a kétely magányában kell megélnem.
Saját magam kulcsra zárt érzelmi tornádójában elveszítem önmagam.
Csatalovak patkójaként dübörög szívem szüntelen, csítítani hiába próbálnám, reménytelen...
Testem hajdani forrósága mára hidegen kongó ürességgé kopott.
Kimondott szavaidon merengve képzelgek, érintésed emlékétől érzem menten összeesek.
Kezed dermesztő hiánya késként hasít belém egy újabb darabot kivágva.
Jószívű illatod kellemesen lengi be magányos szobámat.
Mindössze néhány őszinte szavadba került elcsavarni a fejem visszaforíthatatlanul.
Úgy véled tudom már a választ a nagy kérdésre de minden pillantással csak jobban elbizonytalanodom.
Végzetem keresztjét te adtad nekem jószándékkal mosolyogva.
Minden érzésem miatt magam gyötröm. Gyűlölöm aki vagyok és amit teszek.
2021.01.15.
YOU ARE READING
Verselmek
PoetryPróbálkozom a vers írással egy ideje, viszont csupán az érzéseimet próbálom kifejezni és elsősorban saját magamnak vagy egy szerettemnek. Egy barátom bátorított, hogy osszam meg másokkal az írásaimat.
