Lehullik egyszer minden falevél,
Miközben mind csak egyet remél.
Had éljen még egy kicsit,
Ne múljon el ily szerényen,
Hogy senki nincs ki ismerné.
Bánatosan , elveszetten és színtelenül.
De már késő, az ág elengedte,
Senki sem marasztalja már tovább.
Az utolsó reménysugár is elveszett.
Félve, egyedül és gyengén.
Lehulott.
Ostoba volt, hogy megbízott az ágban,
Hogy megtartja, és sosem engedi őt.
Átverve, megbántva és magányosan.
Kicsiny levél a porban fekszik.
Egyedül.
Csak remélni tudja, hogy az enyészet,
Mi reá vár,
Szebb lesz mint az egyszerű halál.
2018.10.19.
YOU ARE READING
Verselmek
PoetryPróbálkozom a vers írással egy ideje, viszont csupán az érzéseimet próbálom kifejezni és elsősorban saját magamnak vagy egy szerettemnek. Egy barátom bátorított, hogy osszam meg másokkal az írásaimat.
