Az univerzum egyértelmű jeleit sem tudom miként értelmezzem,
Véletlenszerű pillantásom téged már régen nem érhet el.
Közhelyes igazság miszerint véletlenek nem léteznek,
Mégis téged csak ekként tudlak értelmezni.
Lehettünk volna jó barátok, mégis inkább elrontottuk.
Te elmondtad milyen mélyen érzel,
Én pedig minden érintésemmel bátorítottalak téged.
Pár pillanatban már megbántam, sőt egyenesen gyűlöltelek is érte.
De jelenleg is csak magam miatt haragudhatok rád.
Te megingathatatlan maradtál, szerető.
Ám máris feltűnt a rozsaszín álomban pár szürke folt...
Legharagosabb a szörnyű hangzású szavaidért vagyok,
Eltűnődtem hát minden hangod komolyságán.
Könnyektől indulatos arccal gondolok rád,
Miközben tudom, a legkevésbé sem szolgáltál rá,
Én sem rád.
2021.02.12.
YOU ARE READING
Verselmek
PoetryPróbálkozom a vers írással egy ideje, viszont csupán az érzéseimet próbálom kifejezni és elsősorban saját magamnak vagy egy szerettemnek. Egy barátom bátorított, hogy osszam meg másokkal az írásaimat.
